A tavasz pillanatai

Coffos kislányok, húsvét vasárnap a nagy asztal körül. Sonka, friss kalács, egymáshoz koccanó tojások. Zöldsaláta szíve négybe vágva, gondos kezek retekrózsákkal díszítették.

Bárány aszalt szilvával, fokhagymával.

Születésnapok, a tavasz közepén, tulipáncsokrok kint és bent. Nárcisz, jácint, krókusz, hóvirág. A Nagyi narancsos tortája nekem.

Egy születésnap, amikor visszakaptam a szemem. Akkor készültek ezek a képek, könnyben úszó, csikorgó pupillákkal, a tavasz erején ámulva. Azok a napok, amikor fájt a fény örökre belém ivódtak. Mert mindennél fontosabbak lettek akkor az illatok.

Most is várom már azt az egyetlen éjszakát, amely alatt harsogó zöldbe borul minden, kibomlanak a hatalmas, zamatos szirmok és levelek. Addig retket rágcsálok, meg újhagymát. Aztán az első illatos, simogató napon kivonulunk és az ősz végéig vissza se bújok a csigaházba.