Vándorlás élvezetekkel

Kiránduljunk valahová, így döntöttünk. Elautóztunk hát egészen Visegrádig, ott is fel a kanyargós úton a Fellegvárig. Hideg volt, fújt a szél és az ónos esőtől rogyadozott a korábban hullott hó. Mi pedig kötelességtudóan megnéztük a kiállításokat és a kilátást. Közben azon nevettünk, hogy mennyire fázunk és azon töprengtünk, micsoda élet lehetett itt hatszáz évvel ez előtt. Vajon hogyan viselték a bezártságot egész télen?

Visszafelé aztán beugrottunk a szentendrei Corába és vettünk a legkedvencebb kedvenc kacsamáj pástétomomból, amit egyenesen Frankhonból hoznak. Hiába itthon nincs aki vállalja a felelősséget. Szerezünk még baguettet és egy darab brie sajtot is. Így állt össze a vacsora, ami igencsak kedvemre való volt. Egyszerű, hiszen csak a boltig kellett eljutni, aztán már lehet is enni. Az ízek pedig… Hát nincs rá szó. S ha lehet mindezt még fokozni, hát mi megtettük. Beálltam a sorba a Szépvölgyi úton lévő Daubner cukrászdába és vettem 4 szelet Elemér bácsit. Aki járt már ott és kóstolta a keresztségben E-80 nevet szerző mennyei csodát, az tudja miről beszélek. Aki meg nem, az igazán sajnálhatja.

Rakott kelbimbó

Back to the real world… Ha összedől is a világom, ha az idegeim rongyosra szakadoznak, a főzés még mindig megmarad nekem.

Fogtam egy zacskó fagyasztott kelbimbót (450 g), 1 pohár tejfölt, 3 tojást, 10 dkg tarját, 10 dkg trappistát és némi sót, borsot. A kelbimbót kiolvasztottam és minden zöld bogyót félbe vágva egy tűzálló tálba dobáltam. A tejfölt és a tojást kikevertem, megsóztam és borsoztam. A kelbimbókra rászórtam a vékony cafatokra vagdalt tarját, ráöntöttem a tejfölös tojást, végül pedig betakargattam a sajt szeletekkel. Az egészet kb. háromnegyed órán keresztül sütöttem 150 fokos sütőben. Az elején lefedve, később fedő nélkül, hogy a sajt szépen megpiruljon. Közben pedig karácsonyi dalokat hallgattam és dúdoltam.

Olaszos hangulat

Mint már említettem, az én Drágám mostanában inkább Róma környékén kóborolt, mint itthon. Aholis megismertették vele a buffala mozarella, vagyis az igazi bivalytejből készült mozarella fogalmát, mit fogalmát: ízét. Tegnap pedig sikerült egy ilyet felhajtanunk a Corában. És tényleg nagyon finom. Meg kell mondanom, hogy semmi köze azokhoz az íztelen kis golyócskákhoz, amit mozarella néven próbálnak ránksózni a többi gyártók. Bár ha hinni lehet a Drágának (és mit ne hinnék én el neki?), akkor odakünn még finomabb. Szóval ezentúl tessék keresni az igazit!

Meg osztán ha már olaszos a hangulat, akkor csináltam egy nagy adag tésztát is. Vagyis gnocchit, amit készen, frissen is árulnak már. Hozzá pedig készítettem egy kis szószt is, mégpedig úgy, hogy felkarikáztam egy csomó zöldhagymát, 30 deka gombát, jól átpirítottam, majd összeforraltam egy üveg paradicsommártással (a Barillától, mert ők nem raknak bele tartósítószert) meg két evőkanál jócskán bazsalikom ízű pesto is került bele. A végén pedig parmezánt reszeltünk rá. Egész jó lett...

Almás zellersaláta

Egyik este itt voltak a barátaink, de nem akartam főzőcskézni, meg három fogásos zabálást csapni, hanem csak salátákat kevertem, ami szemmel láthatólag teszett is mindenkinek. A személyes kedvencem a következő:
Almás zellersaláta
Mi kell hozzá? 2 alma, 1 közepes zeller, 10 dkg pulykasonka, 1 dl majonéz, 1 citrom leve, bors, szerecsendió.
Hogyan készül? A citrom levét egy tálba facsarjuk. Az almát hámozás nélkül, a magház eltávolítása után falatnyira csíkozzuk. Belekeverjük a citromlébe, hogy ne barnuljon meg. A zellert az almához hasonló méretűre vagdossuk, de ezt előtte meg is kell hámozni. A pulykasonkát szintén csíkokra metéljük és hozzáadjuk az almához és zellerhez. Minél kisebbek a csíkok, annál jobban átjárják egymást az ízek. Ezután kerül rá a majonéz és a fűszerek, majd az egész salátát még egyszer alaposan átkeverjük. Kicsit meg is sózhatjuk és az íze talán másnap reggel lesz a legfinomabb.