Veracruzi halleves és nyeremény könyvsorozat

Igazán kedves és nagylelkű felajánlást kaptam a HVG-től. A most induló, 13 részes gasztronómiai sorozatukat kisorsolhatom a blogom olvasói között. Jómagam az első részt szemrevételezhettem, a mexikói konyháról szólót, de a nyertesnek az összes kötetet postázni fogják.

Az Ízek és kultúrák (egyébként újságosnál is kapható) sorozat sorra veszi a nagy világkonyákat, a franciától a kínain át a görögig és az oroszig. Sőt, még egy német-osztrák is belekerült a szórásba, ami már itt van a szomszédban, ugyebár.
Rengeteg információ, és még több fotó van belezsúfolva egy-egy könyvbe. Tényleg részletes képet kaphatunk egy-egy nemzet konyhai kultúrájáról, a fejlődésére ható tényezőkről, egy kis történelemmel, gazdaságtörténettel fűszerezve. A könyvekben nincs túl sok recept, de azok több oldalon, részletesen, lépésről lépésre fotókkal illusztrálva lettek bemutatva.
Nekem talán túl sok is a fázisfotó, egy keménytojás főzését vagy feldarabolását már csak el tudom képzelni, viszont a halfilézés bemutatása kifejezetten hasznos.

A legnagyobb gondom ezekkel a receptekkel, hogy bár viszonylag könnyen beszerezhető hozzávalókat is tartalmaznak, nekem a legritkább esetben sikerül pontosan tartanom magam a receptekhez. A kiválasztott hallevesemhez például alaplevet kellett volna főzni a hal aprólékából, csontjaiból, de én eleve filét vettem, úgyhogy ez a lépés egy az egyben kimaradt nálam.
Egyébként az elkészült Veracruzi halleves igen finom, könnyű, de tápláló darab lett. Sok-sok zöldség, hal így együtt nagyon finom. A receptet zanzásítva, saját képemre formálva közlöm, ha valaki kíváncsi lenne az eredetire is, akkor irány az újságos vagy érdemes megválaszolni a bejegyzés végén szereplő kérdést.

Veracruzi halleves

Hozzávalók: 30 dkg halfilé (nálam naphal volt), 2 evőkanál rizs, 2 sárgarépa, 1 krumpli, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis konzerv hámozott, feldarabolt paradicsom (passata), 10 szem zöld olajbogyó, 1 kanál kapribogyó, petrezselyem zöldje, só, bors.

Így készült: A zöldségeket megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfutattam a hagymát, hozzáadtam a többi zöldséget és a paradicsomot is. Fűszereztem. Puhára főztem.
Az utolsó 10 percben tettem hozzá a halfilét, amit az eredeti recephez képest én egyben hagytam, mert nem akartam, hogy atomjaira szétesve úszkáljon a levesben. Így viszont puhára főzve, kanállal is szépen lehetett belőle falatokat szakítani/vágni.
Tálalás előtt beleszórtam a felapríott petrezselymet, olívabogyót és kapribogyót.

A recept még 2 lereszelt keménytojást is előír, mint végén a levesbe kerülő hozzávalót, de ezt az elképzelést megvétóztam, nem akartunk pusztán a levessel jóllakni.

Aki pedig szeretné megkóstolni az egész sorozatot, a szombat reggelig válaszoljon a következő kérdésre: Melyik a kedvenc világkonyhád? Azaz, melyik nemzet konyhai kultúráját érzed magadhoz legközelebb?

Szombaton sorsolok! És kérlek fejenként csak egy kommentet hagyjatok!

Napi mosoly

Vízfestékkel a konyha padlóján.

Jóreggelt zabfalatok

Totálisan tájékozatlan vagyok ezekkel az állítólagosan egészségesnek reklámozott kekszekkel kapcsolatban. Még a két fajtát se tudom megkülönböztetni egymástól. Vagy az a zabfalatok már nincs is? Minden esetre a bolti kínálatot böngészve kifejezetten jó inspirációt kaptam arra vonatkozólag, hogy milyen kekszeket kell sütnöm a közeljövőben. Példáu aszalt erdei gyümölcsöset, mézes-mogyorósat.

Most egy almás-zabpelyhes változatnál kötöttem ki. Rém egyszerű és az én nem reggeliző gyerekeimnél is kerül így valami a pocakba délelőtt 10 óra előtt.

Egy közepes adag hozzávalói: 10 dkg puha, szoba hőmérsékletű vaj, 10 dkg liszt (akár teljes kiőrlésű is lehet), 10 dkg zabpehely, 1 csipet sütőpor, 1 tojás, 10 dkg lereszelt alma, 2 evőkanál méz, 1 kiskanál őrölt fahéj, pici vanília.

Ebbe a kombinációba egyébként prímán illik még egy kis őrölt gyömbérpor is, ha esetleg akad otthon.

Így készült: az összes hozzávalót jól összekutyultam. Egy puha, gyakorlatilag kenhető masszát kapunk. Ebből két kanállal lapos, hosszúkás pacákat nyomtam a sütőlapra. Végül még villával is elegyengettem, barázdáltam egy kicsit.

Úgy 15 perc alatt szép pirosra sülnek a 180 fokos sütben, de ez nagyon függ a sütőtől. Mi már fél éve együtt élünk az én sütőmmel, de még mindig csak az óvatos ismerkedés fázisában vagyunk, szóval ott kell állni mellette és felügyelni, nehogy valami ostobaságot kövessen el.

VKF! Zöldborsó krémleves

E hónapban a gasztrobloggerek leszámolnak a kész kajákkal. Jómagam nem vagyok egy harcos készkaja-ellenes. Bevallom szoktam fagyasztott fasírtgolyókat venni, sőt elég sok fagyasztott alapanyagot használok - bár ezek (reményeim szerint) adalékok nélkül csak a zöldségeket tartalmazzák.

Viszont vannak dolgok, amik még engem is kiakasztanak. A Knorr legújabb ínyenckedése a zöldborsó krémleves kicsapta a biztosítékomat. De most komolyan? Ezt minek porból? Hiszen annyira egyszerű és gyors. Gyakorlatilag nem kell hozzá más, mint borsó! A cég honlapján persze nem szerepelnek az összetevők, de úgy nagyjából el tudom képzelni. Ennél már csak az instant levesek lehetnek rosszabbak - abból is van borsós.

Szóval azt gondoltam, hogy akkor most megmutatom, hogy mennyire egyszerűen, alig pár hozzávalóból elő lehet állítani valamit, ami sokkal finomabb. És nem is kell órákat a konyhában tölteni hozzá. Nos, csúfos kudarcot vallottam. A kísérlet nem sikerült, mert az én levesem egyáltalán nem lett egyszerű. Igaz, hogy kb. 20 perc alatt megvolt onnantól kezdve, hogy elkezdtem pucolni a hagymát, de elég sok hozzávaló került bele.

Fele bátran ki is hagyható, csakhogy valahogy így sikerült előállítanom az utóbbi hetek egyik legjobb ebédjét, pedig mostanában azért elég jókat főztem. Isteni, de tényleg!

Az én krémlevesem az alábbi összetevőket tartalmazza: 2-3 szalonnacsík, 1 kis vöröshagyma, 1 evőkanál liszt, 300 g fagyasztott borsó, 2 dl fehérbor, 2 jó kanál tejföl, 2 kanálnyi reszelt parmezán, petrezselyem zöldje, menta és bazsalikom, só és bors.

Így készült: A szalonnát felcsíkoztam, megpirítottam a lábasban és kiszedtem, félre tettem. A vöröshagymát apróra kockáztam és megfuttattam a kiolvadt zsíron. Rászórtam a lisztet és 2 percig kevergetve pirítottam.

Hozzáadtam a borsót, felöntöttem borral és kb. 6 dl vízzel. Felforraltam és úgy 10-15 percig főztem. A borsó gyorsan megpuhul.

Lehúztam a tűzről, a borsó egy részét félretettem. A lábasban maradóhoz hozzáadtam a tejfölt, a reszelt parmezánt és a zöldfűszereket. Ez utóbbiakból csak 2-3 levelet fajtánként, az illatuk, ízük így is átjárja a levest és gyönyörű üde-zöld színt varázsol. Jó alaposan összeturmixoltam, visszatettem az egészben hagyott borsókat, és szalonnacsíkokkal tálaltam.

Hogy milyen? Sűrű, krémes és savanykás. Rengeteg íz és zamat rejtőzik és bomlik elő minden falatból. Sokkal jobban szeretem tejföllel a krémleveseket, nekem kell ez a savanykás íz és ugyanolyan krémes lesz, mint tejszínnel. A liszt is elhagyható, de szerintem szintén jót tesz a selymességi állagnak.

A zöldfűszerek közül talán a menta a legdominánsabb, de nekem nagyon tetszett, ahogy együtt működnek a borsó édességével. A fehérbor és a belereszelt parmezán is sokat dob a lényegen. Ez utóbbi kettő simán hanyagolható, viszont ha bárkinek is megfordult a fejében, hogy leveskockát használjon azt most és ezennel szigorúan megtiltom!

Egyszóval: borsólevesre fel!

Napi mosoly

A gyerekek ma a játszótéren azt játszották, hogy ők a farkasok. Hát, amilyen fejeket vágtak, simán mehetnének valamilyen vérfarkasos filmbe főszereplőnek.

Nyári rizottó tenger gyümölcseivel

Elég finnyás banda a mi kis négyesünk, különösen ami a kiskorúakat illeti. Úgyhogy ezt a rizottót nem egészen úgy csináltam, ahogy szerettem volna, hanem minden komponenst külön-külön, aztán a tányéron kívánságműsorszerűen összeraktam.

A rizottót én úgy készítem, ahogy főleg Jamie O-tól tanultam. Azt gondolnám, hogy ez nagyjából autentikus módszer: vajon kis hagymát párolni, rádobni a rizst. Először fehérborral felönteni, aztán jöhet a forró húsleves (néha víz) merőkanalanként adagolva, sokat kevergetve. Végül, még egy adag húsleves, de már leveszem alatta a lángot. Teszek bele még egy kis vajat és rengeteg reszelt parmezánt. Aztán hagyom fedő alatt még puhulni, duzzadni a rizst.

Ma készítettem hozzá némi párolt, tejszínes cukkínit és kukoricát. A két nevezett zöldséget nagyon kevés vízben megfőztem és adtam hozzá egy kis tejszínt.

A tetejére pedig pirított tenger gyümölcsei kerültek. Vettem egy csomag vegyes tengeri cuccot: rák, kagyló, tintahal. Kiolvasztottam, majd kevés vajon gyorsan megforgattam őket, gyakorlatilag csak felforrósítottam, mivel ezek a lények úgyis előpárolva lesznek lefagyasztva.

Szerintem ez így annyira kellemes és sokízű együtt, hogy már nem társítottam hozzá valami domináns fűszert. Egy kis petrezselyem zöldet talán még elbírt volna, de ez a maximum. Így is van benne fehérbor, parmezán és persze némi tenger-íz is.

Ilyen pedig amikor csak a rizottó van meg némi párolt rák:

Kóstoltátok már?

Sok rosszat olvastam az idén az ország tortájáról, ami köleses-sárgabarackos lett.

Szerencsére a Szamos cukrászda is elkészíti minden évben a saját verzióit, úgyhogy volt alkalmam megkóstolni. Az ő szatmári szilvatortájukat például már évek óta nagyon szeretem.

Nekem tetszett. Nem mondom, hogy rá fogok szokni, de kifejezetten kellemes, nem túl édes íze volt. A lenmagtól olyan jó diós íze lett az alsó rétegnek, az aszalt barack darabok pedig kifezetten kellemes kis meglepetések voltak. A krém a belsejében szerintem túl folyós, jobb lenne, ha picit szilárdabb állagú lenne.

Mindent egybevetve szerintem megéri megkóstolni.

Csicseriborsó saláta sült paprikával

Újabb és újabb variációkat találok ki a hüvelyesek saláta formátumba való szuszakolására. Általában sikerrel. Legújabb alkotásomba sült paprika csíkok kerültek a csicseriborsó mellé. Mivel nem volt kész paprika salátám, így egy nagy kápiát felcsíkoztam falatnyi darabokra, majd serpenyőben kevergetve, rázogatva puhára sütöttem.

A kápia a legjobb paprika, nagyon piros, nagyon édes és hosszúkás, hegyes alakú. Ha láttok ilyet, gyorsan vegyetek belőle! A húsa kicsit kevébé vaskos, mint a kaliforniai paprikáé és talán pont ezért finomabb is. Nekem nagy szerencsém van, mert anyósom termeszti és hozza - néha zsákszámra. Megsütve, lefagyasztva a legjobb saláta télen is.

Node, vissza az aktuális pályaműhöz. Felkarikáztam még egy csokor újhagymát is, sóztam és ráfacsartam egy citrom levét. Hozzátettem még egy konzervnyi natúr csicseriborsót, 6-8 szem feldarabolt fekete olajbogyót, a paprikát és egy kevés borsot is szórtam rá. Jól összeforgattam.

Salátának vagy köretnek is jól működik, ezúttal joghurtban pácolt csirkemellhez ettem.

Volt itt már korábban is csicseriborsó rukkolával, ami könnyű és friss, lencsesaláta körtével, ha már úgyis jön az ősz, aztán egy nagyon nyári babos-paradicsomos-krumplis is. És jó régen egy meleg lencsesaláta, amiben már szerepelt a sült paprika.

Napi szülinapos mosoly

Kalózos, hercegnős papírpoharak kikészítve, kölyökpezsgő és vonatos torta a hűtőben, lufik felfújva, színes díszek felaggatva. Jöhetnek a kis vendégek!

Napi mosoly

Öt évvel ez előtt a férjem megjelent a kórházban 10 darab palacsintával. Nos, igen, a kismamák kívánóssága legendás. Aztán úgy alakult, hogy az a palacsinta soha nem fogyott el, viszont hajnalra meglett az 1-es számú, akinek jelenleg a Pankrátor Matuka föld alóli (na jó, csak angliai) felkutatásával lehetett a legnagyobb szülinapi örömet szerezni.

Napi mosoly

Alig pár napos, kutyaólba bújt kiscicákat nézegetni.

Napi mosoly

A Vár oldalán lévő ház ablakából nézni a tüzijátékot, aztán még borozni egyet és persze sokat nevetni, beszélgetni.

Kukoricasaláta keletiesen

Ez egy friss, üdítő, nyári kukoricasaláta. A majonézbe fullasztott (füstölt sajtos, almás) változatot is szeretem, de azért ilyenkor legyen már felejtős.

Viszont nagyon jól megy hozzá a rántott hús, valami natúr halszelet vagy éppenséggel a bioboltból szalasztott lencsefasírt.

Lehet csinálni konzervből, fagyasztottból, vagy megfőzött csövesből, amiről éles késsel lehet lefejteni a szemeket.

A lustasági szintnek megfelelő módon elővarázsolt úgy 300 g kukoricához ezek után adtam: 2 kanál szójaszószt, 1 lime (zöldcitrom) levét, pici magatlanított chilit, fél pritaminpaprikát, petrezselyem zöldjét és 1 darabka újhagymát, 1 gerezd fokhagymát. Ez utóbbiakat értelem szerűen apróra vagdalva, kockázva, nyiszálva. Jól összekeverve (nem rázva), viszont pár órát érlelve.

Kővirág étterem, Köveskál

Tényleg évek óta kerülgettük ezt a Kővirágot. Mint kiderült, nem is olyan könnyű se megtalálni, se helyet kapni. El is mentünk már mellette úgy, hogy észre se vettük, aztán meg be volt zárva (ebédidőben). Múlt héten végre sikerült minden akadályt legyőzni és megkóstolni magunknak ezt a gyöngyszemet a Balaton-felvidéken. Ha már ezzel van tele a gasztro-sajtó érdemesebbik fele (Népszabadság legjobb éttermei, meg Magyar konyha magazin).

Egy kis mellékutcát kell keresni, azon belül is egy kaput, ahol egy udvarba merészkedik be az ember. Olyan, mintha valakihez mennénk vendégségbe. Körbekerített, kaviccsal felszórt, bokrokkal övezett udvar. Az asztalok egy része meg egyenesen Singer varrógépekből lett eszkábálva. A hangulat adott: maga a tömény romantika. Remélem a többi vendég terveit nem borítottuk fel a magunkkal vitt négy darab gyeremek és az ő négy darab vizipuskájuk, illetve az ezzel előadott (lövöldözésmentes) katonai dísszemle, sőt titkos nyomozás performanszával. Valahogy úgy éreztük, hogy ez a hely alkalmas arra, hogy a gyerekek időnként körbenyargaljanak, elmenjenek hátra, a bokrok mögé, ahol játszótér-féleség bújt meg, aztán visszajöjjenek enni pár falatot.

Az étlapot alaposan végig is kóstoltuk, hiszen nem ketten ültünk az asztalnál. A kacsamáj krém nagyon finom volt, viszont a lilahagyma lekvár nekem túl édes ebben a szerepben. A padlizsánkrém is rendben volt, csak azt nem értettük, hogy fogyhattak ki a mellé adott kenyérből. Az ilyen előételeket mégsem kiskanállal eszi az ember, nem?

A főételek nagy része is igencsak rendben volt, de az adagok elég szerénynek minősültek, annak ellenére, hogy ez azért nem egy csúcsgasztronómiai villantós hely. Simán végig lehet enni a levest, főételt és még bőven marad hely a desszertnek is.

Az étlap kellemesen rövidke, de a táblákon kiegészül a krétával írt, folyamatosan változó, vagyis inkább fogyatkozó napi ajánlatokkal. Az én napi ajánlatom halszelet volt (talán harcsa?) fokhagymás mártással és spenótos  gerslivel. Összességében jópofa ötlet, de valahogy az egész olyan jellegtelen. A fokhagyma íze például teljesen kimaradt, pedig azt én nagyon díjaztam volna.

A többiek is hasonlóan érezték: jó-jó, de azért semmi különös. Egy kicsit úgy éreztem, hogy felcsigázták az érdeklődésemet a jól hangzó, jól kitalált fogásokkal, aztán nem teljesítették.

Az est fénypontja egyérteműen a palacsinta formátumban tálalt, kissé megkapatott kukoricamálé volt. A közepére egy nagy adag házi szilvalekvárt kanalaztak, igazi finomság!

Szóval nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Egyrészt folyamatosan az jár a fejemben, hogy nekem is KELL! egy ilyen hely, egy ilyen udvar, egy ilyen étterem. Másfelől egyáltalán nem sikerült engem elkápráztatni a főztjükkel. Beszéltünk is erről közben a többiekkel, hogy az ember azért megy étterembe, hogy olyasmit egyen, amit otthon nem áll neki megcsinálni. Legyen egy picit különleges vagy legalább tényleg nagyon finom. Vagy egyszerűen csak túl sok helyen ettem már?

Paradicsommal rakott padlizsán

Nem szeretnék abba az elbizakodottságba leledzeni, hogy egy pici fiú nekem köszönheti a születését, de tény, hogy miután a szomszédunk evett ebből, másnap reggelre megszületett a fiacskája.

Ettől függetlenül egészen jó kis ételről van szó, tömény nyár és jó sok íz.

Személyenként 1 kisebb padlizsánt felkarikáztam, lisztbe forgattam és minimális olajjal kikent serpenyőben megsütöttem. Sütőtálba helyeztem.

A padlizsánt én nem szoktam besózni és lemosni meg hasonló bulikat csinálni. A mai fajták már nem annyira keserűek, hogy ezzel vesződni kellene, ha meg keserű, akkor általában a sózás ellenére is az marad valamennyire.

Készítettem egy friss paradicsommártást is: padlizsánonként felkockáztam 2 nagy paradicsomot, 1 kis hagymát, 3-4 gerezd fokhagymát. A paradicsom persze finomabb lett volna, ha kimagozom és lehúzom a héját, de erre nincs mindig ideje az ember lányának. Így is elfogadható lett a végeredmény.

Ezeket egy lábasban nagy lángon elkezdtem főzni egy kevés olajjal együtt. Sóztam, adtam hozzá egy kevés szárított kakukkfüvet. Felöntöttem 1 dl fehérborral és a leve nagy részét elforraltam.

A padlizsánszeletekre halmoztam a paradicsomos mártást. Betoltam az előmelegített sütőbe úgy 15 percre. Ez után rátettem egy csomagnyi mini mozzarella golyócskát, meg egy maréknyi felszecskázott petrezselyem zöldet és még 5 percig sütöttem. Forrón az igazi, levét pedig kiflicsücsökkel lehet tunkolni, mert azért a paradicsom meg a sajt is enged egy kicsit.

Napi pizzás mosoly

Apa kérdezi a gyerekektől, hogy honnan volt a pizza (amiből neki nem maradt). Mire a hároméves: "Hát hozta a postás!"

Napi európás mosoly

Legalább 5 év után visszamenni az egykori kedvenc helyemre, az Európa kávéházba és megtapasztalni, hogy az elviteles részen még mindig van narancsos vezúv és diós kocka!

Kétnapi mosoly

A jó idő ígéretében bízva, péntek este lerobogni a Balatonra. Narancs holdat figyelni egész úton és meteor-robbanást látni.

Két délelőttöt strandolni, vizipisztolyozni, vacogni és sikoltozni a hideg víztől. Fagyit enni, lángost enni és nem törődni azzal, hogy végigfolyik a meztelen gyerekpocakon.

Picit lebarnulni.

Füreden Borfesztiválozni, éjjel 1-ig beszélgetni a barátokkal. Karolinában csokitortát majszolni.

Vasárnap éjszaka jönni hazafelé, sötét, kanyargós balaton-felvidéki utakon, félálomban lebegve és mosolyogva.

Két napba sűríteni egy egész nyaralás bepótlását és reménykedni a jövő hétvégében.

Juhtúróval töltött gomba lecsóágyon

Majdnem vega étel, csak hát valahogy a tetejére került egy kis kolbász. Hiába, a sült kolbásznak - és a belőle kicsöpögő zsírnak, ami átjárja az ételt - egészen páratlan az íze. Egyébként meg rendkívül egyszerű ügyről van szó ismételten. Egyetlen szépséghiábája, hogy amikor kivettem a sütőből, jó alaposan megégettem a karomat. Remélem ezzel kipipáltam az idei konyhai baleseteket.

Egy személyes adagot adnék meg, aztán tetszés szerint lehet növelni a mennyiséget: 6 nagyobb csiperkegomba, 1 nagy paradicsom, 1 nagy kápia paprika, 1 vöröshagyma, 6-8 deka juhtúró, 6 kolbászkarika, 1 kiskanál őrölt majoranna, só, bors.

Elkészítése: A gombákat megtisztogattam és a csumáját kiszedtem. A zöldségeket mind felkarikáztam. A hagymát, paradicsomot, paprikát a tepsibe terítettem, összeforgattam. Fűszereztem.

A tetejére pakoltam a gombákat, mindegyik közepére tettem kiskanálnyi juhtúrót és egy kolbász darabkát.

Úgy fél órát sütöttem a 200 fokos sütőben. A zöldségekből kisült levet meg kenyérrel tunkolgattam.

Meggyes-mákos rétes

Olyan rétes, ami levelestésztából készült, kicsit laktatóbb így. Nem mintha annyira sok szükségünk lenne pár plusz kalóriára, de így kifejezetten finom. 

Tulajdonképpen nagyon egyszerű ügy, csak azért írom le, mert az arányok ez esetben meglehetősen fontosak. Így lesz jó a töltelék: se nem száraz, se nem túl folyékony, ami eláztatja a tésztát. 

Először is vettem egy csomag Tante Fanny leveles tésztát. Ez már sütőpapírra van téve, készre van nyújtva. Szóval tényleg nincs vele vesződség. 

Kimagoztam 300 g meggyet. A levét is felfogtam. 

A mákos töltelékhez 180 g mákot, 2 evőkanál búzadarát (grízt), 2 evőkanál porcukrot elkevertem. Fűszereztem egy kevés vaníliás cukorral és fahéjjal. Hozzáadtam némi meggylevet is (lehet likőr is). 3-4 evőkanál lehetett, a cél, hogy egy többé-kevésbé összetapadó masszát kapjunk.  

A leveles tészát magam elé fektettem. Hosszában a középső harmadára tettem a tölteléket. A tetejére pakoltam a meggyet. A tészta két oldalát rézsútosan bevagdostam és ezeket a csíkokat ráhajtogattam a töltelékre. Ettől olyan "fonott" hatású lesz a teteje.

Kevés vízzel átkentem a tetejét.

200 fokos sütőben sütöttem, 20-25 perc alatt szép pirosra, ropogósra sült, a töltelék pedig megfőtt a saját gőzében.

Felszeleteltem és szórtam rá egy kis porcukrot is. Olyan szépen mutat együtt a cukorfehér, a mákfekete meg a meggyvörös. Nem mellesleg ez a drágám kedvenc ízkombinációja, ami a sütiket illeti.