Vagy éppen csőben sült cikória, vagy valami ilyesmi. Az biztos, hogy szokás szerint végtelenül egyszerű, de finom is. A cikória/endívia nagyon is téli étel, hiszen sötét pincében is megnő szépen, a fehér levelei a legfinomabbak. Enyhén kesernyés, de minél zsengébb, annál kevésbé.
Jöhetne már valami tavaszféle, de egyelőre még nagy gyanakvással figyelem a vigyorgó epret meg a vigyázban álló spárgát. Nem tudom. Amíg ilyen hűvös van, nem vágyom semmi harsogóan tavasziasra. Majd májusban. Mondjuk 4 napja borsót eszem borsóval, de az is fagyasztott, tavalyi. Viszont zöld is meg édes is, meg zsenge, amennyire egy ilyesmi zsenge csak lehet.
A recept meg valami ilyesmi:
Szükség lesz egy fél kilós csomag endíviára. Ha nem szépek a külső levelei, azt leszedem, esetleg a szárrészből is levágok egy picit. Hosszában félbe vágom és a vágással lefelé a sütőtálba fektetem. Közben már jól felforrósítom a sütőt.
A zöldségre rálocsolok 2 dl tejszínt. Só, bors és szerecsendió lesz még rászórva, illetve legalább 5 deka (de inkább egy kicsit több) jóféle sajt, reszelve. Alapesetben a mezei Trappista is megteszi, de egy kis Cheddar vagy valami hasonlóan jóízű szépség még falnivalóbbá teszi az ételünket.
Úgy 20 percet sütöm a sütőben, a zöldség megpuhul, a sajt ráolvad, a tejszín meg összesűrűsödik. De csak épp annyira, hogy valami finom, foszlós zsemlével lehessen még tunkolni belőle.
Lehet még cifrázni, az endíviát sonkába tekerni, alá póréhagyma karikákat szórni és hasonló hívságok. A végén mindig kiderül, hogy úgyis a tunkolás a lényege az egésznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése