Éljen a böjt!

Tegnap óta itt a böjt, készülünk a húsvétra, a tavaszra és az újjászületésre. Ma még torkos csütörtök - amiről csak a vendéglők kapcsán hallottam az utóbbi években, Nagyikám sosem emelte be a családi naptárba.

Nekem a böjt szoros összefüggésben áll a vallással, ám mégis teljesen testi dolog. Elsősorban húsmentességet jelent, másodsorban azt, hogy naponta háromszor eszünk, egyszer lakunk jól. Valójában a nagyböjt alatt is csak szerdán és pénteken tartottunk húsmentes napot, most sem fogom teljes egészében kerülni az állati termékeket.

Nekem ez nem igazi lemondás, sokkal nehezebb csoki nélkül élnem, így most ezt próbálom megvalósítani. A tejtermékekről való lemondás lenne az igazi erőpróba, de erre most nem vagyok felkészülve.

Duende bölcs szavai jól mutatják a modern böjtölés irányvonalait. Én is teázok bőszen, narancsos zöldtea, csalán-menta főzet és társai méz és cukor nélkül is finomak.

Tegnap vacsorára egy nagy adag,

tavaszt idéző-csalogató salátát

kebeleztem be például, amit akár így, ilyen szépségesen is lehet tálalni.

A lényeg a csokor piros retek. Tudom, hogy még melegházi, de nekem ő a tavasz, és úgy érzem szükségem van már rá!

A retekszeletek mellé mini mozarellákat tűztem. Ezeket meglocsoltam tökmagolajjal elkevert petrezselyemlevéllel és durva sóval.

Ennyi az egész, mégis csodás ízkavalkád. Persze tányérra halmozva is lehet eszegetni, csak úgy a tökmagolaj zöldje mindent elborít és ugyebár mi a szemünkkel is eszünk.