Édes és keserű villa-interjú

Veronika Édes és keserű blogján megmutatott képeit nem győzöm csodálni. Annyira profik, annyira tökéletesek, mégis annyi mindenről mesélnek mindeközben. Fények, színek, árnyalatok és a középpontban az ételek. Most őt kérdeztem.

- Miért pont ez a villa, hogyan, honnan került elő?

Ez a villa az éppen aktuális kedvencem. Szeretem az egyszerű, letisztult formáját, minden ételhez és tányérhoz tökéletesen passzol. Mostanában egyébként is odavagyok mindenért ami ausztrál (receptek, könyvek, fotók) és a villa is onnan származik. Jó hosszú utat tett meg míg eljutott hozzám, de azt hiszem, hogy nincs miért panaszkodnia, hiszen sokat van rivaldafényben.

- Mi a titkod? Hogy tudsz ilyen képeket készíteni?

Titok? Nem hiszem, hogy bármi titok lenne benne, egyszerűen csak szeretek, helyesbítek, imádok fényképezni és alkotni. Azt hiszem, hogy ez mutatkozik meg a képekben, hogy szeretettel és teljes odaadással készítem őket. Minden kis részletre szánok időt, még az utolsó kis ránc is meg van tervezve a képeken.

- A blogodon nem sok személyes dolgot osztasz meg magadról. Ez mennyire tudatos döntés eredménye?

Nem tudatos, egyszerűen ilyen vagyok. Idő kell ahhoz, hogy megismerjem a másikat, ebben az esetben az olvasóim, hogy lássam érdekli őket, hogy ki vagyok. Persze ha kérdeznek, válaszolok. A másik pedig, hogy nem is tudom, hogy mennyire érdekelné az olvasókat az én életem. A blog egészen egyszerűen nem erről szól, hanem az ételekről, gasztronómiáról és egyre jobban a fotózásról. Szeretném is nagyjából ebben a keretben tartani a blogot, persze az én szemszögemből, pici személyes felhanggal.

- Ha nem főzöl és fotózol, akkor mit csinálsz? Mi voltál az előző, gasztroblogger előtti életedben?

Nem fotósnak készültem annyi biztos, bár nagyon sokáig szerettem volna a Képzőművészetire menni, aztán mégis a Közgázon kötöttem ki. Egészen 3 évvel ezelőttig Termék/Szolgáltatásfejlesztőként és Projekt menedzserként dolgoztam egy multinál. Nerm hangzik valami izgalmasnak, igaz? Szerintem is, a fotózás sokkal érdekesebb. A nagy változást Svájc hozta ez életembe. A férjem svájci és mivel itt kapott munkát, ide költöztünk. Hosszú ideig nem találtam megfelelő állást, így kellett egy hobbi amivel elfoglalom magam. Így kezdődött a kapcsolatom a fényképezőgépemmel.

Ha nem főzök és fotózok, akkor általában úton vagyok vagy éppen valaminek a nyomában. Keresztül-kasul bejártam már Svájcot, de szeretek kirándulni Franciaországba és Olaszországba is. Fantasztikus, hogy pár óra alatt egy teljesen más kultúrában találom magam. A másik nagy szenvedélyem az antik és bolhapiacok. A legtöbb hétvégén valamilyen piacon vagyunk a férjemmel, éppen valami aktuális kincs után kutatva.Jelenleg egy rézserpenyős mérleget keresek, ha valaki tudna ebben segíteni! Esténként pedig olvasok, olvasok és olvasok. Nincs is jobb egy jó könyvnél.