Így messziről majdnem úgy néz ki, mint egy rántott hús, de amikor beleharapsz egészen mást kapsz. Egyszer a Pata Negra tapasbárban ettünk rengeteget az ő lencsekrokettjükből. Akkor még azt gondoltam, hogy képtelen lennék én is elkészíteni. Szerencsére itt van nekem ez a rengeteg blog, lehet böngészni és bátorságot meríteni. Például Duende szépséges fotói.
Én azt csináltam, hogy éppen annyi vízben, amennyi ellepi megfőztem 10 dkg vöröslencsét, 1 lereszelt répával. Sóztam, borsoztam, fűszereztem őrölt szerecsendióval is. Villával összetörtem és vártam, hogy egy kicsit lehűljön. Hozzákevertem 1 tojást és annyi lisztet, hogy valamennyire formázható legyen. Azt hiszem kb. 4 kanálnál álltam meg. Így is nagyon puha, lágy lett a massza, de azért már bele lehetett forgatni a zsemlemorzsába és óvatosan a forró olajba csúsztatni. Végül mindkét oldalon megsütöttem.
A képen is látszik, hogy egy kicsit elformátlanodtak, nem lettek szép korongok, de amikor megsül, már egyáltalán nem puha, inkább jól kézbe fogható kis fasírtok lesznek.
Mivel ez egy kicsi, alig 2 személyes adag, tényleg a magam örömére készült. Csináltam is hozzá egy lereszelt fokhagymából, 1 kanál tejfölből, 1 kanál majonézből és 1 lereszelt uborkából mártogatóst. Nagyon jól illett hozzá.
6 megjegyzés:
Nagyon izgalmas
Nagyon jól néz ki! Mit gondolsz, sárgaborsóval is működne? Azt is ugyanígy csinálnád? Zsuzsi
Bianka, köszi!
Zsuzsanna, igen, azt hiszem ugyanígy, bár a sárgaborsóval nem vagyunk olyan hú, de nagy barátok.
Szivem, var Rad egy kis dij - kivetelesen most a szerb blogomon:)
A sárgaborsó fasírt az a falafel? Ez a lencsefasírt nagyon tutin hangzik! Sajtos-répás mártogatóssal nagyon finom les :-)
A falafel csicseriborsóból készül.
A sajtos-répás mártogatós is nagyon jól hangzik!
Megjegyzés küldése