Finománia

10 nő áll körben, megbabonázva figyel és időnként elismerően vihorásznak. A kör közepén pedig nem egy híresség, hanem Gál Zsolt séf, magyaráz, viccelődik és közben egy pillanatra sem áll meg a keze. A szigetmonostori Rosinante Fogadóban jártam, a Finománia kurzus Formabontó lekvárok és chutney-k köré épített napjain.

Már ahogy áthajt az ember a szigetre, elcsendesedik a világ, aztán átzötyög Szigetmonostor macskaköves utcáján, be az erdőbe még 2 kilométert. A fogadó pedig kényelmes, barátságos, olyan hely ahol azonnal otthon érzi magát mindenki. Egyedi, semmihez sem fogható bája van, igazi családi vezetés alatt álló és családokat tárt karokkal váró hely. Mindent átitat Szikora Imre tulajdonos, mesterszakács lénye.

Azt hiszem nem találhattam volna tökéletesebb alkalmat arra, hogy kirángassam magam a kulináris tespedtségből, az ihlet-szünetből és konyhai búskomorságból. Itt főztem, kóstoltam és ettem. Fantasztikusan éreztem magam, fantasztikus környezetben, fantasztikus emberek között. Talán nem véletlen, hogy rajtam kívül még 4 gasztroblogger magozta még a szőlőt.

A két nap a kényeztetésről szólt, a gyermekek elvoltak a magammal hurcolt pótnagyival, én pedig teljes mértékben az ételre koncentrálhattam. Volt is mire figyelni, olyan csudákat alkottunk, hogy csak ámultam.

A dolog úgy működött, hogy délután megfőztük a megfőzni valót, aztán a séf bement a konyhába és kihozta alkotásainkat, némi egyéb ételekkel kiegészítve. Egy borértő ember pedig kiselőadás keretében kereste az alkotásokhoz a megfelelő itókát.

A rebarbara és a rózsavíz egyáltalán nem a kedvencem, lekvárrá kombinálva, libamáj pástétommal kiegészítve, forró croissant-tal egyenesen zseniális. A már emlegetett szőlőt is lekvárkészítés érdekében magoztuk, aztán balzsamecettel és gyömbérrel dobtuk fel, egy szelíd vajhallal tálalva, chilis tésztával maga a tökély.

Mi lett volna a legnagyobb kedvenc, ha nem a csokoládé "lekvár", ami igazából egy továbbfejlesztett és sokkal, de sokkal finomabb Nutellaként írható körül? A hozzá tálalt polenta felfújt pedig olyan könnyű volt, hogy majd elrepült.

Másnap reggel pedig folytatódott a szárnyalás, amikor megláttam azt a rengeteg finomságot. Már a tejeskávém is megért egy misét, pont olyanra készítették, ahogy szeretem. Gyümölcsök, zöldségek, sonkák, kolbászok, friss péksütemények, joghurt. A tökéletes és mennyei reggeli.

Délelőtt egy kicsit barangoltunk egy gyümölcsöskertben, aztán olyan pácokat készítettünk, hogy a szemem-szám távtva maradt. Ezek önmagukban, illetve a húsokat kiegészítő salátaként is megállják a helyüket, de a pácolásnak köszönhetően az ízek még intenzívebbek lesznek. Csak egy példa: a tarját sült padlizsánból, fetából és hagymából álló pácba tették egy éjszakára. Óvatosan megsütötték, majd ezt a padlizsán krémet a sült hús mellé is feltálalták. Micsoda ötlet!

Hát még a chilis-barackos brulée! Erről azt hittem, hogy hű, de bonyolult étel, hát most kiderült, hogy nagyon is elkészíthető kategóriába tartozik és milyen finom!

Az már csak egy aprócska korona volt, hogy kaptam egy különdíjat a kecskesajtos receptversenyre beküldött receptjeimért... ezeket hamarosan megírom.