Mert végülis minden az egyensúlyról szól. Szeretjük a bolti üveges pestót is, de ha saját magam állítom elő, egész más lesz a végeredmény. A bolti nekem túl sok: túl bazsalikomos, túl olajos.
Abban is biztos vagyok, hogy Olaszhonban is annyiféle arányban készítik ezt a tésztamártást, ahány ház csak van. Az én változatomban a sajt sóssága dominál, a bazsalikom csak finom illat és az olajtól sem tocsog a tésztám. Amúgy is olajjal főzöm a tésztát, hogy ne ragadjon össze, így már eleve van rajta.
A fokhagyma mértékét talán egy picit eltúloztam, csípős és szagos lett, de nem bántam. A fenyőmag pedig, nos bár nem érezni sem az ízét, sem az állagát, hiszen szinte krémesre dolgoztam a géppel, mégis szükség van rá. Ez adja azt a hátteret és tartást, ami nélkül az egész nem ér semmit.
Tehát a pesto genovese az alábbi összetevőkből áll össze: bazsalikom, fenyőmag, parmezán sajt, fokhagyma, olíva olaj. Az egészet jó alaposan megdolgoztam az aprítógépben. Picit darabos lett, amolyan a krémes és a morzsás állag között valahol félúton.
A forró tésztára kanalazom, elkeverem és azonnal lapátolhatjuk befele. Fontos, hogy azonnal a leszűrt és NEM leölbített tésztára kerüljön, hogy a tésztaszálakra tudjon ragadni az öntet.
1 megjegyzés:
Ez gyönyörű - nem tudok mást hozzátenni...
Megjegyzés küldése