Vagy magyarul lekvár, de ennek számomra semmi köze a nagyi lekvárjához. Pedig a hozzávalók nagyon hasonlóak, cukor meg gyümölcs. Oké, ez a francia recept egy kis pálinkát is előír, csak a rend kedvéért.
Szóval azt történt, hogy a gyerekek alvásidejében kimagoztam vagy 1 kiló cseresznyét, a húsa mindössze 600 g lett. Összekevertem 300 g cukorral, aztán lementünk a játszótérre. Mire visszajöttünk, szépen levet eresztett, ezt így együtt jó sokáig főztem, adtam hozzá 2 evőkanál meggypálinkát is.
Nem lett ugyan olyan szép zselés, mint a Cuisine et Vins újság képén, de én így is elégedett vagyok a teljesítménnyel. Az íze mennyei, nem is igényel további fűszerezést, bár erősen eltöprengtem a vanílián.
Kérdezhetnétek, hogy miért? Egyrészt mert ezt szántam a sütikébe, amit szintén mindjárt megírok, másrészt izgultam, hogy meg ne rohadjon a sok cseresznye. Harmadszor pedig, az idén valami olthatatlan vágy alakult ki bennem, hogy befőzzek. Bébiételes üvegnyi mennyiségekben gondolkodom egyelőre, nem túl bátran.
7 megjegyzés:
Légyszi nézz be hozzám, van ott egy kis meglepi a számodra!
Istenien néz ki, Ági! És az ízét érzem a számban! :)
Max, köszönöm! Igyekszem továbbadni gyorsan.
Duende, tényleg finom volt.
Ez finom lehet! Ha találunk még cseresznyét a fán - mert gondold el, ellopták a kis meggyfánkról az összes meggyet:((( -, akkor kipróbálom.
Szép kis emberek vannak, meggyet lopni! Remélem csak valami csintalan gyerekek voltak, az mégis valahogy felmentés, nem?
Ági, nem tudom, kik lehettek, de előtte néhány nappal 3 órán keresztül locsoltam a fákat, hogy legyen belőlük valami...így aztán duplán rosszul esett, de túl fogom élni:)
Nem tudom, milyen volt azon a képen, amit említesz, de nekem nagyon tetszik ez a darabos (felismerhető, miből van) stílus.
A pálinkával igazán zamatos lehet.
Megjegyzés küldése