Büszke borok

Az ünnepek alatt alaposan nekiláttunk a borkészlet fogyasztásának, de szerencsére a drágám mostanában annyi ajándékot kapott ebben a témakörben, hogy még néhány sátoros ünnep erejéig kitart az állomány.

Nem mondhatnám, hogy különösebben értenék a borokhoz, de van néhány, amely mélyen, kitörölhetetlenül megragad az agyam ízérzékelésért felelős zugában. Talán nem véletlen, hogy ezek közül kettő édes.

Amikor egyszer nagy komolyan igyekeztem meginterjúvolni Árvay Jánost, ő a maga sármos módján és persze a legkevésbé sem szándékoltan mindent igyekezett elkövetni, hogy egy összefüggéstelen zagyvaság kerüljön végül az újságba. Szorgalmasan töltögette ugyanis a borokat. A Casino meg a Vulcanus cuvée-k egészen fantasztikusak voltak, de amikor a nyelvemre csorrant az első korty Édes élet, azt hittem... Nem is tudom, mit hittem. Az biztos, hogy igyekeztem illedelmes és higgadt maradni. Fogalmam sincs, hogy végül sikerült-e.

Az Édes élet 3 év múltán is a világ leginkább lenyűgöző bora. Amikor megkóstolom, mindig újra azt érzem, hogy nyögdécselve és sikoltozva kellene a világ tudtára adnom, mennyire jó! Méz meg hárs, meg egy feneketlenül mély fahordó. Zümmög benne a nyár közben vulkáni sziklák karistolják a nyelvemet.

Hasonlóan döbbenetes a Gál Lajos-féle Kék medoc. Sohasem hittem volna, hogy egy bornak ennyire intenzíven fekete ribizli illata lehet. Ez a mindent elsöprő bogyós gyümölcsösség csak némi keserű csokoládéval ellensúlyozható, de még így is mindenen áthatol.

Az általam utoljára hagyott Cabernet Franc valójában a drágám kedvence, de nekem is jól csúszott. Igazi villányi telivér, annak minden jó tulajdonságát egyesíti magában. Semmi sem hiányzik belőle, talán csak egy szép szelet bélszín mellőle.

Persze, nem tagadhatom, hogy ezek a borok igencsak drágák. De talán az élvezethez az is hozzátesz még egy csöppnyit, ahogy az ember borzongva arra gondol, hogy most pár ezres kavarog a pohárban.