Csavargós

Mostanában nap, mint nap sikerül lenyűgöznöm önnönmagamat. Az, hogy képes voltam gyerekkorom legfantasztikusabb süteményét a megfelelő formában elővarázsolni a sütőből, számomra az új év legnagyobb meglepetése volt. Természetesen szigorúan a Nagyi receptje alapján.

Csavargós

A csavargós név a sütemény alakjától származik. Jobb helyeken persze darázsfészekként, máshol meg Ferdinánd tekercsként ismerik. Talán mert olyan édes, hogy vonzza a darazsakat? A Ferdinándra nem tudok ilyen egyszerű magyarázatot. Az viszont biztos, hogy az olyan sütemény, amelynek ennyi neve van, azt mindenki szereti, tehát biztosan nagyon finom.

Főleg, ha hozzátesszük, hogy mi egy külön bejáratú családi nevet is ragasztottunk a recepthez, a csavargós tehát lentyinek nevezendő a továbbiakban. Mert az alján összegyűlik a vajas-tejes cukor, megbarnul és észveszejtően finom, ragadós borítással látja el a sütemény alját.

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 1 + 1 dl tej, 1 + 3 kanál cukor, 30 dkg liszt, 3 tojás sárgája, csipet só, 10 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, 1 csomag vaníliás cukor.

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl cukros tejben felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a liszttel, a tojások sárgájával, csipet sóval. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk és megkenjük 10 dkg vaj és 2 evőkanál porcukor keverékével.

A tésztát szorosan feltekerjük, kétujjnyi vastag darabokra vágjuk és kivajazott tepsibe szorosan egymás mellé állítjuk a csigákat. Langyos helyen addig kelesztjük, amíg a vajas töltelék olvadni nem kezd és kissé kicsorog a csigákból. Ekkor a tepsit a sütőbe toljuk. Amikor a tekercsek félig megsültek, leöntjük 1 dl tej, 3 kanál cukor és a vaníliás cukor felforralt keverékével. Végül pirosra sütjük a csavargó-tekergő csigákat.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.