Nézegettem, forgattam ezt a zacskónyi fekete lencsét. Belugának hívják, mert nagyon hasonlít a híres kaviárra. Szépséges kis fekete gyöngyök, ékszernek is beillenének. Az íze is egészen kellemes, bár nem igazán különleges. Amolyan "lencsés", azaz földes, diós, semleges. Nem is kreatívkodtam túl a dolgot, egyszerűen sós vízben puhára főztem, leszűrtem és kész. A szemek szépen egyben maradtak, nem lett ragacsos a végeredmény.
Hozzá pácolt sertéshúst sütöttem. A fél kilós combdarabot néhány miliméteres vékonyságú szeletekre vágtam, majd egy órára bepácoltam. Öntöttem rá 1 kanál szójaszószt, 1 kanál mézet meg 1 kanál gránátalmaszirupot. A serpenyőben először 4-5 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy kaliforniai paprikát pirítottam. A zöldséget kiszedtem és beleszórtam a húst. Amikor kicsit megpirult mind a két oldala, hozzáöntöttem a páclevet, meg 1 deci rozét, ami éppen ott pihent a hűtőben. Visszapakoltam a paprikát meg a fokhagymát is. Fedő alatt úgy háromnegyed órát pároltam, aztán levettem a fedőt, hogy egy kicsit elpárologjon a leve és kellemesen karamellesre süljön a pác. Hú, isteni lett, jó ragacsos, csupa íz.
Ettünk hozzá még egy kis bulgurt is, csak hogy éhen ne haljunk.
2 megjegyzés:
Szerintem a beluga lencse a legfinomabb a lencsék közül. Ha még kísérleteznél vele, akkor szerintem próbáld ki úgy hogy ne csak vízben főzd, hanem öntsd nyakon akár húslevessel vagy borjúalaplével, netán mindkettővel. ;) Már egy ideje itt nézelődök, de most megéheztem a sok finomságtól. Irány a konyha. :)
Ígérem, hogy legközelebb alaplében főzöm!
Megjegyzés küldése