Szenteste

Az első szenteste Budapesten. Az első, amit hármasban töltöttünk. Az első amikor nagy merészen nekiláttam az örök és megmásíthatatlan menünek. És tizenvalahány év óta az első, amikor nem jutottam el az éjféli misére.

De az ételek nyelvén megidéztem a Nagyi és Apu gondoskodását. Az ételek pedig meséltek nekem, azokról a gyerekként csodának látott estékről, amikor gondosan a hátsó szobában díszítettük a fát, ne látszon az utcáról. Amikor a kórházi pártvezetés gondoskodott arról, hogy szenteste biztosan a magyarok legyenek ügyeletben. Amikor évek során kőkeményre száradt szaloncukrok csüngtek a fán. Amikor a lemezjátszón recsegve forgott a Mennyből az angyal. Amikor még mind együtt voltunk.

Felsejlenek azok az esték a kilencvenes évek közepéből, amikor azért rimánkodtunk, hogy 24-én lehetőleg ne kapcsolják ki az áramot vagy a vizet.

Karácsony, amikor túlságosan friss gyásztól bénultan meredtünk magunk elé.

Karácsony, amikor négy hónapos fiacskámmal rohantuk körbe a Kárpátokkal övezett vidéket, hogy mindenki gyönyörködhessen benne.

Mindig, mindig ugyanazt ettük, ezen a szent huszonnegyedikei estén.

Az idén is mézbe mártogattuk az almát, a diót és a fokhagymát, hogy szépek, okosak és egészségesek legyünk jövőre is. Friss, zöld hajtatott búzát ugyan nem tudtam szerezni és a tésztát sem magam gyúrtam a halászlé mellé, de mennyei öröm volt a sűrű piros lébe belemeríteni a kanalat. Sikerült a krumplisaláta, sőt a lisztbe panírozott halszeletek húsa is omlós maradt.

Amikor pedig elindultam a kissé megkésett pásztorok miséjére, a hasamban ott rezgett életem első saját készítésű, tökéletes kocsonyája.

Végtelenül büszke vagyok magamra, amiért legyőztem minden félelmemet és nekiláttam. A hagyományos ételek számomra szentek, éppen ezért túlságos tisztelettel bánok velük, kishitű szerénységgel töprengtem hetekig, hogy vajon sikerülni fog-e. Sikerült. Most már végérvényesen az én feladatom, hogy a hagyományt megteremtsem a saját családom számára.

Utóirat: Nem éreztem szükségét annak, hogy receptjeimet előzetesen megosszam a széles nyilvánossággal, hiszen ezek az ételek akkor igazán jók, ha az évtizedek alatt családi tapasztalatokkal megtámogatott tanácsokkal együtt érkeznek. Lehetőleg telefonos segítséggel.

Utóirat kettő: Jézuskának a feltálalt ételek mellett egy gyönyörűséges borral is megágyaztunk ám, Szepsy 2006-os Furmintjával, az Úrágya dűlőből. Szebb nevet elképzelni sem tudok bornak erre a napra.