Igen, igen. Itt van egy új emberke. Egyelőre még csak 9 mm, de már dobog a pici szíve. Ma voltam a dokinál. Bár őszintén szólva, elég nagy képzelő erő kell ahhoz, hogy az a fekete-fehér vibráló pontocsát szívnek lássam.
Már hetek óta érzem, tudom, de valahogy jó volt őrizgetni a titkot. Ráadásul még a leendő nagyszülők sem tudják. Nehéz lesz elmondani, a Kand úrral ezen izgulunk a legjobban, hogy mégis mit mondjunk nekik és hogyan és mikor. És az Anyu. Mennyit mondogatta, minden alkalommal, amikor a tévében felbukkant egy csöppség, hogy "majd neked is lesz egy ilyen kisbabád". Az élet mindennél döbbenetesebb fogatókönyveket ír. Ez a pici akkor fogant, amikor ő kezdett belezuhanni a feneketlen kómába. Pedig nekem szükségem lenne rá. Senki tanácsaira nem vagyok olyan kíváncsi. Olyan nagyon keveset tudtunk erről beszélgetni. Olyan keveset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése