A gyerekek ma a játszótéren azt játszották, hogy ők a farkasok. Hát, amilyen fejeket vágtak, simán mehetnének valamilyen vérfarkasos filmbe főszereplőnek.
Nyári rizottó tenger gyümölcseivel
Elég finnyás banda a mi kis négyesünk, különösen ami a kiskorúakat illeti. Úgyhogy ezt a rizottót nem egészen úgy csináltam, ahogy szerettem volna, hanem minden komponenst külön-külön, aztán a tányéron kívánságműsorszerűen összeraktam.
A rizottót én úgy készítem, ahogy főleg Jamie O-tól tanultam. Azt gondolnám, hogy ez nagyjából autentikus módszer: vajon kis hagymát párolni, rádobni a rizst. Először fehérborral felönteni, aztán jöhet a forró húsleves (néha víz) merőkanalanként adagolva, sokat kevergetve. Végül, még egy adag húsleves, de már leveszem alatta a lángot. Teszek bele még egy kis vajat és rengeteg reszelt parmezánt. Aztán hagyom fedő alatt még puhulni, duzzadni a rizst.
Ma készítettem hozzá némi párolt, tejszínes cukkínit és kukoricát. A két nevezett zöldséget nagyon kevés vízben megfőztem és adtam hozzá egy kis tejszínt.
A tetejére pedig pirított tenger gyümölcsei kerültek. Vettem egy csomag vegyes tengeri cuccot: rák, kagyló, tintahal. Kiolvasztottam, majd kevés vajon gyorsan megforgattam őket, gyakorlatilag csak felforrósítottam, mivel ezek a lények úgyis előpárolva lesznek lefagyasztva.
Szerintem ez így annyira kellemes és sokízű együtt, hogy már nem társítottam hozzá valami domináns fűszert. Egy kis petrezselyem zöldet talán még elbírt volna, de ez a maximum. Így is van benne fehérbor, parmezán és persze némi tenger-íz is.
Ilyen pedig amikor csak a rizottó van meg némi párolt rák:
Kóstoltátok már?
Sok rosszat olvastam az idén az ország tortájáról, ami köleses-sárgabarackos lett.
Szerencsére a Szamos cukrászda is elkészíti minden évben a saját verzióit, úgyhogy volt alkalmam megkóstolni. Az ő szatmári szilvatortájukat például már évek óta nagyon szeretem.
Nekem tetszett. Nem mondom, hogy rá fogok szokni, de kifejezetten kellemes, nem túl édes íze volt. A lenmagtól olyan jó diós íze lett az alsó rétegnek, az aszalt barack darabok pedig kifezetten kellemes kis meglepetések voltak. A krém a belsejében szerintem túl folyós, jobb lenne, ha picit szilárdabb állagú lenne.
Mindent egybevetve szerintem megéri megkóstolni.
Csicseriborsó saláta sült paprikával
Újabb és újabb variációkat találok ki a hüvelyesek saláta formátumba való szuszakolására. Általában sikerrel. Legújabb alkotásomba sült paprika csíkok kerültek a csicseriborsó mellé. Mivel nem volt kész paprika salátám, így egy nagy kápiát felcsíkoztam falatnyi darabokra, majd serpenyőben kevergetve, rázogatva puhára sütöttem.
A kápia a legjobb paprika, nagyon piros, nagyon édes és hosszúkás, hegyes alakú. Ha láttok ilyet, gyorsan vegyetek belőle! A húsa kicsit kevébé vaskos, mint a kaliforniai paprikáé és talán pont ezért finomabb is. Nekem nagy szerencsém van, mert anyósom termeszti és hozza - néha zsákszámra. Megsütve, lefagyasztva a legjobb saláta télen is.
Node, vissza az aktuális pályaműhöz. Felkarikáztam még egy csokor újhagymát is, sóztam és ráfacsartam egy citrom levét. Hozzátettem még egy konzervnyi natúr csicseriborsót, 6-8 szem feldarabolt fekete olajbogyót, a paprikát és egy kevés borsot is szórtam rá. Jól összeforgattam.
Salátának vagy köretnek is jól működik, ezúttal joghurtban pácolt csirkemellhez ettem.
Volt itt már korábban is csicseriborsó rukkolával, ami könnyű és friss, lencsesaláta körtével, ha már úgyis jön az ősz, aztán egy nagyon nyári babos-paradicsomos-krumplis is. És jó régen egy meleg lencsesaláta, amiben már szerepelt a sült paprika.
Napi szülinapos mosoly
Kalózos, hercegnős papírpoharak kikészítve, kölyökpezsgő és vonatos torta a hűtőben, lufik felfújva, színes díszek felaggatva. Jöhetnek a kis vendégek!
Napi mosoly
Öt évvel ez előtt a férjem megjelent a kórházban 10 darab palacsintával. Nos, igen, a kismamák kívánóssága legendás. Aztán úgy alakult, hogy az a palacsinta soha nem fogyott el, viszont hajnalra meglett az 1-es számú, akinek jelenleg a Pankrátor Matuka föld alóli (na jó, csak angliai) felkutatásával lehetett a legnagyobb szülinapi örömet szerezni.
Napi mosoly
A Vár oldalán lévő ház ablakából nézni a tüzijátékot, aztán még borozni egyet és persze sokat nevetni, beszélgetni.
Kukoricasaláta keletiesen
Ez egy friss, üdítő, nyári kukoricasaláta. A majonézbe fullasztott (füstölt sajtos, almás) változatot is szeretem, de azért ilyenkor legyen már felejtős.
Viszont nagyon jól megy hozzá a rántott hús, valami natúr halszelet vagy éppenséggel a bioboltból szalasztott lencsefasírt.
Lehet csinálni konzervből, fagyasztottból, vagy megfőzött csövesből, amiről éles késsel lehet lefejteni a szemeket.
A lustasági szintnek megfelelő módon elővarázsolt úgy 300 g kukoricához ezek után adtam: 2 kanál szójaszószt, 1 lime (zöldcitrom) levét, pici magatlanított chilit, fél pritaminpaprikát, petrezselyem zöldjét és 1 darabka újhagymát, 1 gerezd fokhagymát. Ez utóbbiakat értelem szerűen apróra vagdalva, kockázva, nyiszálva. Jól összekeverve (nem rázva), viszont pár órát érlelve.
Kővirág étterem, Köveskál
Tényleg évek óta kerülgettük ezt a Kővirágot. Mint kiderült, nem is olyan könnyű se megtalálni, se helyet kapni. El is mentünk már mellette úgy, hogy észre se vettük, aztán meg be volt zárva (ebédidőben). Múlt héten végre sikerült minden akadályt legyőzni és megkóstolni magunknak ezt a gyöngyszemet a Balaton-felvidéken. Ha már ezzel van tele a gasztro-sajtó érdemesebbik fele (Népszabadság legjobb éttermei, meg Magyar konyha magazin).
Egy kis mellékutcát kell keresni, azon belül is egy kaput, ahol egy udvarba merészkedik be az ember. Olyan, mintha valakihez mennénk vendégségbe. Körbekerített, kaviccsal felszórt, bokrokkal övezett udvar. Az asztalok egy része meg egyenesen Singer varrógépekből lett eszkábálva. A hangulat adott: maga a tömény romantika. Remélem a többi vendég terveit nem borítottuk fel a magunkkal vitt négy darab gyeremek és az ő négy darab vizipuskájuk, illetve az ezzel előadott (lövöldözésmentes) katonai dísszemle, sőt titkos nyomozás performanszával. Valahogy úgy éreztük, hogy ez a hely alkalmas arra, hogy a gyerekek időnként körbenyargaljanak, elmenjenek hátra, a bokrok mögé, ahol játszótér-féleség bújt meg, aztán visszajöjjenek enni pár falatot.
Az étlapot alaposan végig is kóstoltuk, hiszen nem ketten ültünk az asztalnál. A kacsamáj krém nagyon finom volt, viszont a lilahagyma lekvár nekem túl édes ebben a szerepben. A padlizsánkrém is rendben volt, csak azt nem értettük, hogy fogyhattak ki a mellé adott kenyérből. Az ilyen előételeket mégsem kiskanállal eszi az ember, nem?
A főételek nagy része is igencsak rendben volt, de az adagok elég szerénynek minősültek, annak ellenére, hogy ez azért nem egy csúcsgasztronómiai villantós hely. Simán végig lehet enni a levest, főételt és még bőven marad hely a desszertnek is.
Az étlap kellemesen rövidke, de a táblákon kiegészül a krétával írt, folyamatosan változó, vagyis inkább fogyatkozó napi ajánlatokkal. Az én napi ajánlatom halszelet volt (talán harcsa?) fokhagymás mártással és spenótos gerslivel. Összességében jópofa ötlet, de valahogy az egész olyan jellegtelen. A fokhagyma íze például teljesen kimaradt, pedig azt én nagyon díjaztam volna.
A többiek is hasonlóan érezték: jó-jó, de azért semmi különös. Egy kicsit úgy éreztem, hogy felcsigázták az érdeklődésemet a jól hangzó, jól kitalált fogásokkal, aztán nem teljesítették.
Az est fénypontja egyérteműen a palacsinta formátumban tálalt, kissé megkapatott kukoricamálé volt. A közepére egy nagy adag házi szilvalekvárt kanalaztak, igazi finomság!
Szóval nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Egyrészt folyamatosan az jár a fejemben, hogy nekem is KELL! egy ilyen hely, egy ilyen udvar, egy ilyen étterem. Másfelől egyáltalán nem sikerült engem elkápráztatni a főztjükkel. Beszéltünk is erről közben a többiekkel, hogy az ember azért megy étterembe, hogy olyasmit egyen, amit otthon nem áll neki megcsinálni. Legyen egy picit különleges vagy legalább tényleg nagyon finom. Vagy egyszerűen csak túl sok helyen ettem már?
Paradicsommal rakott padlizsán
Nem szeretnék abba az elbizakodottságba leledzeni, hogy egy pici fiú nekem köszönheti a születését, de tény, hogy miután a szomszédunk evett ebből, másnap reggelre megszületett a fiacskája.
Ettől függetlenül egészen jó kis ételről van szó, tömény nyár és jó sok íz.
Személyenként 1 kisebb padlizsánt felkarikáztam, lisztbe forgattam és minimális olajjal kikent serpenyőben megsütöttem. Sütőtálba helyeztem.
A padlizsánt én nem szoktam besózni és lemosni meg hasonló bulikat csinálni. A mai fajták már nem annyira keserűek, hogy ezzel vesződni kellene, ha meg keserű, akkor általában a sózás ellenére is az marad valamennyire.
Készítettem egy friss paradicsommártást is: padlizsánonként felkockáztam 2 nagy paradicsomot, 1 kis hagymát, 3-4 gerezd fokhagymát. A paradicsom persze finomabb lett volna, ha kimagozom és lehúzom a héját, de erre nincs mindig ideje az ember lányának. Így is elfogadható lett a végeredmény.
Ezeket egy lábasban nagy lángon elkezdtem főzni egy kevés olajjal együtt. Sóztam, adtam hozzá egy kevés szárított kakukkfüvet. Felöntöttem 1 dl fehérborral és a leve nagy részét elforraltam.
A padlizsánszeletekre halmoztam a paradicsomos mártást. Betoltam az előmelegített sütőbe úgy 15 percre. Ez után rátettem egy csomagnyi mini mozzarella golyócskát, meg egy maréknyi felszecskázott petrezselyem zöldet és még 5 percig sütöttem. Forrón az igazi, levét pedig kiflicsücsökkel lehet tunkolni, mert azért a paradicsom meg a sajt is enged egy kicsit.
Napi pizzás mosoly
Apa kérdezi a gyerekektől, hogy honnan volt a pizza (amiből neki nem maradt). Mire a hároméves: "Hát hozta a postás!"
Napi európás mosoly
Legalább 5 év után visszamenni az egykori kedvenc helyemre, az Európa kávéházba és megtapasztalni, hogy az elviteles részen még mindig van narancsos vezúv és diós kocka!
Kétnapi mosoly
A jó idő ígéretében bízva, péntek este lerobogni a Balatonra. Narancs holdat figyelni egész úton és meteor-robbanást látni.
Két délelőttöt strandolni, vizipisztolyozni, vacogni és sikoltozni a hideg víztől. Fagyit enni, lángost enni és nem törődni azzal, hogy végigfolyik a meztelen gyerekpocakon.
Picit lebarnulni.
Füreden Borfesztiválozni, éjjel 1-ig beszélgetni a barátokkal. Karolinában csokitortát majszolni.
Vasárnap éjszaka jönni hazafelé, sötét, kanyargós balaton-felvidéki utakon, félálomban lebegve és mosolyogva.
Két napba sűríteni egy egész nyaralás bepótlását és reménykedni a jövő hétvégében.
Juhtúróval töltött gomba lecsóágyon
Majdnem vega étel, csak hát valahogy a tetejére került egy kis kolbász. Hiába, a sült kolbásznak - és a belőle kicsöpögő zsírnak, ami átjárja az ételt - egészen páratlan az íze. Egyébként meg rendkívül egyszerű ügyről van szó ismételten. Egyetlen szépséghiábája, hogy amikor kivettem a sütőből, jó alaposan megégettem a karomat. Remélem ezzel kipipáltam az idei konyhai baleseteket.
Egy személyes adagot adnék meg, aztán tetszés szerint lehet növelni a mennyiséget: 6 nagyobb csiperkegomba, 1 nagy paradicsom, 1 nagy kápia paprika, 1 vöröshagyma, 6-8 deka juhtúró, 6 kolbászkarika, 1 kiskanál őrölt majoranna, só, bors.
Elkészítése: A gombákat megtisztogattam és a csumáját kiszedtem. A zöldségeket mind felkarikáztam. A hagymát, paradicsomot, paprikát a tepsibe terítettem, összeforgattam. Fűszereztem.
A tetejére pakoltam a gombákat, mindegyik közepére tettem kiskanálnyi juhtúrót és egy kolbász darabkát.
Úgy fél órát sütöttem a 200 fokos sütőben. A zöldségekből kisült levet meg kenyérrel tunkolgattam.
Meggyes-mákos rétes
Olyan rétes, ami levelestésztából készült, kicsit laktatóbb így. Nem mintha annyira sok szükségünk lenne pár plusz kalóriára, de így kifejezetten finom.
Tulajdonképpen nagyon egyszerű ügy, csak azért írom le, mert az arányok ez esetben meglehetősen fontosak. Így lesz jó a töltelék: se nem száraz, se nem túl folyékony, ami eláztatja a tésztát.
Először is vettem egy csomag Tante Fanny leveles tésztát. Ez már sütőpapírra van téve, készre van nyújtva. Szóval tényleg nincs vele vesződség.
Kimagoztam 300 g meggyet. A levét is felfogtam.
A mákos töltelékhez 180 g mákot, 2 evőkanál búzadarát (grízt), 2 evőkanál porcukrot elkevertem. Fűszereztem egy kevés vaníliás cukorral és fahéjjal. Hozzáadtam némi meggylevet is (lehet likőr is). 3-4 evőkanál lehetett, a cél, hogy egy többé-kevésbé összetapadó masszát kapjunk.
A leveles tészát magam elé fektettem. Hosszában a középső harmadára tettem a tölteléket. A tetejére pakoltam a meggyet. A tészta két oldalát rézsútosan bevagdostam és ezeket a csíkokat ráhajtogattam a töltelékre. Ettől olyan "fonott" hatású lesz a teteje.
Kevés vízzel átkentem a tetejét.
200 fokos sütőben sütöttem, 20-25 perc alatt szép pirosra, ropogósra sült, a töltelék pedig megfőtt a saját gőzében.
Felszeleteltem és szórtam rá egy kis porcukrot is. Olyan szépen mutat együtt a cukorfehér, a mákfekete meg a meggyvörös. Nem mellesleg ez a drágám kedvenc ízkombinációja, ami a sütiket illeti.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)