VKF! Dalmát köret

Hazatérvén kószálásunkból, gondolatban máris más irányba nézelődök. A mangold nálunk szinte egzotikumnak számít, de nem így Dalmáciában. Ott lépten nyomon, étteremben és otthon is ezt használják a szakácsok. A legnépszerűbb elkészítési módja a burgonyás változat, töltött tintahal vagy roston sült hal mellé tálalva egészen mennyei nyári vacsora kerekedik belőle.

A mangoldról azt olvastam, hogy szezonja most kezdődik, a fagytól takargatással védett növénykék életre kelésével. Sajnos azonban ezt a fantasztikus receptet most csak gondolatban tudtam elkészíteni, beszerezni ugyanis még nem sikerült egyetlen harsogó levelet sem. De felvettem a listámra!

Dalmát köret

Mi kell hozzá? 80 dkg burgonya, 30 dkg mangold, 2-3 gerezd fokhagyma, vaj, só.

Hogyan készül? A megtisztított burgonyát nagyobb kockákra vágom és sós vízben puhára főzöm. A mangoldot, miután alaposan megmosom, 3-4 centis csíkokra metélem.

Egy mély serpenyőben vajat olvasztok, ráreszelem a fokhagymát, kicsit megfonnyasztom, majd rádobom a sötétzöld leveleket és kevés víz hozzáadásával megpárolom. A puha krumpli kockákat leszűröm és óvatosan a párolt mangoldhoz forgatom. Végül tengeri sóval ízesítem és még némi plusz olvasztott vajjal is fokozható az élvezet.

Megjelent Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Locavore január 2008.

Január elején a blog nyilvánossága előtt kijelentettem, hogy innentől kezdve csak helyi termesztésű ételek a szívesen látottak a konyhában. Már amennyire ezt lehet. Hogy mennyire sikerült? Röviden és velősen: ennél rosszabb hónapot nem is választhattam volna. Bevallom hősiesen, mostanra alaposan meguntam a krumpli, káposzta, hüvelyesek és alma nyújtotta lehetőségeket. Így aztán be-becsúszik napi egy-két banán, heti 1-2 kg narancs. De azért kitartóan majszoljuk az almát és körtét is.

Legszörnyűségesebb botlásomat egy bionak látszó alapanyaggal követtem el, kosaramba emeltem ugyanis egy csomag hajdinát nagy boldogan. Majd amikor itthon megakadt a szemem a feliraton, mi szerint is Kínából származik, annyira megdühödtem, hogy azóta sem kóstoltam meg.

Hús fronton kifejezetten jól teljesítettem, szinte kizárólag magyarországi húsok kerültek terítékre, mégpedig változatosan. Volt süllő, kacsamell, birka, meg persze mindenféle disznóság, marhaság és csirkeség.

Tejtermék fronton már nem lennék ennyire büszke magamra, ugyanis a legnagyobb kedvencünk egy osztrák biotej, ebből bizony naponta elfogy egy-egy doboznyi. A minőségi sajtok sem nagyon teremnek a környéken, illetve egyszer találkoztam egy gomolyás hölggyel, fel is tankoltam nála.

Ami a vásárlást illeti, 3 vagy 4 alkalommal voltam piacon, a Fehérvári úti a nagy kedvenc, illetve egyszer a Lehel is útba esett. Ilyenkor mindig az őstermelőknek látszó embereket célzom be és beszélgetek velük, olyan kedvesek és büszkék! A mindennapokban a hipereket messzire kerülöm, de itt a Kiss közért a sarkon. Ugyanaz a felhozatal, de sokkal kevesebbet vásárolok és így kevesebbet dobunk ki.

Ami a februárt illeti, további piacozásokat tervezek és a szegényes kínálat némileg kreatívabb feldolgozását. Közben lesz egy hét síelgetés is, remélem sikerül néhány osztrák specialitásra is szert tennem és hazavonszolnom.