Január elején a blog nyilvánossága előtt kijelentettem, hogy innentől kezdve csak helyi termesztésű ételek a szívesen látottak a konyhában. Már amennyire ezt lehet. Hogy mennyire sikerült? Röviden és velősen: ennél rosszabb hónapot nem is választhattam volna. Bevallom hősiesen, mostanra alaposan meguntam a krumpli, káposzta, hüvelyesek és alma nyújtotta lehetőségeket. Így aztán be-becsúszik napi egy-két banán, heti 1-2 kg narancs. De azért kitartóan majszoljuk az almát és körtét is.
Legszörnyűségesebb botlásomat egy bionak látszó alapanyaggal követtem el, kosaramba emeltem ugyanis egy csomag hajdinát nagy boldogan. Majd amikor itthon megakadt a szemem a feliraton, mi szerint is Kínából származik, annyira megdühödtem, hogy azóta sem kóstoltam meg.
Hús fronton kifejezetten jól teljesítettem, szinte kizárólag magyarországi húsok kerültek terítékre, mégpedig változatosan. Volt süllő, kacsamell, birka, meg persze mindenféle disznóság, marhaság és csirkeség.
Tejtermék fronton már nem lennék ennyire büszke magamra, ugyanis a legnagyobb kedvencünk egy osztrák biotej, ebből bizony naponta elfogy egy-egy doboznyi. A minőségi sajtok sem nagyon teremnek a környéken, illetve egyszer találkoztam egy gomolyás hölggyel, fel is tankoltam nála.
Ami a vásárlást illeti, 3 vagy 4 alkalommal voltam piacon, a Fehérvári úti a nagy kedvenc, illetve egyszer a Lehel is útba esett. Ilyenkor mindig az őstermelőknek látszó embereket célzom be és beszélgetek velük, olyan kedvesek és büszkék! A mindennapokban a hipereket messzire kerülöm, de itt a Kiss közért a sarkon. Ugyanaz a felhozatal, de sokkal kevesebbet vásárolok és így kevesebbet dobunk ki.
Ami a februárt illeti, további piacozásokat tervezek és a szegényes kínálat némileg kreatívabb feldolgozását. Közben lesz egy hét síelgetés is, remélem sikerül néhány osztrák specialitásra is szert tennem és hazavonszolnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése