Ötletek lakásavatóra

Kedves olvasóm szegezte nekem azt a kérdést, hogy mit készítenék lakásavatóra. Nos, lakásavatót ugyan nem tartottunk, de számos bulit igen. Amit készíteni szoktam, az sokféle saláta, egy nagy halom felvágott, sajt és kenyér. Semmiképpen sem készítek szendvicseket, mindenki pakolja tele a tányérját saját ízlésének megfelelően, én pedig ezzel rengeteg időt spórolok. Amit aztán a salátákkal való pepecselésre fordíthatok.

Kedvenceimet már felsoroltam: zellerből, sárgarépából és jégsalátából, elég télies ez a menü. Nyáron jöhet a mozarella-paradicsom-bazsalikom. Padlizsánkrém - egyszerű sült padlizsán picinyke majonézzel habosra keverve. A sült paprikát is sokan szeretik olajjal és fokhagymával meghintve. Körözött - pillanatok alatt fogy el.

A többféle sonka, szalámi és a korábban megvenni nem merészelt sajtok pedig mindenféle erőlködés nélkül egészen trendivé varázsolhatják a büféasztalt. A sajtok mellé csempészhetünk néhány szem szőlőt és néhány gerezd diót, máris megalapoztuk a borozgatást is.

Ha mindeképpen sütni-főzni szeretnél, lehet miniatűr húsgombócokat gyártani, azok hidegen is ehetők. Vagy az egyben sült, hidegen szeletelt csirkemell is jó lesz.

A levelestésztába tekert ilyen olyan csudák is sikert szoktak aratni, mondjuk gorgonzola és pórészeletek, feta és szárított paradicsom mentával, sonkakockák ananásszal, tonhal kapribogyóval.

Ja és a legfontosabb tanács: többet készíts, mint amennyit gondolnál hogy elfogy. Én ugyanis többször maradtam majdnem szégyenben, a későn érkező vendégek előtt, ilyenkor ugyanis valahogy mindenki sokkal többet eszik, mint otthon tenné. Hiszen minden finomságot kötelező megkóstolni. A végeredményről pedig kéretik beszámolni.

A linkgaléria szerkesztését nekem is úgy mutatták meg, e-mailben tudnám elküldeni.

Sült füge

Ha már Dalmácia, akkor füge is kell. Egy szeptemberi dubrovniki bolyongásunk alkalmával naponta pusztítottam el annyi fügét, amennyit csak a költségvetésünk megengedett. Egyszerűen imádom.

Többek között azért is szeretem ennyire, mert tényleg szezonális gyümölcs, bár mostanában egyre több nénike árulja a piacon. Az itthoni fügék néha elég nyeszlettek, hiányzik belőlük az erőteljes déli napsütés, de én még ezt is elnézem nekik. Sőt, megsütöm őket.

Sült füge

Mi kell hozzá? füge, sűrű joghurt, méz.

Hogyan készül? A fügét keresztben kétszer bemetszettem, hogy a húsa szétnyíljon, de a gyümölcs ne essen szét. Egy tűzálló tálba rendezgetve betoltam a sütőbe és ott is hagytam vagy 20 percre, 200 fok környéki hőmérsékleten.

Amikor kiemeltem az enyhén löttyedt, pici levet engedett fügéket, mindegyikre sűrű, tejszínes joghurtot kanalaztam és negyed kiskanálnyi mézet is csurgattam mindegyikre. Fűszerezni ezt a nyalánkságot egyáltalán nem szükséges, fogyasztani viszont azonnal kell.

Dalmát pisztráng

Dalmácia nem csak a tenger. Na jó, nagyjából és alapvetően a tengerről szól, de csak néhány rövidke kilométert kell megtenni és egy ismeretlen tájon találjuk magunkat. Szinte függőleges szőlőskertek csimpaszkodnak a sziklákba, a vörösbor pedig olyan sűrű, mintha egyenesen a vörös talajból préselték volna. A nyaktörő legelőkön kecsék gyógyfüvekkel táplálkoznak, amitől tejük és a híres kecskesajtok megdöbbentő zamatokkal gazdagodnak.

És a hegyek között sok-sok gyors sodrású folyó kanyarog, zubog a víz, örvénylik és rejtegeti a lágy húsú pisztrángokat. Jómagam persze magyar pisztrángot szereztem, ezúttal dalmát recept szerint történt az elkészítése.

Dalmát pisztráng (pastrmka)

Mi kell hozzá? személyenként egy csinos méretű pisztráng, só, bors, olíva olaj, citromlé és sok petrezselyemzöld.

Hogyan készül? A besózott és borsozott, kibelezett pisztrángokat sütőben vagy grillen körülbelül 20 perc alatt puhára sütjük. A petrezselymet apróra vagdaljuk, rálocsoljuk az olajat és citromlevet és esetleg sózzuk is. Ezzel az zöld öntettel tálaljuk a halat.

Az igazi dalmát életérzéshez hozzátartozik a mangoldos (blitva) főtt burgonya is, amit esetleg némi fokhagymával fűszerezhetünk. A magyar viszonyokhoz mérten a mangold esetleg egy picurka spenóttal helyettesíthetjük.

Balatoni túra

Minden rajongómtól elnézést kérek, amiért egyetlen szó nélkül tűntem el. Mentségemre szolgáljon, hogy a pakolás során elhatalmasodó pánik, - amelyet az váltott ki, hogy nem tudtuk bepakolni az egész lakást a csomagtartóba - minden más értelmes gondolatot törölt a fejemből.
Tíz nem éppen nyugis, de jó kajákban igencsak bővelkedő napot töltöttünk a Balaton feletti hegyoldalon, néha pedig a víz közelébe is lemerészkedtünk. És naná, hogy ettünk. Alant következik az általunk felkeresett vendéglátóipari egységek hevenyészett listája, élvezhetőségi sorrendben.
Lucifer - Balatonudvari és Vászoly között valahol a hegyoldalban, az út mellett jobbra
A legjobbat utolsó este fogtuk ki, a tulajdonképpen csak véletlenszerűen felfedezhető vagy éppen ajánlás alapján felkereshető eldugott szőlőskert közepén olyat ettünk, hogy csak na. Hatalmas adagok, ízgazdag, cseppet sem spórolós fogások között tobzódtunk.

A borzalmasan tördelt, undorítóan sárga étlap olvastán nehéz volt eldönteni, hogy a szakács mit is szeretne tulajdonképpen. Összeszedhette minden kedvenc étkét, a fekete kagylós mediterrán különlegességektől a magyarosch étkekig. Szerencsénkre mi is és láthatóan a többi vendég is inkább e mellett tette le voksát.
Mégis ki lehet olyan elvetemült, hogy a Tihanyi-félsziget feletti hegyoldalon, hagyományos szőttes abrosz felett, igazi szódát és balatonfelvidéki rizlinget kortyolgatva rukkola salátát rendeljen? Őszintén szólva nem is különösebben érdekelnek az ilyen szerencsétlenek.
Legnagyobb bánatom egész este az volt, hogy a libamáj elfogyott, így be kellett érnem egy mélységesen sűrű vaddisznó pörkölttel, amit friss rozmaringos puliszkával és savanyúságokkal tálaltak. Maga a pörkölt se volt rossz, de a rozmaring aromája annyira feldobta a puliszkát, hogy minden második falat után el kellett magyaráznom az asztaltársaimnak, hogy ez mennyire jó! A sült csülök, csípős lecsóval és krumplival egy hatalmas fatálra pakolva szintén elnyerte a tetszésünket.

Bár már alig fért belénk, csak a becsület kedvéért ettünk még egy vaníliazselét is, erdei gyümölcsökkel. Inkább vanília krémet vagy pudingot írtam volna az étlapra, de valójában egyik elnevezés se takarta volna ezt a kellemes és igencsak finom desszertet.
A Lucifer úgy néz ki, mintha valaki kipakolt volna néhány padot saját kertjébe, aztán elkezdett főzőcskézni. Valószínűleg így is történt. A leggyengébb pont a vécé, ahol az ember alig mer hozzáérni a villanykapcsolóhoz, nehogy megrázza az áram, az ajtóra pedig valaki filctollal firkálta fel, hogy Damen.
Bazsalikom olasz étterem, Larus kávézó és Sunset étterem a Silver Resortban Balatonfüreden
Engem egyszerűen lenyűgöznek az olyan modern, divatos helyek, mint amilyenre Füred új központját alakították gondos kezek. Minimalista design, sok természetes kő és fa felülettel. Különösen kellemes a móló előtti részen a sétatér faborítása. Azon azért el kellett gondolkondnom, hogy a szálloda lakóinak nem túl kellemes az állandó nyüzsgés, ami szobájuk alatt zajlik, ugyanis az éttermek, kávézók a szálloda funkcióval szétválasztás nélkül keverednek.
Egy olasz szándékú étteremnek vajon lehetne-e találóbb nevet adni, mint azt, hogy Bazsalikom? Néha kissé túlzásba is estek a tulajdonosok, hiszen az asztalon hervadozó fűszernövények azért valljuk be nem túl étvágygerjesztőek. A belső térben félig-meddig látványkonyha csalogatna, ha nem lenne sokkal kellemesebb kint ücsörögni.
Az étlap nem esik túlzásokba, van pasta, pizza meg néhány secondi. Nem ragaszkodván az olasz szokásokhoz mi a tésztát főételként esszük és nem bánjuk meg. Imádom a fekete tésztát, jó hozzá a grillezett zöldség. A másik tányéron érkező fogas fűszerezése nyeri el a plusz pontokat, de azt már megmosolyogjuk, hogy ugyanaz az egyen-szósz és grill zöldség lapul a halszeletek alatt.

A Larus kávézóban sokféle, de alapvetően előre elkészített porból kevert italkülönlegesség közül válogathatunk. Mézes bécsi kávé, narancsos forró csoki iható és kellemes, de a világon bárhol kapnánk valami hasonlót. A berendezés is amolyan nemzetközi: a minimalista neo barokk, azaz bordó tapéta, kényelmes kanapék, kristálycsillárra emlékeztető világító alkalmatosságok.

A Sunset étterembe ugyan ezúttal nem merészkedtünk be, de a kihelyett étlap tanúságai szerint igazi ínyenc élményeket ígér a betervezett látogatásunk. A grillezett békacombért mindenképpen vissza fogunk jönni.
Magam részéről rendkívüli örömmel tölt el, hogy Balatonfüred ilyen szépséges hellyel gazdagodott, bár bizonyára sok régi étteremtulajdonos most bánatosan ingatja fejét az elcsábított gyomrok miatt.
Terasz étterem - a Tagore sétány végén, Balatonfüreden
Már évek óta ott terpeszkedik ez az adottságaival igencsak vendégcsalogató hely. Kis tavacskák közé helyezett nádfonatú székek és asztalok, nyárestén alaposan megtellik a hely. Élő zene is van, jó hátradőlni, beszélgetni a ritkán látott rokonokkal.

Nemzetközi étlap, némi magyaros beütéssel, jó hosszan sorolt ételekkel. Nyolcan hétfélét választunk, a pincér nem jegyzetel, hanem úgy tíz perc elteltével visszajön és újra kérdezi, hogy mit is kértünk. Kedves meg fiatal, de engem ez némileg felbosszant. Feltalálták már a jegyzetfüzetet és a tollat is. Sőt, magam is használom időnként.
Kapunk vizet, az egyetlen etetőszékre még várni kell, amíg felszabadul. Meg az ételre is. A pincér úgy húsz percig vissza sem tér, aztán kapunk egy tányérnyi kést és villát. Újabb negyed óra múlva jön az étel, enyhén szólva éhesen vetjük rá magunkat. Szinte minden élvezhetetlenül sótlan, ezen még lehet segítetni. De sötét is van már a fák alatt, alig látjuk, hogy mit eszünk. A harcsapaprikás feltűnően világos - talán megszaladt a tejföl. Sebaj, de még íztelen is.

A grillezett húsok, sült hagymával vagy éppen ráolvasztott rokforttal az egészen finom kategóriájába kerülnek, de a mellé pakolt, bármely szupermarketben beszerezhető mirelit "sztékburgonya" már nem olyan nagy durranás. A Cézár saláta, olyan mint bárhol, ehetően jellegtelen, de nem mondható el ugyanez a rághatatlanul keményre sült és a várakozásban kihűlt pirítósról.
Ciprián étterem a tihanyi forgatag kellős közepén
Tihany nevezetességei mellett végigsétálva az ember ismét a nyolcvanas évek harácsoló "vállalkozóinak" karmai között érezheti magát. Ingyenes időutazás, ha az ember meg tudja állni, hogy ne vegyen egy füzér pirospaprikát, néhány rendkívül dekoratív köcsögöt és még a jó ég tudja mit.
A legszebb részekre, így az apátságra ezúttal a velünk tartó gyereksereg éhsége miatt nem kerülhetett sor, a csalogató táblára kiírt pogácsa ígérete miatt végül a Ciprián mellett döntünk. Egy némileg elszeparált rész mellett döntünk, ahol hamarosan a másik két asztalt is kisgyerekesek foglalják el, így legalább nem zavarunk senkit.

A pincérnők se nagyon zavarnak minket. Hiába kérjük, hogy néhány pogácsát (50 ft / db) lehetőleg azonnal hozzanak, úgy 20 perc múlva eszmélnek. A gyerekek meg addig érjék be a magunkkal hozott babakeksszel és a salátabárból szerzett savanyú uborkával. Becsületükre legyen mondva, elvannak ezzel is.
A gulyásleves és a halászlé kipipálható, bár sokszor, sok helyen ettünk már jobbat is. A hamburgert - zsömle nélkül, félelmetesen színtelen húspogácsával, csak a gyerekek éhsége menti meg a visszaküldéstől. Vesztemre fokhagyma krémlevest kértem, ami zöld ! és egyáltalán nem krémes. A tejszín szerűség különválva úszkál a tetején. Itt valami súlyos félreértés lehet a szakács fejében.
Berendelünk még néhány gundel palacsintát is, ami a leves tökéletes sótlanságához képest töményen édes. Jellegzetes dejó íze van, a jó kis dió helyett. A csokimártás borzalmaira pedig inkább nem vesztegetnék további karaktereket.
Ha a picérek és vélhetően a szakács is, nem azon sopánkodnának, sőt csodálkoznának, hogy hogyan lehetséges az, hogy vasárnap ! délben ! augusztusban ! tömeg van az étteremben, akár egész jó hely is lehetne ebből. De legalább nem néztek csúnyán a randalírozó gyerekekre. Nem volt rá érkezésük ugyanis.

Ars poetika

Ez vagyok én a konyhában: egyszerűségre törekvő. A kedvenc és ebből adódóan leggyakrabban készülő receptjeim alapja, hogy néhány dolgot bedobál az ember a serpenyőbe, nyakon löttyinti egy kis tejszínnel, oszt csókolom!

Fehér csirke

A némileg görögös felhangokkal dúsított ételt azt hiszem egy NőkLapjában olvastam, aztán gyorsan el is készítettem és nagyon élveztem az ízeit. A mennyiségeket ki-ki belátása és éhsége szerint ossza be, a sót pedig a feta miatt nem javaslom.

Mi kell hozzá? 1-2 evőkanál olaj, csirkemell filé, feta, koktél paradicsom, tejszín, tárkony és rizs.

Hogyan készül? A húst felkockáztam, a fetához hasonlóan. A paradicsomokat pedig félbe vágtam. A felforrósított olajon a hús minden oldalát megpirítottam, majd felöntöttem tejszínnel. Amikor a csirke megpuhult, mellészórtam a paradicsomokat és a fetát és éppen csak összeforrósítottam. Borssal és tárkonnyal ízesítettem és rizs kíséretében tálaltam.

Lila máj-saláta

Az idén valahogy minden korábban van. Vagy csak túl gyorsan múlik az idő? A piacon már roskadoznak az asztalok a szilvától, szőlőtől, sőt füge is van. Pedig ezek nekem az őszt jelentik, annak minden pompájával, gazdagságával.

Persze nem bírtam ki és vettem némi szilvát. Halkan jegyzem meg, hogy talán még hagyni kellett volna néhány napig a fán himbálódzni, hogy úgy isten igazából beérjen, de sebaj, egy különleges mártás alapanyagaként szépen betöltötte a neki szánt szerepet.

Azt is töredelmesen be kell vallanom, hogy ezt az ételt kétszer készítettem el, egyszer a kacsa mellé, máj nélkül. Aztán egyszer májjal és balzsamecettel. Nos, most a kettő tapasztalatai alapján kiforralt legtökéletesebb összeállítást osztanám meg a nagyérdeművel.

Szilvás forró saláta

Mi kell hozzá, hogy 2 személy jóllakjon? 0,5 kiló csirkemáj, 2 evőkanál olívaolaj, 2 fej lilahagyma, 5-6 szem szilva, 1 deci vörösbor, só, bors, őrölt rozmaring és fahéj, méz.

Hogyan készül? A hagymát keresztben félbevágtam, majd olyan vékonyan karikáztam fel, ahogy csak tudtam. A szilvát miután megszabadítottam a magjától szintén hosszanti csíkokra metéltem. A májat nagyobb darabokra vágtam.

Egy mély serpenyőben olajat hevítettem és a májat minden oldalról átsütöttem, majd kiszedtem. A maradék olajba szórtam a hagymát és kevés sóval addig kevergettem, míg elkezdett megpuhulni. Ekkor hozzáadtam a szilvát és egy ideig együtt pároltam. Felöntöttem a vörösborral és megfűszereztem. Amikor a mártás kicsit összesűrűsödött, tehát a bor nagy része elpárolgott, visszatettem a májat és végül a mézet is rácsorgattam.

Néhány szelet sokmagvas kenyérrel tálaltam. Magam részéről még egy pici brie sajtot is ettem hozzá, de ez talán már túlzás. A harmónia viszont egészen elképesztő: a szilva és a majdnem karamellizálódott hagyma édessége, amit kiemel a méz és a bor aromája és a cseppet sem tolakodó fűszerek. Ráadásul a puha, de gazdag máj. Naszóval, ilyeneket vacsorázunk mostanában.

A borospincéből: A drágám kedvenc borboltjának, a Karaffának tulajdonosa a Vylyannal saját cuvée-t készítetett, amely Meditáció név alatt fut. A 2005-ös palackba Villányi Cabernet Sauvignon és Syrah került. Elképzelni sem tudok kellemesebb kombinációt és jól illik a fenti ízekhez is.

Egy zabálnivaló könyv

Egy éve hatalmas pocakom súlya alatt görnyedezve, kényelmes pozíciót nem lelve fetrengtem az ágyon és két nap alatt faltam fel A szerelem étkét. Most újra előkaptam, hogy írjak belőle egy jó kis ajánlót. Gondoltam, belelapozok, keresek egy-két frappáns részt.

Végül újra elolvastam, igaz ezúttal egy hétig tartott, de ennek a regénynek az örvénye most is beszippantott. Hogy miért tetszik ennyire? Az biztos, hogy nem a rémségesen randa borító fogott meg. Inkább a hangulat: éreztem az ízeket, szagokat sőt bűzöket is amelyek a lapokból áradtak. Olvasás közben persze folyamatosan mardosó éhség kínzott, de inkább még lapoztam párat, a helyett hogy a konyhába kivánszorogtam volna egy kis vajas kenyérért.

A történet a szokványos vígjátéki szerepcserére épül, kevés, de kétségkívül tipikus karakterrel építkezik. Van esetlen, de páratlan ételeket varázsoló szakácsunk, magabiztos nőfalónk és a meghódítandó amerikai leányzó. A főszereplő mégis az étel és az evőkre gyakorolt hatása, néha egészen filozófiai magasságokig elrepítve. "Nagyon kell ismerni az illetőket, a történetüket, hátterüket, hogy nyersek-e vagy kifinomultak, szárazak-e vagy zsírosak. Meg kell kóstolnod, hogy tudd, a húsuk édes-e vagy fűszeres, sós-e vagy íztelen."Az étel, mint a csábítás, a békéltetés, a társadalmi rend fenntartásának eszköze. Sajnos néha egy picit túlcsordul az okító szándék, két oldalon keresztül ismerkedhetünk egy Michelin csillagot kiérdemlő konyhát.

Ráadásul, bár még sohasem jártam arrafelé, úgy érzem meglepően teljes képet kaptam a római konyháról, amely messze túlmutat a pizzán és a spagettin. Nyúl, kecske, bárány, különleges zöldségek és fűszerek hadai. Néhány jellemző mondat: "A velőt citromos vajban sütötték vagy zöldséges lében abálták és habosra vert tojásban kirántották." "Miután a szardellás cikkória keserű salátája megtisztította a száj ízét, jöhet a dolce a fregole in aceto." Nem bánnám, ha valaki engem is megfürösztene ebben az íztengerben.

Wegierski obiad

Egy lengyel párnak főztem vacsorát. Azt mondták, mindent megesznek, így nem volt megkötve a kezem. Szerettem volna valami "magyarosat" alkotni, ennek apropóján pedig erősen eltöprengtem azon, hogy mit is jelent ez a jelző. Sok pirospaprikát? Pöröltet meg gulyáslevest?

Végül sült kacsamell, krumpli, kétféle mártás és mákos guba lett a menü. Az általam választott fő fűszerek, a majoranna és a rozmaring ugyanis régóta jelen vannak a magyar konyhában, talán régebben mint a hírös piros parika. A mákról pedig kiderült, hogy a lengyelek egyenesen imádják, van is egy, a beiglihez hasonló karácsonyi édességük.

Sült kacsa kétféle mártással és sült burgonyával

Mi kell hozzá? 3-4 kacsamell filé, 1 kg burgonya, só, bors, őrölt rozmaring és morzsolt majoranna.

Hogyan készül? A kacsamellet befűszereztem, majd a bőrös oldalával lefelé elkezdtem sütni egy mélyebb serpenyőben. Jó sok zsírt kienged magából és fröcsköl is a fordításkor. Amikor kívül jó ropogós lett, kiszedtem és a helyére került a vékonyra karikázott burgonya. A zöldség szeleteket éppen csak átforrósítottam a kacsazsírban, majd átszedtem egy tepsire és a sütőben még fél órát sütöttem. Így ropogós és puha is lett egyszerre. A kacsamellet is betettem egy kicsit a sütőbe, hogy ki ne hűljön.

Lecsómártás

Mi kell hozzá? Hagyma, paprika, paradicsom, só és pici olaj.

Hogyan készül? A zöldségeket ízlésemnek megfelelően karikáztam, csíkoztam és kockáztam, először a hagymát pirítottam, másodikként a paprika, végül a paradicsom is belekerül a serpenyőbe. Ha a paradicsom nem enged elég levet, egy kevés vizet vagy paradicsomlét is önthetünk alá. Magam részéről én addig pároltam, amíg szinte olvadtra puhult minden.

A másik mártás szilvából, lilahagymából készült, de erről a kísérletről egy külön bejegyzésben számolok majd be.

Mákos guba vanília mártással

Egy picit flancosabbra fazonírozva ez az egyszerű étek kitűnő és meglehetősen laktató deszertté avanzsált.

Mi kell hozzá? 4-5 szikkadt kifli, 2-4 evőkanál vaj, 6-8 evőkanál mák, 7-8 deci tej, 1 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 3 tojás sárgája.

Hogyan készül? A tejet felforrósítottam, belekevertem a vaníliás cukrot. A kiflit felkarikáztam, egy szűrőbe tettem és kétszer átcsorgattam rajta a tejet. Muffinformákat kivajaztamk, majd belegyömöszöltem az ázott kiflit. Némi vajat pakolutam a tetejére, majd 20 percre a sütőbe dugtam.

A maradék tejet kiegészítettem, hogy fél liternyi legyen. A tojás sárgáját kikevertem 3 evőkanál cukorral, majd hozzáadtam egy merőkanálnyi forró tejet. A tojásos keveréket a tejbe öntöttem és kevergetve addig főztem, amíg kicsit besűrűsödött, vagyis megfőtt a tojás. A mártást behűtöttem.

A tányér közepére került egy gubahalom, alaposan megszórtam mákkal, majd a mártással is nyakon öntöttem. Hideg és meleg egyszerre, hmmm. Elfogyott az utolsó morzsáig.

Ruszwurm és a krémes

Egyszerűen imádom a krémest, de nagyon kevés helyen készítik úgy, hogy élvezhető is legyen. A zselatinnal kocsonyává tornyozott sárgán virító borzalmaknak vajmi kevés közük van ugyanis az élvezethez.

Valójában eleddig két olyan helyszínt leltem fel széles e hazában, ahol az elvárásaimnak megfelelő krémest mérnek. Az egyik a Ruszwurm, a vár egyik mellékutcájába bújtatott, de azért sokak által látogatott minicukrászda. (A másik balatonfüredi kedvencem, a Bergmann).

A Ruszwurm meglátogatása, elhelyezkedéséből adódóan számomra mindig különleges alkalmat jelent. Ma éppen lengyel vendégeinkkel vettük arra az irányt. Bár ők nem osztoztak krémes iránti lelkesedésemben, elégedettek voltak a croissantnal, az almás rétessel és a kávéval is. Kell ennél több egy kellemes szombat délelőtt eltöltéséhez?

Az égen időnként átsuhant egy felhő, a turisták, Forma egyes szurkolók csak úgy nyüzsögtek a látványosságok környékén, amikor én belemerítettem a villámat ebbe a csudába. Tömény állag, halvány vaníliás aromával és cseppet sem édesen. Ó, te jó ég, mennyei!

A krémesről diskurálva pedig egyszerűen nem hagyhatom ki, hogy ne meséljek Anyu francia jelzővel illetett krémeséről. Az övé ugyan nem emelkedett peckesen a magasba, viszont teljes mértékben nélkülözte a műanyagokat. Íze pedig: ropogós tészta, lágy tejszínhab, keserű csoki és a tömény, cukros-tojásos krém. Utánozhatatlan egyveleg.

Francia krémes

Hozzávalók két krémeslap* megtöltéséhez: 1 liter tej, 7 tojás, 18 deka cukor, 15 deka liszt vagy keményítő, 1 rúd vanília, 2 deci tejszín, 5 deka keserű csokoládé.

Hogyan készül? A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját cukorral fehéredésig keverjük. A lisztet is hozzáadjuk. A fehérjét egy csipet sóval habbá verjük. A vanília rudat hosszában kettévágjuk, a magokat kikaparjuk és a tejbe tesszük, majd felforraljuk. Végül a fűszert kiszedjük.

A tojássárgájához hozzámerünk egy merőkanálnyi tejet, elkeverjük, majd az egészet kevergetve a forró tejbe öntjük. Puding sűrűségű krémet főzünk belőle, ekkor levesszük a tűzről és a fehérjét is beleforgatjuk. A forró sárga krémben a fehérje is megfő, de nem esik össze.

A krémes összeállításához egy megfelelő méretű tálcára tesszük az egyik lapot. Beborítjuk a sárga krémmel. Erre kerül a felvert tejszínhab. A felső lapot először felkockázzuk, majd a habrétegekre helyezzük. Végül a felolvasztott csokoládéval is bevonjuk a műalkotást.

* Szabadkán általában lehet vásárolni kész lapokat, ezért még sohasem álltam neki magam készíteni.

VKF! A nyaralás ízei

A kiírás olvasása előtt két nappal vagy fél órán keresztül ecseteltem a drágámnak, hogyan is készült az a bizonyos bárány Görögországban. Ha csak felvillan az agyamban a szó: nyaralás, ízek, élmények és ételek sokasága özönlik elő rejtett zugokból. Hogyan lennne lehetséges rábökni egyetlen egyre és azt mondani ő az?

Június 20-a nyolc évig úgy szerepelt a családi naptárban, mint az a szent dátum, amikor délután kettőkor találkozunk a sándori benzinkútnál. A vaníliasárga és a haragoszöld Zastava százegyes csurig megpakolva, még a lábunk alá is cuccok gyömöszölve. Sose indulhattunk el egy egész rúd Pick szalámi és egy piros fóliás Trappista nélkül. Ki tudja mit hoz a sors, enni pedig kell. Máig rejtély hogyan, de Apunak még az ominózus piros-fehér pöttyös tepsit is sikerült mindig betuszkolni.

Így vágtunk neki az ezer kilóméteres útnak, egészen a híres-neves Paráliáig. Útközben már-már rituális pontosságal áltunk meg Predejánéban, a marcona szerb hegyek közé rekedt motelben. Csevapot tettünk, lepényben, kajamakkal és hagymával.

Aztán a görög határ után általában gyorsan elvesztettük a türelmünket, amit csak néha enyhített a nyolcvanas években csodaszámba menő dobozos Sprite és Fanta. Görögország akkoriban annyi csodát tartogatott! Ott már lehetett kapni nektarint és Nutellát. A két hét alatt Apu legalább egyszer sütött palacsintát - úgy száz darabot egyszerre. A második héten már annyira lekúszott a dinnye ára is, hogy szinte minden nap azt faltuk a strandon. És tudja valaki még rajtam kívül, hogy mi az a lukumádesz? Cukorba forgatott fánk, amit szintén kizárólag a strandon lehetett enni. Csokiba mártott fagyi, a sétány végén lévő cukrásztól és Algida!

Meg aztán rántott tintahal karikák, friss polipsaláta is akadt egy-egy éttermi kiruccanásunk alatt. Muszaka. Caciki.

És sokszor került elő az a bizonyos tepsi is. Ha a Szaloniki piacon bóklászva sikerült pantomimjátékunkal megértetni a hentessel, hogy a zzz-zzz arni-arni valójában fagyasztott báránycombot takar, akkor pompás lakoma kerekdett belőle. A báránycombot aprócska, zsenge cukkínik, krumpli, paradicsom, paprika és rengeteg oregánó kíséretében pakola be Apu a tepsibe, fóliával akkurátusan letakarta, majd magunkkal vittük a strandra menet. Nem, nem napon főztük meg, hanem útközben leatuk a péknél, aki fekete filctollal egy jól látható számot kanyarintott rá - ezt meg kellett jegyezni. Aztán, a kenyérsütés végeztével a még forró kemencébe bekerültek az ott várakozó tepsik is. Visszafelé pedig nem akadt más dolgunk mint alaposan belakmározni.

Mindezt hazahozni? Nem lehet, csak emlékek formájában. Kép sincsen, itthon újraalkotni azokat az ízeket nem lehet. Az Olimposz lejtőjén legelésző bárány, gyógyfüvektől illatos húsát, az hüvelykujjnyi cukkínik puhaságát, csak halvány derengésként lehet felidézni.

Egyszer majd én is elviszem oda a gyerekeimet. Tudom, hogy azóta minden megváltozott, de azt akarom, hogy ők is gazdagodjanak az ilyen boldog nyarak emlékével.