Vajas kekszek karácsony előtt

Karácsony előtt rengeteg esemény van a gyerekeknél: sulis, ovis műsor, aztán persze évzáró itt-ott, mondjuk a focin. Mindenhová lehet vinni pár finom falatot, és általában sikerül is összehozni valamit. Alapvetés, hogy gyorsan és egyszerűen készüljön. Az sem baj, ha a gyerekek is részt tudnak venni az elkészítésben és persze könnyen fogyasztható legyen. Ennek leginkább a kekszek felelnek meg - szerintem. 

Ezen a héten ez a két fajta készült. Az alaptészta ugyanaz, egyben gyúrtam össze két adagnyit, majd kétfelé szedtem és belekevertem az ízesítő anyagokat. 

Csokis-kókuszos vajas keksz

Hozzávalók: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 120 g liszt, 50 g kókuszreszelék, 1 csapott kiskanál sütőpor, 70+30 g durvára tört csoki (a mikulások kiválóan használhatóak erre a célra).

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.

Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.

Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek és jó ropogósak-illatosak lesznek.

Narancsos-mandulás vajas keksz

Hozzávalók: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 120 g liszt, 50 g szeletelt mandula, 1 csapott kiskanál sütőpor, 50 g kandírozott narancshéj-kocka, 30 g fehér csokoládé.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.

Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.

Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek.

A kekszeket ki is díszítettem. A kb. 3 dekányi csokit puhára olvasztottam, majd egy kanállal a kihűlt kekszek tetejére csorgattam. Még így puhán rászórtam a mindenféle színes, díszítőcukorkákat. Egy picit bele is nyomon az olvadt csokiba. 

Ha ilyenkor kiteszem mondjuk egy fél órára a teraszra vagy a hűtőbe, akkor a csoki teljesen visszadermed az eredeti állapotába és nem fognak leperegni róla a díszítések. 

Szaloncukor-kóstolás, 2015

Rendkívül érdekes szaloncukor-kóstolást szervezett a Szamos. A számomra elsősorban marcipános édességeiről ismert cukrászda igazán nagyot alkotott szaloncukrokban is és erre ideje volt rácsodálkozni.

10 különböző csokiba mártott finomság sorakozott előttünk, beszámozva, csomagolások nélkül. Mi pedig sorban beleharaptunk a szaloncukrokba, majd elmondtuk mit gondolunk róluk. Trükkös módon más márkák is kerültek a sorba, így nem lehettünk biztosak benne, hogy kinek a csokiját majszoljuk. Ez a titkosság, csomagolás nélküliség biztosította, hogy ne csak a saját termékeket dicsérjük agyba-főbe és húzzuk le a többi gyártó termékeit. Amikor sorban kiderült, hogy melyik sorszám melyik szaloncukrot takarja, valójában elég meglepő volt az eredmény. Igen, voltak olyan gyártók, akiket már illat alapján ezer méterről is fel lehet ismerni (Milka), voltak olyan gyártók, amelyeket egyébként sokat veszek és szeretek is, de most nagy csalódást keltettek bennem (Stühmer), és persze voltak kritikán aluli bevonómasszás borzalmak is (ezek megnevezésétől inkább eltekintenék).

A másik meglepetés nekem az volt, hogy milyen sokrétű lett mostanában a szaloncukor kínálat. Egyszerűen nincs olyan ízlés, amelyikre ne találni mostanában megfelelőt. A gyártók ezer meg egy dologra figyelnek. Kezdve a csomagolás színétől. Van rengeteg hagyományos, gyönyörű papírokba csomagolt szépség, illetve vannak modern színek, pasztelles árnyalatok és rikító pinkek is. Ha tehát csak dekorációs céllal van a fán az édesség, akkor is találsz olyat, amilyet csak szeretnél.

Ha inkább az íz a fontos, akkor meg érdemes inkább egy tálba kitenni a csemegét, nem is feltétlenül a fára. Úgy hallom ezt az utat járják mostanában a legtöbben.

És akkor most vissza a Szamoshoz. Elfogultnak fog hangzani, de egyszerűen imádom az újdonságokat. A régieket is. A marcipánmasszába töltött, néha pici alkohollal is megbolondított gyümölcsös krémes bonbonnak is beillő szaloncukrokat. A meggyes és a szilvás mindent visz ebben a kategóriában.

Az újak közül pedig keressétek a „pralinét”. Ez jelenleg 3 ízben kapható, arról is megismerszik, hogy a csomagolópapírok is gyönyörű pasztallesek: narancsos, zöldes és halvány sárga. Hmmm. Ez már önmagában bontogatásra és kóstolgatásra sarkall. A három ízkombináció: karamell vaníliás fehércsoki köntösben, mézes-narancsos fehércsokoládé-krém étcsokokoládé köntösben és sós mandulás krém tejcsokiban.

Ezek közül a karamella az, ami hozza a szokásost, jó édes, igazi gyerekeknek való íz. A fehércsoki csak rátesz még egy lapáttal.

A sós mandulás nagy meglepetés. Tényleg sós, de csak pont jó mértékben. Amolyan abbahagyhatatlan mértékben. Mert ugye az ember ízlelőbimbói picit összezavarodnak és újra és újra meg kell kóstolni, hogy akkor most tényleg azt éreztem-e, amit az agyam mond.

A narancsos meg egyszerűen tökéletes. Huhh, hát mesés, ha szereted a narancsos ízt és az étcsokoládé enyhe fanyarságát. Ebből még kell majd vennem egy adaggal :)

A tölteléke egyébként mindhárom szaloncukornak rendkívül krémes, lágy, puha. Tejszínes-kényeztető érzetet kelt.

A másik, általam nem várt újdonság, a csak alulról mártott zselés szaloncukor. Kétféle ízben kóstoltuk: málna és narancs. Nos, rendkívül tömény, nagyon édes, de ugyanakkor a málna és a narancs íze is nagyon erős, nem a megszokott gumicukros aromát érezni. Kiderült, hogy a málnásat például valódi málnavelőből készítik, tehát ezért az az utánozhatatlan málnaszörp érzet. A narancsosba is jutott bőven az aromás narancshéjból, itt-ott még a mini darabkák is látszanak. Azt hiszem ez a két fajta főleg édessége és jellege miatt a gyerekek nagy kedvence lehet, jól helyettesíti a szokásos, mindössze aromákból tákolt zselés cuccokat. Mondjuk szerintem finomabb lenne, ha a csoki mindenhol körülvenné a zselét, de mint megtudtam egyelőre ezt a technológia nem teszi lehetővé.

Még egy tanács, ha szaloncukor vásárlásra adnátok a fejeteket. A helyetekben és sürgősen elmennék egy Szamos cukrászdába. Tudjátok, van belőlük egy csomó bevásárlóközpontban. Itt aztán minden ízből ki van téve és egy-egy darabot is tudtok vásárolni, súly után fizetve. Nem kell megvenni egy egész dobozzal, aztán csalódottan üldögélni 24-én, hogy a választott íz senkinek nem csúszik a családban. Így bátran lehet kóstolgatni, kiválasztani az abszolút győztest és abból betárazni, jó alaposan. Na jó, lehet, hogy 24-én meg 25-én még senki sem fog szaloncukrot enni, de pár nap múlva, amikor a sütik már nem csúsznak, de kellene valami édes… És persze készülődés közben is el lehet csenni pár szemet. A fa hátuljára úgysem kell olyan sok dísz, ugye?

Karácsonyi készülődés az Auguszt cukrászdában

Van Budán egy majd 150 éves ékszerdobozka. Úgy hívják, hogy Auguszt cukrászda. Mindig is szerettem itt ücsörögni, elbújni a világ elől, a közeli bevásárlóközpont forgatagából kiszabadulva egy régimódi, kakaózós-kuglófozós világba menekülni.
Tegnap délután egy órára még jobban be tudtam kukucskálni a rejtett, titkos ajtók mögé is. Fantasztikus érzés egy amúgy bezárt cukrászdába besétálni, ahol a tulajdonos meséli családja kalandos és sokszor megrázó történetét, megmutatja, hogyan lehet pillanatok alatt beigli-tésztát nyújtani. Sőt a "góré" feliratú, egyébként senki által nem érinthető eszközt is egészen közelről megcsodálhattuk.

Édes-bús, fura érzés tudni, hogy szinte ugyanezeket a süteményeket készítették már a múlt század fordulóján is. Lehet, hogy akkoriban még kifli alakú volt a beigli, de ugyanúgy mák és dió volt a töltelék. Ahogyan most is pont így tökéletes.
A hófehér habkarika sem sokat változott az évtizedek során, ugyanúgy a "retro" meg a "vintage" hangulat része ma is.
A mandulatüskékkel ékesített, belül pedig narancslekvárral rétegezett csokis sütemény is ismerős valahonnan a gyerekkoromból, és persze a sok mézeskalács, marcipán figura, szaloncukor.
A legnagyobb kedvencem pedig a franciák kedvenc karácsonyi süteménye, a fatörzs, amit Nagymamám majd Apu is évről évre újra alkotott, bár nálunk nem kerültek rá ilyen csinosan megfestett csokilevelek és marcipángombák.

És hogy miért szomorú egy picit a mosolyom, ahogy ezeket a csodákat kóstolgatom? Elkerülhetetlen végiggondolni, hogy voltak olyan korok, amikor egy cukrász - az öröm szállítója is ellensége volt a társadalomnak. A II. világháborúban az egyik cukrászda a földdel vált egyenlővé. A másikat pár évvel később államosították, a családot pedig kitelepítették. Ahogy megtudtam főként a "női makacsságnak" köszönhetően mégis visszatértek és újra indultak a nulláról, pusztán a tudásra alapozva.
Most pedig a leszármazottak már a 150-es évfordulóra készülődnek lassan. Remélem kikerül még egy-két olyan emblematikus darab ebből a pici cukrászdából, mint a megunhatatlan E80 torta...

December, karácsony meg én

Utálhatnám, sőt gyűlölhetném a karácsonyt. Én mégis imádom. Minden novemberben beszerzek pár újabb díszt, az idén például rókás-mókás alátéteket a reggelihez meg mikulásos szalvétát. Ilyenkor már karácsonyi zenéket hallgatok, amíg csak meg nem unom. Imádom az éjféli misén a Mennyből az angyalt és a Csendes éjt. A gyerekek izgatottságát, amivel a sajátom vetekszik. A mézeskalács sütő maratont. Ezt esetleg ismétlésekkel.
És legjobban a nyugis családi napokat szeretem. Ilyenkor tényleg napokig úgy van, hogy semmi dolgunk csak ide-oda menni, enni és pihenni. Saját kis szokásainkat, szertartásainkat, amik az évek alatt épültek fel és jó felidézni, előszedni őket.

Pedig. Volt két karácsony...

A Love Actually filmet néztük és le volt halkítva a telefonom a moziban. Nem is nagyon tudom azóta megnézni ezt a filmet, pedig mindenki gondoskodik róla, hogy minden évben elém kerüljön.

Csak hazafelé vettem észre, hogy hívott. Hogy rákja van és másnap már műtik is. És valószínűleg nem lesz otthon szenteste. Aztán valahogy hazaengedték a kórházból és mi harcra készen vártuk az új évet.
Harcolt, amíg tudott, de két évvel később meghalt. Anya temetése december 5-én volt. Már tíz éve. Dermedt december volt az, dermedt karácsonnyal. Fogalmam sincs honnan volt akkoriban bármihez erő. Például Apu lelkiereje, hogy sötétkék díszeket szerezzen...

Szóval, azt hiszem nyugodtan gyűlölhetném a karácsonyt.

De miért tenném? Annyi csoda fér bele még az életbe. És annyi fantasztikus régi karácsony emléke él most is bennem. Furcsa, de ajándékoké nem nagyon, de a fenyő illata. A mézes pálinka. A zserbó meg a keksztekercs. A halászlé. Az ezer éves mókusdísz, erősen kikopva. Meg a csillagszóró, amit még mindig nem merek meggyújtani!

Mert a karácsony az, amivé mi tesszük. Én szeretek együtt lenni azokkal az emberekkel, akikkel eltölthetem, így nekem jó. Én szeretem a tárgyakba rejtett és az általuk felidézhető emlékeket, így nekem jó. 

Napi mosoly

Tegnap olyan jó kis hagyományos egytál étellel kényeztettem magam a piacnak hála. Először azon döbbentem le, hogy mennyire olcsó a savanyú káposzta a déli gyümölcsökhöz képest és mennyire kevés a hipe körülötte.

Aztán szépen egy tepsi aljába terítettem egy réteget, mármint a savanyú káposztából. A tetejére karikáztam egy hagymát, az egészet megkentem tejföllel. Aláöntöttem egy kis vizet. Felvágtam pár krumplit is, olyan hosszúkás darabokra. Az is ment mellé és a tetejére egy kisebb, megszurkált sütőkolbász.

Ezt az egészet kb. 45 percig sütöttem a forró sütőben. Először fólia alatt, aztán kicsit rápiítottam a végén.

Huhh, olyan jó, téliesen nehéz végeredmény lett. Imádtam. Főleg a kolbászzsírral összekeveredett tejfölös részt, de a többi se volt rossz :)smile hangulatjel

Napi mosoly

Életjel.

Elborít a munka, úgyhogy ilyeneket eszek. Ma spagetti, parmezán, rákocskák és szerecsendió

Napi mosoly

A novemberi tavasz örömére rollereztem, aztán benyomtam egy vega, vagyis grillezett sajtos burgert

Itt: Big Daddy Burger 

Napi mosoly

Ez a leges-leges-legkedvencebb ételem, ilyenkor, novemberben. 

Van benne: vöröslencse, répa, hagyma, currypor. Puhára főzve. Végül kókusztejjel és paradicsompürével krémesítve és sűrítve. 

Napi mosoly

Hogy én ezt mennyire imádtam gyerekkoromban! És még mindig teljesen változatlanul kapható! (Szerbiában)

Napi mosoly

Amikor gyorsan beugrasz a Retro kifőzdébe és pont van még 3 adag halászlé. Pontyszelettel, belsőséggel. Kenyérrel tunkolva...

Tabasco-t kóstoltam

Nagyon izgalmas estén vagyok túl: Tabasco-t kóstoltam. Én, aki egyébként nincs túlzottan oda a csípősért. Sohasem hittem volna, hogy a csípős paprika is lehet ilyen izgalmas. Például a pizzaszószba keverve, rántott csirkemell előzetes pácolásához vagy a jó öreg Bloddy Mary alapanyagaként. Végül még a tiramisuba is került pár csepp, csak az izgalom fokozása érdekében :)

Sült gesztenye

Mindenszentek és halottak napja környékén a szabadkai temetők bejáratánál nagy üstök füstölnek. Bennük rengeteg gesztenye sül. Itt nem 5 darabra megy a játék, hanem fél litert vagy egy egész litert tudsz venni.

Gyerekkorom óta ez a legjobb dolog a novemberben. Egy marék kormos finomság, még forrón a papírtasakból kapkodva, és senki sem bánja, hogy feketék lesznek az ujjaim, mire hazaérünk. 

Piacon jártam

Mi a legbiztosabb jele, hogy élek, sőt piacon is voltam? Hogy ilyenek készülnek a konyhámban. A Fehérvári úti Vásárcsarnokban van egy zöldséges, az emeleti részen, aki csupa ilyen csudaszínű zöldséget termeszt: sárga céklát és lila krumplit meg karfiolt. És van nála édesburgonya meg édeskömény, sőt gyömbér meg még ezer különlegesség. Szóval jól felpakoltam nála :)

Fehértől a sötétig: fokhagyma, póréhagyma, sárga cékla, sárgarépa, cékla, lila répa.

Ezt így ment a sütőbe. Rálocsoltam 2 evőkanál balzsamecetet, sóztam, borsoztam is. Alá került egy fél deci fehérbor, a tetejére pedig egy kisebb darab felkarkikázott sütni való kolbász. Mire a fólia alatt úgy 3/4 óra megsült, már nem volt ilyen szép színe, mert a cékla mindent összefogott, viszont isteni finom lett a végeredmény. Este pedig hidegen a maradékot amolyan salátaként ettem meg.

Sütőtökös zabkása, a tökéletes reggeli

Már meséltem róla, hogy milyen varázslatos világba vezetett el az 5 elemes konyha tanfolyam, ahol a kínai étkezési rendszerről tanultam Farkas Vikitől. Időről-időre újra eszembe jutnak a finomságok, amiket nála kóstoltam és mindig megállapítom, hogy mennyire egyszerű egészséges ételeket enni.

Most végre online is elérhető az 5 elem harmóniájára épülő étkezésről szóló tanfolyam, mindenképpen ajánlom, ha egy kicsit tudatosabban, jobban szeretnétek étkezni.

Ez a sütőtökkel dúsított zabkása maga a tökéletes őszi reggeli, dús, édes, ropogós a diótól. Imádom! Rengeteget befaltunk belőle. :) Kicsit másként csinálom, mint az eredeti, azt is érdemes megnézni itt.

4 személyes adaghoz: 1 nagy bögre zabpehely, vízben puhára főzve, 0,5 dl tej, 2-3 nagyobb sütőtök szelet megsütve, 1 kiskanál mézeskalács-fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, gyömbér), maréknyi pirított dió, méz.

Így készült: A zabpelyhet annyi vízben puhára főztem, amennyi ellepi. (Ha nagyon lusta vagyok, akkor a mikróban 3 perc alatt). Jó sűrű lesz, egy kis tejjel lazítom.
A sütőtököt kiszedem a héjából, villával összetöröm, rászórom a fűszert, és hozzádolgozom a zabpehelyhez.
A diót száraz szerpenyőben megpirítom. Durávra vagdosom és a zabkása tetejére szórom.
Végül mindenki annyi mézet csorgat a tetejére, hogy pont az ízlésének megfelelően legyen édes.

Melengető leves dél-indiai ízekkel

Esik, tehát levest eszünk. Méghozzá sűrűt, meleget, jó fűszereset, hogy felpörögjenek egy kicsit a dolgok ott bent, gyomortájon.

Ami izgalmas ebben a levesben, az az édes-savanykás-csipős és persze sós ízek kavalkádja. Az édest többek között az alma adja, és a kókusztej is hozzájárul.

Hogyan készült?
Feldaraboltam 1 jó nagy, meghámozott almát, 1 póréhagymát, 1 répát. Ezeket kevés olajon pirítani kezdtem. Megszórtam római köménnyel, 1 kiskanál kurkumával és hozzáadtam még 2 gerezd leresztelt fokhagymát, illetve egy hüvelyujjnyi darab szintén lereszelt gyömbért is. Sóztam és borsoztam is.
Felöntöttem fél liter vízzel és puhára főztem.
A kókusztej nekem a konzervben általában ketté válik. Most nem kevertem össze, hanem a vizesebb részét a leveshez öntöttem, a krémesebb részt pedig félretettem a tálaláshoz.
Amikor már jó puha volt minden zöldség, mély tálkákba kanalaztam. Belefacsartam egy zöldcitrom levét és belereszeltem a héját, hogy savanykás is legyen.
A krémes kókusztejet hozzáadtam, megszórtam kókuszchipsszel, durvára tört kesudióval és megtépkedett korianderrel.

2 személyes adag lett.

Napi mosoly

Ezek a kifőzdék és főzelékfalók szégyenben hagyják az összes, magát fúziós konyhaként magasztaló, menő fine dining éttermet. 
Ma is találkoztam egy csodás alkotással, aminek receptjéért minden menő séf térdre hullva könyörögne. Hiszen legalább három nagy konyha egyesül e tányéron!
Elmondom: curry fűszerezésű rizottó megszórva Trappista sajttal! Ismétlem: curry+rizottó+reszelt sajt!
Ha nagyon éhes az ember lánya, még akár ehető is. Egyébként meg adtam az életérzésnek rendesen: ecetes céklát is toltam hozzá. Naná!

Napi mosoly

A természet varázslatos!

Az erkélyen szinte minden kipusztult, nem bírták a hőséget. De a teljesen elkórósodott paradicsomtöveken is beértek a kis piros golyók, ráadásul rengeteg.

Nyári céklasaláta kecsegomolyával és dióval

Na, azt hiszem sikerült a címben le is írni az egész receptet. Maradhatunk ennyiben, vagy azért ragozzam?

Megfőztem 5 kisebb, hosszúkás friss céklát nagyon kevés vízben. Előzőleg meghámoztam és felkockáztam olyan 1 centis kockákra.
Amikor már könnyen beleszaladt a villa, hagytam kihűlni és le is szűrtem.
Ráfacsartam 1 citrom levét és megsóztam. Pár csepp dióolajat is locsoltam rá. Illetve egészen kevés szerecsendiót is reszeltem hozzá.

Durvára vágott diót szórtam rá, amit ha nagyon izgalmasat akarok, egy kicsit meg is pirítok előtte.

A kecskegomolya is érdemel pár szót. A Fehérvári úti piacról van, a Fuchs-féle standról. Ennek a tejes pultnak már legalább 10 éve hűséges vásárlója vagyok. Amit minden alkalommal veszek, az a folyékony tejföl, de nagyon jó a juhtúró és a sima krémes, zsíros túrójuk is.
Mint most kiderült, a gomolyájuk is verhetetlen kategóriába tartozik, szóval ebből is került a salátámra úgy 10 deka.

A fenti mennyiség kb. 2 személynek egy nagyon könnyű vacsora. Kiegészülhet még valami diós, magos, sűrű kenyérkével is.

Sárgadinnyés lassi

Jó, jó kicsit nagyképű ez a lassi elnevezés, de az indiai éttermekben egyszerűen imádjuk a mango lassit. Szinte mindenhol kivétel nélkül nagyon jól csinálják.

Ez a változat valószínűleg sehol sem állná meg a helyét Indiában, nagyon saját kombináció lett, de cserébe tökéletes étel-ital minden egyben a melegben.

Került bele úgy fél liternyi mennyiséghez: 1 kisebb sárgadinnye fele, 2 szem őszibarack, 2 dl krémes joghurt. Ha még izgalmasabbat szeretnék, akkor teszek bele mindössze pár csepp rózsavizet és egy csipetnyi fahéjat is.

A megpucolt gyümölcsöket jó alaposan összeturmixolom a joghurttal. Lehetőség szerint már minden eleve jó hideg legyen és érdemes max 1 órán belül meginni, hogy ne váljanak szét az alkotó részek.

Sajtok a Balaton mellől

Egyre nagyobb meglepetéseket tartogat ez a bizonyos CBA, régi néven Fék ABC Balatonakaliban. Talán nem véletlen, hogy folyton tele van vásárlókkal.
Ami igazán nagy örömmel töltött el, az a sajtpult. Alaposan végigkóstoltuk a kínálatot és nagyon örültünk, hogy milyen fok fajtát szereztek be a környékbeli termelőktől.

Két kedvencem az Óbudavári Kecsesajt, ami egy friss, könnyed, nem túl kecskeízű sajt.

A másik, amiből képes voltam 10 dekát egy ültő helyembe bevágni, az a Vászolyi manufaktúra csemegesajtja. Nagyon izgalmas fűszerezést kapott, ha jól értem lóhere van benne. Minden esetre isteni!

Kép nem készült, mert túl gyorsan elfogyott és már nem emlékszem pontosan ki gyártotta, de a durvára őrölt borsba forgatott friss, krémes sajt is tökéletes volt a maga kategóriájában.

Érdemes kóstolgatni!

Szintúgy a házi vajba is érdemes beruházni, viszont a juhtúró valami miatt nem lett a szívem csücske.