Baltazár Budapest étterem

A feladat adott volt: a Várban egy laza vasárnap esti vacsora. A Facebook népe gyorsan a segítségemre sietett, így született a döntés: Baltazár.

Már ahogy közeledsz, úgy ejt rabul a hangulat. A téli, korai sötétben csak úgy vonz a rafinált kivilágítás. Kerüljünk beljebb gyorsan! Bent is folytatódik ez a vonzó, kicsit nyakatekerten tréfás, modern, megkockáztatom menő hangulat. Mindenhol a névadó elefánt mászkál a falra festve. Szerettem a piros székeket is. Eszméletlenül jól passzolt hozzá például az előétel piros mázas kreámiája.

Hatan voltunk és az étteremben alig volt rajtunk kívül más. Ezt azért mondom, mert ilyenkor egy kicsit pörgősebb kiszolgálást várnál, de ez nem jött össze. Folyamatosan úgy éreztük, hogy mindenre rengeteget kell várni, de főleg arra, hogy végre észrevegyen bennünket valaki.



Az ételek viszont jók voltak. Életemben nem ettem még annyira jó olajbogyót, mint amit itt adnak.

A sült hal mindenféle téli zöldségekkel nagyon kellemes kis fogás. A fűszeres olajban megsütött rákocskák tökéletesek.



Az igazi élményt a kecskesajtos hamburger jelenti. Tökéletes. Főleg persze annak, akik annyira imádja a kecskesajtot mint én. Járt hozzá kétféle szósz is, amibe a sült krumplit lehetett mártogatni. Nos, úgy nagyjából már ezzel el lettem volna egész este.

Persze nem bírtuk ki és a pohár formátumba préselt méteres kalácsot is meg kellett kóstolni. Jó vastag és jó csokis csokiöntet alatt csücsül a kellemesen rumos, rózsaszín és vaníliás rétegek egyvelege. Kár lett volna kihagyni.

Nincsenek megjegyzések: