Hát, nem ez a világ legszebb islere, sőt nem is teljesen autentikus. Viszont olyan hihetetlenül finom! A kettes számú gyerekkel gyakorlatilag egymás kezéből kapkodtuk ki a falatokat. Pedig sosem szerettem az islert, talán azért mert eddig csak a büfés kínálattal szembesültem. Nos, omlós, vajas tésztából készítve, amely napról napra egyre puhább... ez maga a tökély.
Ferenc József is igencsak kedvelte ezt a csemegét, amikor Bad Ischl-ben pihent. Eredetileg őrölt mandula is kellene a tésztájába, szóval legközelebb biztos így is kipróbálom majd.
A teteje meg azért ilyen csúnyácska, mert egy kicsit túlmelegítettem a csokoládét, így megcsomósodott. Viszont így sokkal vastagabb rétegben pakoltam minden egyes darabra, nem is kell mondanom, hogy ez nem olyan nagy hátrány szerintem.
Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 2 tojás sárgája, 1 csomag vaníliás cukor. Tölteléknek ribizlilekvár, bevonatnak pedig kevés tejszínnel összeolvasztott csokoládé.
Elkészítése: Hideg kézzel összegyúrtam a lisztet, porcukrot és felkockázott vajat. Amikor összeállt, hozzáadtam, belegyúrtam a tojások sárgáját is. Fóliába csomagolva legalább 1 órán keresztül pihentettem a hűtőben. Nem árt neki az sem, ha egy éjszakát várakozik.
Amikor kiveszem a hűtőből, általában jégtömb keménységű, de pár pillanat gyúrás után, még hidegen kezd nyújtható lenni. Ekkor egy-egy adagot kinyújtok, a többit addig is a hűtőben tartom.
Nagyobb pogácsa szaggatóval kiszaggatom. 170 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsül. Nem kell túl pirosra sütni, szép halvány színűen is jó már.
A kihűlt korongokat párosával összeragasztottam a ribizlilekvárral, majd olvasztott csokival kenegettem meg.
Minden egyes nappal egyre puhább lesz a tészta, az ízei pedig egyenesen fergetegesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése