A soltvadkerti fagyi része az életemnek, amely a Szabadka-Budapest tengely mentén szerveződik. Hosszú évek telnek el úgy, hogy felé se nézek, aztán megint óriási sor van a röszkei határon, és mi megint Soltvadkert felé kanyarodunk. Ami azt illeti, megéri arrafelé autózni és megállni.
Mindig is ott voltak, és úgy tűnik ott is lesznek. Ahogy utána néztem, '71-ben alapították. Én értelemszerűen csak a nyolcvanas évektől kezdve látogattam - a szüleimnek köszönhetően - az intézményt. Egy időben minden fagyizásomat gondosan fel is jegyeztem egy kis füzetkébe. És szinte mindig óriási gondot okozott választani a hatalmas választékból. Nincs ez másként most sem.
Átlagosan vagy 30 féle fagylaltot lehet megkóstolni. A legfinomabbnak valahogy mindig a különlegességek bizonyulnak, legutóbb például a narancsos-gesztenyés. Ezzel szemben a málnás és az epres egymástól szinte megkülönböztethetetlenül íztelen volt. A vanília megint isteni, krémes és fekete pöttyös - tehát tényleg vaníliás.
Vannak persze sütik is, sokféle, de kit érdekel az ilyesmi nyáron? Akkor már inkább a jégkásás kávé meg a felturbózott jegeskávé. Hmmm...
Ja, és készüljünk fel a sorbanállásra: akármilyen gyors is a kiszolgálás, a fagylaltra vágyók mindig többen vannak.
3 megjegyzés:
Pedig a gyümölcsös sütiket érdemes kipróbálni! ;-)
Érdekes, hogy Szegeden nem volt olyan népszerű a cukrászdájuk.
Libi! Miért gondolod, hogy Szegeden nem volt népszerű? Ott is hosszú sorok voltak.
A fiam itt táborozik és fagyizik minden évben :-)
Eddig azt hittem, csak azért zeng ódákat a fagyizóról, mert nagyon kiéhezik rá a tábori koszton, de látom más is rajong érte ;-)
Megjegyzés küldése