Igazán kedves és nagylelkű felajánlást kaptam a HVG-től. A most induló, 13 részes gasztronómiai sorozatukat kisorsolhatom a blogom olvasói között. Jómagam az első részt szemrevételezhettem, a mexikói konyháról szólót, de a nyertesnek az összes kötetet postázni fogják.
Az Ízek és kultúrák (egyébként újságosnál is kapható) sorozat sorra veszi a nagy világkonyákat, a franciától a kínain át a görögig és az oroszig. Sőt, még egy német-osztrák is belekerült a szórásba, ami már itt van a szomszédban, ugyebár.
Rengeteg információ, és még több fotó van belezsúfolva egy-egy könyvbe. Tényleg részletes képet kaphatunk egy-egy nemzet konyhai kultúrájáról, a fejlődésére ható tényezőkről, egy kis történelemmel, gazdaságtörténettel fűszerezve. A könyvekben nincs túl sok recept, de azok több oldalon, részletesen, lépésről lépésre fotókkal illusztrálva lettek bemutatva.
Nekem talán túl sok is a fázisfotó, egy keménytojás főzését vagy feldarabolását már csak el tudom képzelni, viszont a halfilézés bemutatása kifejezetten hasznos.
A legnagyobb gondom ezekkel a receptekkel, hogy bár viszonylag könnyen beszerezhető hozzávalókat is tartalmaznak, nekem a legritkább esetben sikerül pontosan tartanom magam a receptekhez. A kiválasztott hallevesemhez például alaplevet kellett volna főzni a hal aprólékából, csontjaiból, de én eleve filét vettem, úgyhogy ez a lépés egy az egyben kimaradt nálam.
Egyébként az elkészült Veracruzi halleves igen finom, könnyű, de tápláló darab lett. Sok-sok zöldség, hal így együtt nagyon finom. A receptet zanzásítva, saját képemre formálva közlöm, ha valaki kíváncsi lenne az eredetire is, akkor irány az újságos vagy érdemes megválaszolni a bejegyzés végén szereplő kérdést.
Veracruzi halleves
Hozzávalók: 30 dkg halfilé (nálam naphal volt), 2 evőkanál rizs, 2 sárgarépa, 1 krumpli, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis konzerv hámozott, feldarabolt paradicsom (passata), 10 szem zöld olajbogyó, 1 kanál kapribogyó, petrezselyem zöldje, só, bors.
Így készült: A zöldségeket megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfutattam a hagymát, hozzáadtam a többi zöldséget és a paradicsomot is. Fűszereztem. Puhára főztem.
Az utolsó 10 percben tettem hozzá a halfilét, amit az eredeti recephez képest én egyben hagytam, mert nem akartam, hogy atomjaira szétesve úszkáljon a levesben. Így viszont puhára főzve, kanállal is szépen lehetett belőle falatokat szakítani/vágni.
Tálalás előtt beleszórtam a felapríott petrezselymet, olívabogyót és kapribogyót.
A recept még 2 lereszelt keménytojást is előír, mint végén a levesbe kerülő hozzávalót, de ezt az elképzelést megvétóztam, nem akartunk pusztán a levessel jóllakni.
Aki pedig szeretné megkóstolni az egész sorozatot, a szombat reggelig válaszoljon a következő kérdésre: Melyik a kedvenc világkonyhád? Azaz, melyik nemzet konyhai kultúráját érzed magadhoz legközelebb?
Szombaton sorsolok! És kérlek fejenként csak egy kommentet hagyjatok!