Savanyú sertésragu laskagombával

Nagyon-nagyon szeretem a savanyú ízt, de csak akkor, ha valamivel ellensúlyozva van: egy kis tejfölös krémességgel, vagy valami édeskés mellékízzel, esetleg egy megfelelő állaggal. Ebben az ételben ezeket sikerült jól eltalálnom. Tudom, hogy nem túl vonzó az ábrázatja, de attól még igenis lehet jó.

Ez került a 4 személyes adagba: fél kiló sertéscomb, 1 kisebb hagyma, 30 deka laskagomba, 15 deka savanyú uborka, 3 dl fehérbor, 1 dl tejföl, 1 kanál mustár, 1 kiskanál tárkony, só, bors.

Így készült: A húst nagyon vékony csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam. A hagymát megpucoltam és felkockáztam. Egy mély, fedeles serpenyőben 1 kanál olajat forrósítottam. Rádobtam a hagymát, kicsit pároltam, majd hozzáadtam a húst is. Fehéredésig pirítottam, többször megkevergetve. Ráöntöttem a bort, hozzákevertem a mustárt is. Lefedve puhára pároltam a húst.

Közben felcsíkoztam a gombát és az uborkát is. Amikor a hús megpuhult, levettem a fedőt, hozzáadtam a gombát, a tárkonyt és így főztem még 5 percig. Lezártam a lángot, belekevertem a tejfölt, az uborkacsíkokat és már tálaltam is.

Rizzsel ettük.

Napi mosoly

Imádom, hogy a kiteregetett ruha már két óra múlva száraz. És hogy a hajam már hetek óta nem látott hajszárítót.
Imádom, amikor este elkezd fújni a forró szél.
Imádom, hogy nyitott ablaknál alszunk.
Imádom, hogy a srácok egy szál gatyában rohangálhatnak.
Már-már a gőzölgő aszfaltot is.

Marokkói lencseleves

Sűrű, éppen csak egy picit csípős, a fűszerektől illatos. Olyan jó belemeríteni a kanalat.

Eredeti ras el hanout fűszerkeverék hiányában chili, pirospaprika, fahéj, szegfűszeg, bors is megfelelő pótlást jelenthet.

4 adaghoz ezt használtam: 2 répa, 1 vöröshagyma, 1 petrezselyemgyökér, 1 doboz lencsekonzerv, 1 kanál olaj, 2 dl paradicsomlé, 1 kiskanál ras el hanout marokkói fűszerkeverék, pici só.

Így készült: A zöldségeket meghámoztam, felkockáztam. Olajon megfutattam a fűszerkeverékkel együtt. Felöntöttem paradicsomlével plusz 4 dl vízzel. Puhára főztem. Belekevertem a lecsöpögtetett lencsét és már ettük is.

Napi mosoly

Tényleg lehet minden nap valami mosolyogni valót találni. Például, hogy nincs előttünk senki az orvosnál, így még a magunkkal vitt könyvet sincs időnk kinyitni mielőtt sorra kerülünk.

Napi mosoly

A tegnapi rosszidőnek és némi láznak köszönhetően egy sátor került a nappalink közepére. Lakosságának folyamatosan változó összetétele (becslés): két kiskorú és úgy 20 plüssállat, valamint egy csapat törp -Picurral, -Illával és a többiekkel.

A Rókusfalvy fogadó múlt heti menüjéről

Nem először jártunk Etyeken, Vidák Zoltán séf konyhájának gyümölcseit élvezni. Most egy jó nagy társasággal terheltük le az éttermet, vagy 10 gyerekkel cimbáltuk a pincérek idegeit. De az ételek, amiket elénk tettek fantasztikusak voltak. Egyre jobb és jobb ez a hely, a szezonális, hétről hétre változó kínálat tényleg az idény legjobb hozzávalóiból csemegézik.

A hagyományosabb fogásokat felvonultató étlap se rossz, onnan is bőven van mit választani, akár szalontüdőt bármely évszakban. Ebből a sorból egyébként a nyúlcomb a kedvencem, mustáros, zöldséges tésztával. Vagy a szintén örök klasszikus sárgadinnye-sonka párosa. A sonka természetesen helyi illetőségű, hajszálvékonyra szelve kelleti magát.

De amiért igazán érdemes menni, az az aktuális étlap. A múlt héten spárgakrémleves bugyantott tojással: könnyű, lágy, igazán krémes. Az eperkrémleves meglepően szénsavas és savanykás. Kiderült, hogy joghurt és ásványvíz is akadt benne.

A víz egyébként amúgy is jó itt, hiszen régimódi szódásüvegből tölthet magának mindenki, hozzá pedig házi szörpöt is kortyolhat a nagyérdemű.

A főételek közül egyértelműen a borjúszelet aratta a legnagyobb sikert. Zseniálisan puha szelet hús, picit meg is pirítva. A két szelet között pedig egy kacsamáj-fasírt pöffeszkedik - ömagában is elviszi az egész műsort. A mártás, a krumpli meg a spárga már csak szükséges kísérők, bár maguk módján mind nagyon jól sikerültek.

A rókagombás tészta rántott kecskesajttal pont az a nyári fogás, amit akár otthon is képes lennék reprodukálni. De mennyivel jobb, ha elém teszik. Hozzá egy pohárka pinot blanc, természetesen Rókusfalvy pincészetből. Jól illenek egymáshoz.

A legtöbb étteremben a desszertek nem mindig viszik tovább a főételek színvonalát. Itt szerencsére ez nem igaz. A hagyományos vonalon akad aranygaluska, de a kísérletezők akár borsóhabos, epres, túrós piskótába is döfhetik a villájukat. Egyébként egyáltalán nincs borsó íze, a menta dominál. Vagy megkóstolhatják a csupa hab és krém csokitortát narancsos fagylalttal.

Kilátás a dombokra, kis játszótér a gyerekekenek és hátradőlős élvezkedés a felnőtteknek.

Menjetek csokit csinálni!

Tegnap nagyon hosszú, tartalmas napom volt postán való sorbanállással (kétszer), belvárosi parkolóhely vadászattal (háromszor) és első ovis szülői értekezlettel a kisebbnek. Mindezt pedig megkoronáztam a Chefparade csokikurzusával. Bár alig álltam már a lábamon, a 3 órát végigpörögtem én is a többiekkel együtt. Csiszér Dóri fantasztikus oktató - vicces, ügyes és tényleg minden úgy meg a keze alatt, mint a karikacsapás.

Lenyűgözően jól sikerült végignavigálnia a teljes folyamaton az egész csapatot. Bár többször is remegett egy kicsit a kezem, a bonbonforma kiöntésénél meg a "talpalásnál" például, valahogy mindig jól sikerült minden mozdulat. Feldolgoztunk vagy 2 kilónyi csokit, temperáltunk, ganache-t gyártottunk és folyamatosan nyalogattuk az ujjunkat. Isteni volt!

És amikor reggel kivettem a hűtőből a kis dobozka kóstolót! Hmmmmmm. Roppanós burok, krémes töltelék és ízbomba. El se hittem, hogy erre én is képes vagyok.

Persze itthon gránitlap és meghőmérő hiányában nem biztos, hogy reprodukálni tudnám az eredményt, az élmény önmagában is megérte.

Napi mosoly

Javaslom, hogy nyilvánítsák olimpiai sportággá vagy érettségi tantárggyá a gyereköltöztetés extrém körülmények között című tevékenységet. (2 holtfáradt, ám éppen ezért teljes erőből tomboló csemete + egy jól rugózó ágy + pár ruhadarab szükséges hozzá mindössze)

Napi mosoly

Csirkepörkölt nokedlivel. Főleg, hogy nem én főztem!

Napi mosoly

Mostanában nem jönnek a receptek. Az ok: lassan kifut ugyan az eper, de ma már ropogós cseresznyét, sőt! istenien illatos sárgabarackot ettünk. Ezeket pedig vétek bármivel elrontani. Csak és kizárólag önmagukban jók, amíg el nem telik vele az ember. Aztán majd újra meglátom, mit lehet főzni.

Tabbouleh bulgurral és quinoával

Nos, igen, le mertem írni. Tudom, hogy ez nem az autentikus, a minden rostán átmenő változat. De azért alapjaiban, ötletében megegyezik a legendás közel-keleti étellel. Merészségem oka másrészt, hogy a net telistele van a nem autentikus változatokkal, így közzé teszem a sajátomat is.

Az egész úgy kezdődött, hogy csak egy csomag bulgurt (búzatöret, keleti alaphozzávaló) akartam venni, de a kezembe akadt egy zacskó, amiben volt bulgur és quinoa is egyben. Szimpatikusnak tűnt az összeállítás, haza is jött velem. Nem lőttem mellé, bár érdekes a quinoa állaga, roppanóssága, nagyon jól működött ebben a házasságban.

100 grammot főztem meg a bulgur-quinoa keverékből bő, sós vízben, majd leszűrtem. Hagytam lehűlni.

Időközben apróra kockáztam 1 kis lilahagymát és ráfacsartam 1 citrom levét, illetve megsóztam. Ez némileg elveszi az erejét a hagymának. Összevágtam még 2 nagyobb paradicsomot, szintén minél apróbb kockák jelentik a célállomást. Kerül még egy csokor petrezselyem, illetve úgy 10 mentalevél is. Ezeket is jól összenyestem.

Minden hozzávalót jól összekevertem, meglocsoltam olívaolajjal és kicsit még sóztam. Akár azonnal is fogyasztható, de behűtve, az ízeket összeérlelve még finomabb.

Természetesen mindenképpen szükségeltetik mellé valami husi, vagy legalább egy kis morzsolt feta a tetejére. Ellenkező esetben valami halvány kis előételfélének teszi csak meg ez a saláta, ahogy egyébként fogyasztani is szokták: kitűnő étvágygerjesztő.

Szóval akkor:

JÚNIUS!

Az idén valahogy korábban jött a nyár.