Frissítés, 2015: A hely azóta bezárt :(
Hát, bevallom férfiasan nem tudom hova tenni ezt a Snidling éttermet. Az étel minősége annyira ellentétben áll a hely szellemével, hogy az már fájt. Persze eleve nem túl jó idegesen, két éhes gyerekkel beesni valahova. Valahova, ahol éppen Ántsz ellenőrzés folyik a háttérben. Valahova, ahová tulajdonképpen úgy egy éves várakozásokkal érkezem, miután egy rádióműsorban hallottam az ajánlót, de eddig nem jutottunk el odáig.
Ilyen előzmények után csodafinomat enni, idegkisimító, kivéve, hogy a drága gyermekeim nem szeretnek idegen helyen táplálkozni. A helyszín visszásságaira pedig csak ezzel a képpel utalnék: minden egyes teríték különböző tányérba került, hol porcelánt utánzó díszesbe, hol arany szegélyesbe, hol meg kommersz arcopalba.
Egyébként az egész berendezés ilyen fura, a terasz ráadásul egy kicsit lejt is, így az asztal és a székek is. A vécék mintha a nyolcvanas évek elejéről maradtak volna itt, de közben van zöld fal, indiai virágfüzérrel.
Egyébként az egész berendezés ilyen fura, a terasz ráadásul egy kicsit lejt is, így az asztal és a székek is. A vécék mintha a nyolcvanas évek elejéről maradtak volna itt, de közben van zöld fal, indiai virágfüzérrel.
Kóstoltuk a gaspacho-t, ami pohárban érkezett, jó sűrű és jó ízgazdag volt. Az én előételem még izgalmasabb. Az étlapon csak juhtúrós rétesként szerepelt, de az igazán meglepőt a sült, balzsamecetes cékla mutatta.
A főételek közül nem a vega kínálatból szemezgettünk hanem az igazi egzotikumokból: curry ízlés szerint fűszerezve és földimogyorós csirkenyárs, grillezett zöldségekkel. Egyik jobb mint a másik, éppen csak enyhén csípősek. A zöldségek pedig végre nem a fagyasztott keverékek, hanem látszik, hogy legalábbis itt a konyhán pucolták, válogatták össze őket. A grillezett zeller például zseniális!
Sajnos desszertre már nem volt maradásunk, türelmünk. A nyáron talán még járunk erre, mert kellene még egy, sokkal nyugodtabb pillantást vetni a helyre. Megérdemli. Talán addigra egy kicsit fürgébb pincért is találnak a tulajdonosok.
Megyjegyzés: a tesztelésre 2011. június elején került sor
5 megjegyzés:
Én is tervezem a tesztelést! Úgy láttam, télen nem voltak nyitva.
A Snidlingbe nem szabad csak úgy beesni, bicikizéstől izzadtan, véletlenszerűen, éhes gyerekekkel.
Ha olvassátok a neten az étlapot, ott figyelmeztetnek is, hogy az ételek frissen készülnek és sokat kell várni. (Nincs is ötméteres étlap, a sütik nyitás után tűzforrrók még és nem mikrohullámú utánmelegítéstől).
Ha az ember mindezt belekalkulálja, a világ legmisztikusabb pincére (aki szerintem egyébként ott több ennél) a világ legbuddhistább odadásával elkészített legkülönlegesebb ételeit szolgálja fel neki, ami a Balaton partján megtapasztalható. A mentás limonádéjuk óta nekem a mértékegység 1 snidling.
Revelációval felérő élmény minden falat. Ami pedig a berendezést illeti, arról korábban olvastam, hogy a tulajdonosok távol-keleti útjai inspirálták. Valóban meglehetősen eklektikus, de ez bennem inkább azt az érzést erősítette, hogy itt nem egy agyondizájnolt divatos kis semmit akartak, hanem egy tiszta helyet, ahol a gondolatok és az ízek is visszatalálnak eredeti gyökerükhöz.
Ohm.
Létezik még ez a hely?
Úgy tűnik bezárt...
Letezik, de mas lesz. Nem soka nyit. CSIKOS lekvar a kulcsszo.
Megjegyzés küldése