Ragadozó palánta

Ma reggel a kis ragadozó palánta, valahogy lerángatta az asztalról a kolbászos csomagot, majd azon nyomban eszegetni kezdte. Sőt, úgy tűnt ízlett is neki.

De mielőtt még bárki megvádolna azzal, hogy "ipari szeméttel" etetem a gyermekem, biztosítok mindenkit, hogy ebédre vígan falta a nagyi-féle karalábé levest is. Jelentem továbbá a legkedvesebb (szerencsére pasztőrözött) brie sajtomra is egyre nagyobb vehemenciával veti rá magát.

Bezzeg előzőleg a banánt úgy kellett belepréselni a szájába. Enyhén szólva is megváltozott a kis drágám ízlése, ideje normális kajákat elétárni.

A nyár utolsó lehellete*

Két szép szelet busa várakozott szelíden a mélyhűtőben. Kicsit tartottam tőle, hiszen még nem sok szerencsém volt ehhez a halhoz, most is egy impulzív típusú vásárlási pillanatomban ért utol.

De aztán olyan szépen sütött a nap, hogy egészen meghozta a bátorságomat. Bűkezűen bántam a fűszerekkel, hogy ha elő is bukkan a mocsárszag - amitől legjobban tartottam - legyen ami elnyomja.

Színes-szagos busaszelet

Mi kell hozzá? Személyenként egy szép méretes busaszelet, fokhagyma, petrezselyem zöldje, rozmaring, paradicsom, paprika, só, bors, olaj és fehérbor.

Hogyan készül? A halszeleteket egy tűzálló tálra fektettem, megkentem az egészen apróra vágott zöldfűszer és fokhagyma keverékével, pici olajat locsoltam rá. A tetejére fektettem a paradicsom és paprika karikákat, alá pedig bort locsoltam. Lefedés nélkül, forró sütőben úgy 40 percig pároltam.

A hal finom puha lett, átjárta a sok fűszer és a bor íze és még a szálkák is kellően nagy méretűek voltak ahhoz, hogy könnyedén elbánjunk velük. Rizst készítettem mellé, ami beitta a szaftot.

A borospincéből: Gróf Degenfeld 2006-os Muscat Lunel. A kedvenc borom. Szeretem ahogy a szőlőszemek fickándoznak a borospohárban, szeretem ha egy bornak alapvetően szőlő íze van. De aztán előkerül valami mélység is, már-már szivarfüst szerű barnaság is, ettől lesz igazán tökéletes a Lunel.

* Emlékeztek még azokra a tréfás kis konzervekre, a felirattal: "A kommunizmus utolsó lehellete".

Bab

Május elsejékről ábrándozni, így szeptember végén... legalábbis érdekes foglalatosság. De ma is gyönyörűen sütött a nap, sétáltunk is nagyot, szóval tulajdonképpen minden adott lenne egy amolyan jó kis palicsi május elsejéhez. Amikor minden évben részt vettünk a kötelező bicajtúrán, aztán megkaptuk az azévi első rendes fagyinkat is.

A víkendtelepen sütögetés folyt és a kórház szomszédos üdülőjének kertjében minden évben óriási kondér babot főztek. És bármennyire is telezabáltuk már magunkat jóféle csevappal és pljeskavicával, a babnak is maradt hely.

Ebből is kitűnik tehát, hogy a babhoz engem régtől fogva mélységes vonzalom fűz. Persze nemcsak úgy általánosságban, valójában csak a nagyszemű, szinte szétfőzötten puha, paprikás-lisztes habarásban rotyogó szárazbabot szeretem. Egy ideig próbáltuk családilag átkeresztelni sóletre, de aztán maradt a "bab" elnevezés.

Amióta egyedül lakom minden évben legalább egyszer nekiugrom, sajnos nem mindig teljes körű siker a végeredmény. Volt már szénné égett alsó réteg és volt megfőzhetetlenül kemény takarmány is. Az idén viszont tényleg jól sikerült, íme hogyan:

Bab

Mi kell hozzá? Négy adaghoz 20 deka fehér, nagyszemű szárazbab, 4-5 sárgarépa, 30 deka füstölt tarja, 2 evőkanál liszt, 1 kiskanál őrölt pirospaprika, só.

Hogyan készül? A babot célszerű előző este beáztatni, de ennek kihagyását hosszabb főzési idővel is lehet kompenzálni. Az átöblített babot annyi sós vízben tettem fel főni, amennyi nagyjából ellepte.

Úgy egy óra múltán kerülhet mellé a hús és a répa. A répát csak megpucolom, de különben egészben hagyom, így is teljesen megpuhul. A tarját viszont általában vastagabb szeletekre vágom, hogy jobban kiadja a sós, füstös ízét.

Amikor minden teljesen puhára főtt, akkor szoktam beleönteni az egy deci vízzel simára kevert lisztet, paprikát. Ha előbb teszem bele, akkor az egész menthetetlenül leég. Ezt így együtt még addig kell rotyogtatni, amíg kellemesen besűrűsödik.

Ezúttal elég híg lett a végeredmény, szinte levesszerű, de az íze nagyon tetszett mindenkinek, aki kóstolta.

Rakott kelkáposzta

Lassan lepereg ez a szomorú hét. Szerdán utolsó energiáimat mozgósítva még főztem egy jó ebédet, azóta anyós dobozaiból élünk. Ezt a receptet most azért kell leírnom, hogy legközelebb, ha ilyesmit ennék, ne kelljen újra kitalálni a mit és hogyant.

Rakott kelkáposzta

Mi kell hozzá? Egy szép, nagy fej kelkáposzta, 1-2 vöröshagyma, 1-2 evőkanál olaj, fél kiló darált hús - ezúttal pulyka, 15-20 deka rizs, 1 púpozott kiskanál pirospaprika, só, bors, 2 deci tejföl, kolbász.

Hogyan készül? A kelkáposztát alaposan megmostam, nagyobb cafatokra vágtam és 5-6 percig sós vízben főztem, aztán leszűrtem. A felkockázott hagymát megfuttattam a forró olajon, rádobtam a húst és fehéredésig pirítottam. Megfűszereztem, hozzáadtam a rizst és még tíz percig fedő alatt pároltam.

Egy tűzálló tepsi aljába terítettem a kellevelek felét, erre halmoztam a rizses-húsos keveréket. Ráöntöttem még 2 deci vizet, hogy legyen mit beinnia a rizsnek, majd beborítottam a maradék zöld levelekkel. A tetejét megkentem a tejföllel és a vékonyra szeletelt kolbászt szépen elrendezgettem rajta.

A sütőben a rakomány úgy háromnegyed órát töltött 180 fokos hőmérsékleten, ez idő alatt az ízek kellemes összhangja alakult ki: a kolbászból kicsit kisült a vöröslő zsír, a tejföl is lejjebb csordogált. Jó lett.

Melengető almás

Aztán tegnap este egyszerűen nem bírtam tovább és csinálnom kellett valami édeset. Akármennyire finom is a lila papíros csoki, valami sajátot, mélyen cukrosat, itthonit kellett ennem.

Pofonegyszerű almás, karamell öntettel

A dolog úgy történt, hogy fogtam egy fél csomag levelestésztát, amit a forma aljára terítettem, négy almát meghámoztam, szépen rápakoltam körbe-körbe. Semmi fűszer, semmi fakszni. Bekerült a sütőbe fél órára, amíg az alma jól megpuhult. A tészta sajnos nem tudott igazán jól átsülni, ezért leközelebb az alma kerül majd alulra és a tészta felülre.

Viszont a karamell öntet, az egyszerűen maga a mennyország! Pedig annyira egyszerű. Négy evőkanál cukrot megolvasztottam, addig rotyogtattam, míg halványbarna és illatos lett. Ekkor öntöttem bele 2 deci tejszínt. Kevergettem, amíg felolvadt. Forrón is jó, de lehűtve kicsit felhabosítva, huhhh, tömény boldogság.

Borok

Beszámolási kötelezettségemnek teszek ezennel eleget.

Ezek voltak a borok a múlt heti vacsorához. A rizling tetszett, bár nem volt annyira rizlinges. A shiraz pedig hozta a szokásos formáját. A harmadira pedig nem is emlékszem. Már nagyon régen volt.

Gyógykaja

Anyu két évig küzdött a fellázadó, egyre jobban széteső sejtjei ellen. De ez a két év nem csak szenvedés és sírás volt ám, az egész család vállvetve főzőcskézett neki például, válogatott finomságokat.

Ezt a fél óra alatt elkészülő étket emlékeim szerint az első sugárkezeléses időszak végén készítettem, csupa egészséges, immunerősítő hozzávalóból. A brokkoli állítólag a legjobb rákellenes zöldség, szoros versenyben a paradicsommal. A tengeri halak és rákok telis tele vannak hasznos zsírsavakkal, a fehérborocska pedig az élvezet kedvéért került a terítékre. Az első változatban némi kékpenészes sajt is szerepelt, kiválóan kiegészítve a többi hozzávaló meglepően édeskés ízét.

Harminc perces haltál

Mi kell hozzá? Fehér húsú tengeri hal filé, brokkoli, póréhagyma, tisztított rák, fehérbor, só, bors, tárkony, olívaolaj.

Hogyan készül? A póréhagymát felkarikáztam és a tepsi aljába tettem. Meglocsoltam olívaolajjal, fűszereztem. Erre került a hal és a többi hozzávaló. Végül a borból is öntöttem alá úgy egy decit.

Harminc percre bedugtam a sütőbe. Negyed órát lefedve pároltam, aztán levedtem a fóliát, hogy a leve kissé besűrűsödjön.

Minestrone leves

Kezdjük talán azzal, irgum-burgum, hogy a férjemnek sikerült letörölni az aktuális bejegyzésemhez szánt képeket. De azért nem haragszunk rá nagyon, lévén alaposan bekajált az általam feltáltal zöldséglevesből.

Ha jól tudom, Olaszországban annyi féle minestrone létezik, ahány háziasszony. Mindenki másként készíti, a lényeg a sok zöldség. Mindez akkor jutott eszembe, amikor buszozgatás közben megakadt a szemem a NL-ban Lajos Mari által minestronenak titulált levesen. Akkor azt morogtam magamban, hogy ez talán mégsem az. Aztán előszedtem emlékeimet, igaz magam is kevéssé autentikus forrásból dolgoztam, Apu alkotásaira és az egyik bolt zöldségkínálatára hagyatkoztam.

Mi került az én minestronémba? 5 deka szalonna, 1 szál póréhagyma, 5 szál újhagyma, 3 sárgarépa, fél zeller, 1 cukkíni, 15 deka zöldbab, 2-3 deci paradicsomlé, reszelt sajt (természetesen parmezán kellett volna, de szégyenszemre nem akadt otthon).

Hogyan készült? A zöldségeket ezúttal nem hagytam egyben, mint amikor húslevest főzök, hanem a lehetőségeimhez mérten apró kockákra vágtam. Az időrabló vagdosást azért vállaltam, mert azt szeretem, ha ilyenkor egy-egy kanálba mindenféle zöldségből egyszerre kerül kóstoló.

Először a felkockázott szalonnát pörcösítettem, majd kiszedtem. A maradék zsírhoz hozzálöttyintettem egy kis olívaolajat, rádobtam a kétféle hagymát és némi sóval puhára pároltam. Ekkor adtam hozzá a répát és a zellert és felöntöttem vízzel. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, akkor adtam hozzá a cukkínit és a zöldbabot, mert ezeknek sokkal kevesebb időre volt szüksége.

A paradicsomlé a legvégén került bele, egy utolsó rottyantás erejéig. A tányérba pedig reszeltem egy kis sajtot is, ami szépen elolvadt a forró levesben. A fűszerezést nem vittem túlzásba, csak só és bors került bele, a ded ízlésének megfelelően. Némi zsenge káposztalevél viszont még elfért volna még a többi zöldség mellett.

Szír vacsora

Akadnak olyan helyezetek, amikor minden jel egy irányba mutat. Hétfőn zötykölődtem a 6-os villamoson, amikor a tekintetem megakadt egy sárgán virító cégtáblán. Szír bolt, friss bárány - hangzott az ígéret. Gyorsan leugrottam, mielőtt még becsukódtak volna az ajtók.

Bárányhús és egyéb hús sajnos éppen nem volt raktáron, de számos finomságot cipeltem haza. Este a szokásos távirányítós kapcsolgatás közben egy szír fickót fedeztem fel a Paprikán, amint éppen a konyhában tevékenykedett. Másnap pedig, amikor már bizonyossá vált, hogy 8 barátunk jön vacsorára, éppen édesség receptet kerestem Nigella nyári könyvében, de egy csirkés piláfot leltem. Így alakult ki tehát a végleges menüsor. Kicsit szír, legalábbis ami az alapanyagokat illeti, kicsit görögös, mediterrán és mindenkinek nagyon ízlett.

Mi került az asztalra?

Sült paprika csíkokra vágva, fokhagymával és olívaolajjal meghintve

Paradicsom lila hagymával, citromlével és olívaolajjal

Apró kockákra vágott sült-párolt padlizsán, mentás-citromos sűrű joghurttal

Csipegetnivaló: töltött szőlőlevél konzervből, olajbogyó és kecsketejből készült feta

Fűszeres joghurtban pácolt, sült csirkemell kockák, mazsolás, pisztáciás, sáfrányos rizzsel

Fűszeres kolbászkákkal sütött csicseriborsó, hagymával, paprikával és paradicsommal ízesítve

A desszertet végtelenül leegyszerűsítettem: összekevertem negyed kiló túrót, 15 deka sűrű joghurtot, 2 evőkanál porcukrot, egy zacskó vaníliás cukrot, csipetnyi őrölt kardamon. Ezt a túrós krémet pedig mindenkinek egy halom áfonya tetejére pakoltam.

Az este sztárja a szememben mindenképpen a sűrű, a felirat alapján Törökországból származó sűrű, krémes joghurt volt, amit ahol csak lehetett használtam. Sajnos kilós a legkisebb csomagolás, ezért viszonylag sokat kellett viszonylag gyorsan felhasználnom belőle, de senki se panaszkodott. Én pedig még magában is eszegetem. Csak úgy az élvezet kedvéért.

A bolt címe az érdeklődők kedvéért: XI. kerület Karinthy Frigyes út 32.

VKF! Más bőrében Máltán

Itt vagyunk Máltán, mediterrán kalandozásaim újabb állomásán. Ez a kicsi és kopár sziget itt a Földközi-tenger közepén látott már mindenféle népeket, alig akad olyan népcsoport, amely ne foglalta volna el legalább egy rövid időre.

A valettai éttermek kínálata is igen változatos, itt van például ez az olaszos tésztaétel, sok paradicsommal, az arabos sült padlizsán vagy a mézes kecskesajt, mint előétel. A hozzávalók közül nem sok minden terem meg a szigeten, ezért sok mindent a közeli olasz vagy éppen észak-afrikai országokból szállítanak. Az legkedveltebb csemege azonban, itt is vígan szaporodik, ez pedig a nyúl. Sajnos a reggeli beszerzőkörutunkon egyetelen nyulat sem találtunk a piacon, ezért végül úgy döntöttem, hogy máltai módon ugyan, de csirkemellet fogok készíteni.

Kell hozzá 1 kg nyúlhús vagy ezúttal csirkemell, 2 vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 3 paradicsom, 3 sárgarépa, fél kiló zöldbab, 2-3 dl vörösbor, 4 evőkanál sűrített paradicsom püré, 2 babérlevél, szárított, morzsolt zöldfűszerek (zsálya, majoránna, oregánó, bazsalikom), egy csipet sáfrány, só, bors, 4 evőkanál liszt, 2 kiskanál őrölt pirospaprika, olaj a sütéshez.

Amikor a wokomat jó alaposan felforrósítottam benne az olajjal, mehet bele a lisztbe és paprikába forgatott, sózott és borsozott hús. A húst minden oldalán aranybarnára sütjük, majd kiszedjük és lefedve meleg helyre tesszük, például ide a rostra. A visszamaradt olajhoz hozzáadjuk a többi hozzávalót, először a hagymát és a paprikát, majd ha megpuhultak sorban a répát, paradicosmot és a fűszereket. Ha átforrósodtak felöntjük a vörösborral.

Itt egy pillanatra megállnék, itt van ugyanis ez a kitűnő vörösbor, amit akár főzés közben is bártan kóstolhatunk. Ahogy a címkét elnézem ez se helyi termék, Szicíliáról érkezett, de sebaj. Jonathan barátom most biztos szívesen elmesélné önöknek, hogy így a tanninok meg úgy a savegyensúly, de maradjunk annyiban, hogy jó kis itóka ez.

A zöldségeket fedő alatt addig főzzük, amíg kellően megpuhulnak. Ha szükséges, a vörösbort időközben pótoljuk, illetve kóstolgatjuk. Érdemes gyakran a fedő alá kukkantani és végig ott téblábolni, hogy le ne égjen a sűrű szaft. Garry, közelíts rá egy kicsit erre a szószra, látják, milyen szépen rátapad a kanálra? Kicsit bepárásodott a kamera, töröld le gyorsan barátocskám.

A babérlevelet természetesen nem kell megenni, ki is dobom, de az olvadó, borral átitatott sárgarépának például mennyei íze van. Hozzá érdemes egy kis rizst is főzni, hogy laktatóbb legyen.

Valaki más bőrében

Ha már mindenképpen választanom kellene, az elmúlt hetet szívesen töltöttem volna a húgom bőrében. Nem mintha elirigyelném tőle a fantasztikus nászútját, de a fényképekkel bőven illusztrált élményeit a magaméi között is el tudnám helyezni.

Az előző bejegyzésem megoldása is egyértelmű, ha az ember megnézi az alábbi képeket. Ez az iszákos úriember éppen akkor nyitott éttermet a messzi thai országában, amikor Ani arra járt.