Most, hogy a cégek végre felfedezték maguknak az Alleé-t (és környékét), végre nem kell messzire zarándokolnom semmiért. Gyermeki örömmel tudtam például rácsodálkozni erre a "frozen yogurt" helyre.
A Jono Yogo lényege, hogy natúr és sokféle ízesítésű joghurtot csapolhatsz magadnak egy papírpohárba.
Már önmagában ez is egy nagy móka, kiválasztani az ízeket aztán a nagy fekete kar meghúzásával a pohárba csorgatni. Ki ne vágyott volna gyerekkorában arra, hogy kezelhesse a kinyomós fagyigépet???
Aztán jönnek a különböző cuccok, amikkel még megpakohatjuk a fagyinkat. Többféle gyümölcs, háromféle öntet és túl sok féle édes ez-meg-az között válogathatunk.
"A joghurtnak köszönhetően a fagylaltnál sokkal kevesebb zsírt, szénhidrátot és kalóriát tartalmaz." Ez áll a fagyi hirdetésében. Ami önmagában meg is állja a helyét, ha az ember lánya nem csábulna el és nem pakolná tele mindenfélével még a pohárkát.
Az adagokkal egyébként nagyon-nagyon el lehet szállni. Simán bekerülhet egy ezresbe egy fagyival és miegymással telenyomott pohár. Az árat ugyanis grammra számolják ki.
Más kérdés, hogy egy olyan nagy adagot képtelenség megenni. Nagy önmérsékletet kell tanúsítani az első néhány alkalommal, amíg rájön az ember, hogy pontosan mi az az adag, amit még be lehet tolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése