Vajalja


A kislány péntekenként lógott az oviból, mert a nagyapjával piacra mentek. Fogták a nagy meg a kicsi kosarat, aztán mentek. A nagyapa zöld százegyesében mindig volt mentolos gumicukor meg Kavabon a kesztyűtartóban. A piacon pedig mindig volt habroló, ami iszonyú édes volt, meg furcsán ropogós, ráadásul alig lehetett átharapni. A lehulló porcukor meg a tésztadarabok pedig beborították a kabátot, pulcsit.

A piacra járásnak számos szertartása volt, nagyapa, aki a némileg rendmániás és megszokások rabja volt, saját magának alakította ki a királyi udvarok protokolljával vetekedő tervezetet. Először a zöldpiac került sorra. A kosár aljára kerültek az olyan teherbíró zöldségek, mint a krumpli meg répa, amelyeknek nem ártott, ha rápakoltak másokat. Sorban végig kellett járni mind a három sort, megnézni a kínálatot, megszemlézni az árakat és hümmögni egy sort. Aztán újra elővenni a nagymama által írt beszerzendők listáját. Végül mindig visszatérni a Szekeresékhez, akiktől már vagy 25 éve hűségesen vásárolt a nagyapa. A listán ekkor kipipálódtak a zöldségek, lehetett továbbmenni a tejpiacra. Közben esetleg beszerezni a csirke-dolgokat, mert ugye disznót mindig vágtak, vadhúst kaptak az ismerősöktől.

A kislány ezt a részt szerette legjobban: mindig kapott kóstolót a friss, különböző sósságú szerb túrókból. Ilyesmit azonban csak akkor vettek, ha a nagymama gibanicát akart sütni. Máskor csak tejfölt meg túrót vettek, azt is mindig a Hajni nénitől. Méghozzá azért, mert a nagyapa tudta, hogy a Hajni néni nem fölözi le a tejet, mielőtt túrót csinálna belőle, ezért finom, lágy és krémes lesz a végeredmény.

A kislány azonban leges-legjobban a vajalját szerette. Ez nem mindig volt a piacon, de ha meglátta, addig rángatta a nagyapa kabátujját, amíg fel nem figyelt az igényre. Ilyenkor mindig két szelettel vettek, és amint hazaértek, azonnal elővették a friss kenyeret, tejfölt meg a retket és jó alaposan belakmároztak vajaljából.

Egyszer a nagymama is megpróbált ilyesmit csinálni, de neki valahogy nem sikerült. Egy kicsit elégett a vajba kerülő liszt. Pedig igazándiból egy végtelenül egyszerű ételről volt szó, amit akkor csináltak a vajból, mielőtt megromlott volna. Így még pár napra tartósítani lehetett. Egyszerűen fogták a vajat, nagy serpenyőbe tették néhány kanál liszttel meg egy kis sóval és addig sütötték, főzték, amíg be nem sűrűsödött, be nem barnult. Ekkor kiöntötték, a zsíros rész szépen kiült a tetejére és amikor megdermedt, gyakorlatilag vésővel kellett kirobbantani a tálból. Mégis ez volt a világ egyik legjobb csemegéje.

12 megjegyzés:

Latsia írta...

De jó! Még sosem hallottam róla:-)

Padparadsa írta...

Annyira kedves-szép történet, hogy elfogott a nosztalgia... Hol van ez a "rohanjuk végig (jobb esetben) a piacot" bevásárláshoz képest?! Hogyan lehet manapság ilyen hangulatokat csempészni az életbe?
Neked sikerült! Köszönet érte!
Örömteli napot!

Ildinyó írta...

Ez nagyon kedves kis írás volt! Olyan jó hangulatom lett tőle. Bájos. Mintha egyszer láttam volna ilyet a TV-Paprikánt. Egy nénike csinált ilyesmit, de nem biztos, hogy az pont ez volt. Na ezt jól megasszontam. Mindenesetre nagyon jó ötlet! : )

Adri írta...

Nagyon jó volt olvasni ezt a történetet! És még a vajalját is szeretem, bár csak egyszer ettem. :)

Bianka írta...

Mégnem ettem ilyet. Viszon tagyon jó volt olvasni :)Annyira más világban éltünk, gyerekeink már nem fogják érteni

Névtelen írta...

Ági,

nagyon jó írás!!!!

és igen, nálunk is pénteken volt nagypiac, és a vajalja kötelező volt!

köszönöm az élményt!

Angéla

fxtina írta...

Hm, jól hangzik! És szép a történet! Nosztalgikus hangulatba kerültem...

Moha írta...

Vajalját még sosem ettem,de nagyon jó volt olvasni ezt a történetet! Köszönöm.

lúdanyó írta...

Nagyon jó kis történet, jó volt olvasni :)

Tálaló írta...

A szegedi piacon most is lehet kapni a tejes néniknél.Én sem ismertem,míg a férjem nem mondta;neki is a gyerekkora nosztalgikus étele.Én reszelem sós rúd tésztájába,csinálok belőle vajaljás nudlit...s esszük kenyérhez.Bár nekem kimaradt a gyerekkoromból,ez a történet picit kárpótol.Köszi érte

Wattacukor írta...

Felénk a vajalja vajból és tejfölből készül, nem lehet szeletelni, hanem a derelyére öntik. Kíváncsi vagyok erre a lisztesre, lehet, hogy kipróbálom! :)

Rita írta...

Rettentoen finom. Mindenkinek azt ajanlom, először a szegedi piacon vegyék,- hogy tudják, milyennek kell lennie majd az otthoninak... Termelői vajnak sok a zsirtaltalma, talan abból lesz a legfinobabb. Nagyon kalóriadús, de nagyon finom!! Bár az a tapasztalatom, hogy aki gyerekkoraban talalkozott vele, az szereti, akinek kesobb, felnottkent kinalgattuk, nkabb furcsallta... En nagyon orulok neki, hogy talaltam egy videot a hagyomanyos elkészítéséről. Ja : es voltakeppen vegetarianus, husmentes ettellehetoseg 😉