Tömény élvezet

Amikor megláttam ezt a süteményt egy régi Kiskegyedben, azonnal tudtam, hogy ez nekem ízelni fog. Finom lett. Nagyon finom. Annyira finom, hogy mire megjöttek a vendégek, khmm, nagy része el is fogyott. Így aztán fel sem mertem tálalni a maradékot. Szerencsére volt csokis süti is, meg Eszter is hozott valami finomságot.

Szóval ennek a mennyei marcipános élvezetnek a következik a menete. Annyit változtattam csak, hogy az eredeti recept dióját pörkölt mogyoróra cseréltem, ezt a magot ugyanis még jobban imádom. Még illatosabb, zamatosabb lett.

Marcipános sütemény

Mi került a túlságosan is gyorsan fogyó, nagyjából 20 szeletes adagba? 15 deka marcipánmassza, 15 deka mogyoró, 10 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 3 tojás, 8 deka cukor, 12 deka krémsajt (Philadelphia).

Hogyan készült? A mogyorót serpenyőben, csak úgy magában megpörköltem, héját konyharuhával tessék-lássék módjára ledörzsöltem. Ledaráltam. A marcipánt lereszeltem. A lisztet alaposan elkevertem a marcipánnal, darált mogyoróval és a sütőporral.

A tojásokat a kétféle cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a krémsajtot és laza mozdulatokkal beleforgattam a lisztes keveréket.

Sütőpapírral kibélelt formában sütöttem, majdnem egy egész órán keresztül 170 fokon.

"Egyszerű" hétköznapi ebéd

Felújították a közelünkben a CBA-t. Lett biosarok, mini vinotéka meg friss hús. A zöldségkínálat még mindig botrányos, de ne legyünk telhetetlenek. Ma, szokás szerint úgy mentem be, hogy kellene valami ebédre való. Oké, dugig a mélyhűtő, de én szeretek frisset enni. Álmodoztam is a mostanában kapott zacskónyi birssel kapcsolatban, meg aztán kacsa-liba szezon van. Ráadásul már ezer éve meg akartam kóstolni az árpagyöngyöt (leánykori nevén gerslit). A végső lökést meg az adta, hogy valamit nagyon elírhattak, így két kacsamellhez jutottam hozzá 700 hufért.

Sült kacsamell birsalmával és árpagyönggyel

Mi került a 2 személyes adagba? 2 kacsamell, 4 birsalma, 2 lilahagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 15 deka árpagyöngy, szárított menta, őrölt koriander, fahéj, köménymag, só, bors.

Hogyan készült? A kacsahúst először bőrös oldalával lefelé pirítottam meg, aztán a kisülő zsírban megkapattam a másik felét is. A húst áttettem egy sütőtálba, mellé került a feldarabolt, meghámozott birsalma, egy nagyobb darabokra vágott hagyma, néhány gerezd fokhagyma. Alaposan befűszereztem. Alá öntöttem szűk 1 deci vizet. Ment is a 150 fokos sütőbe, háromnegyed órára.

A kisült zsír nagy részét kiöntöttema serpenyőből, a maradékra rádobtam egy apróra vágott hagymát meg egy kis fokhagymát, amit az átöblített árpagyönggyel együtt kicsit megpirítottam. Felöntöttem vízzel és jó 45 percig rotyogtattam. Időnként adtam még hozzá vizet és meg is sóztam.

A hús kívül ropogós lett, belül pedig omlósan puha. Tudom, hogy sokan rózsaszínesre sütve szeretik, de én attól szárnyasok esetében idegenkedem. Szerencsére így se lett rágós.

Az árpagyöngy szintén kellemesen megpuhult. A birs meg a fűszerek pedig megadták azt a kis pluszt az ebédemhez, amire mindenkinek szüksége lehet egy ilyen nehézkes felhőkkel súlyosbított napon.

Márton napján

Márton igazán férfias jelenség volt, széles mellkasa tekintélyt sugárzott, hosszú nyakán komoly tekintetű fej ült. A nők csak úgy sóhajtoztak, amikor mélázva, gondolataiba merülve sétált fel s alá. De őt aztán nem érdekelték a csajok, egyetlen pillantást sem vetett a riszáló fenékre, peckesen kidüllesztett begyekre.

Egyre csak a védteleneket, betegeseket, kicsiket gyámolította. Megtehette, ő volt a legerősebb, legügyesebb, legelszántabb harcos is. Erejét nem fitogtatta, csak akkor vetette be, ha éppen szükségesnek bizonyult. Amikor a kolónia öregjei hírét vették, hogy valami szörnyű vész közelekedik, kiötlötték, hogy egy püspök biztosan megvédené őket. Összedugták fejüket, hangoskodva, fontoskodva ám, eldöntötték, hogy Márton lesz az ő püspökük, aki megvédi őket. Márton azonban nem vágyott semmiféle hivatalos címre, kitüntetésre. El is bújdokolt gyorsan, ámde a buta sereglet utánaeredt, egyre nőtt a csődület és a zűrzavar. Hiába bújt Márton egyre beljebb az ólba, termetével, méreteivel csak kitűnt a többiek köztül.

A gazda pedig csakis a legnagyobb, legszebben meghízott libát kívánta feltálalni az esti vacsorán. Így Márton lúd, hiába bújt volna el a megtiszteltetés elől, még aznap szörnyűséges vértanú halált halt és élettelen testét fel is tálalták a polgármesternek meg a plébánosnak, akik mit sem tudván a szentéletű áldozat múltjáról, jóízűen elfogyasztották, az utolsó aprócska csontra tapadt húscafatig.

Blogszülinap tortával

Már két éve töltögetem bele gondolataimat és az általam elfogyasztott ételek képeit a virtuális térbe. Illetve két éve indult az NLC blog-lehetősége, azóta vagyok itt. (Előtte meg a tv2-nél írogattam vagy másik két évig, de az azóta teljesen eltűnt a fekete lyukban.)

Sokan kérdeztétek, hogy miért nem vándorolok el valahova máshova, ahol szebb a háttér meg jobban lehet üzengetni. Sajnos én már csak ilyen hűséges barom vagyok. Itt is van egy csomó ismerősöm, kényelmes, ismerős felhasználói felület meg rengeteg olyan fórum, ami nekem fontos.

A blogolás, fórumozás és hasonlók meg különben is csuda jó dolog, bárhol legyen is az ember. Én már teljesen függő lettem. De ettől nem szegényesebb, hanem éppen gazdagabb lett az életem. Új barátok, ismerősök, akiket pont a közös érdeklődés vagy éppen élethelyzet hoz közelebb. Új ételek, új éttermek, amelyeket felfedeztem. Igazából semmi különös, de valahogy mégis jó. Közösség, hogy igazán nagy szavakat használjak.

A szülinapi torta kis csalással nem a blog születésnapjára, hanem anyóspajti újabb évének összcsaládi felköszöntésére készült. Alig tudtam megmenteni egy keveset a fotózáshoz. Oké, nem tudok különösebben dekoratív tortát sütni, meg fotózni sem, de az íze, állaga. Na, az tökéletes volt.

Csokoládés torta némi mandulával

Mi került a 3 lapos, kb. 30 centi átmérőjű tortába?

A 2 csokis piskótába: 8 tojás, 8 kanál cukor, 6 kanál liszt, 6 kanál kakaópor, 1 kiskanál sütőpor.

A mandulás piskótába: 6 kanál liszt, 1 kiskanál sütőpor, 10 deka vaj, 4 kanál cukor, 4 tojásfehérje, 10 deka szeletelt mandula.

A vajas krémbe: 4 tojás sárgája, 0,5 deci tej, 10 deka keserűcsoki, 20 deka vaj, 4+2 kanál porcukor.

A tetejére: 2 dl tejszín, 2 dl tej, 1 zacskó tejszínhabpor, 1 zacskó habfixáló, 2 kanál kakaó, 2 kanál porcukor.

Hogyan készült? A piskótához kemény habot vertem a fehérjéből. A többi hozzávalót összedolgoztam és óvatosan beleforgattam a habot. Két adagban sütöttem 12-12 percig.

A fehér piskótához szintén felvertem a tojásfehérjét és az összedolgozott hozzávalókba forgattam. 15 percig sütöttem.

A krémhez a sárgáját kikevertem 4 kanál cukorral és tejjel. Addig kevertem alacsony lángon, míg besűrűsödött. Amikor kicsit kihűlt beledolgoztam a csokit, majd a 2 kanál cukorral habosra kevert vajat is.

A tetejére a habhoz felvertem az tejszínt meg a habport, hogy jól megtartsa az állagot, a kakaót a végén adtam hozzá. Kis huncutságul öntöttem bele egy kanálnyi mandula aromát, szerintem ez nagyon feldobta a dolgot, nekem legalábbis bejött.

A piskótákat előző este sütöttem meg, a krémet délelőtt simítottam a lapok közé és befedtem a tejszínhabbal, ami elfedte az egyenetlenségeket. Különösebb díszítés alkalmazására nem került sor. Délután el is fogyott a jelentős része. 17 felnőtt lakmározott belőle.

Gesztenyés palacsinta

Tudom, tudom, ne is mondjatok semmit. Már megint egy gesztenyés recept. Viszont gondolatban megint megveregettem a saját vállamat. Van ugye az a bizonyos rikottás palacsinta, amit Nigella, Jamie és egy csomó gasztro naplót vezetgető is időről időre megénekel. Nekem viszont egy csomag gesztenyepüré volt itthon, kiolvasztva. Kezdenem kellett vele valamit, aztán kipróbáltam, hátha. És működött.

Gesztenyés palacsinta

Mi került a 12 palacsintás adagba? 25 deka gesztenyepüré, 4 evőkanál liszt, 1 kiskanál sütőpor, 2 tojás, 1 deci tej, olaj a sütéshez. Ha a püré natúr, némi porcukorral megszórhatjuk tálaláskor.

Hogyan készült? A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét lágy habbá vertem. A gesztenyepürét összedolgoztam a tojás sárgájával és a tejjel, majd belekevertem a sütőporos lisztet. Végül a fehérjét is beleforgattam, több adagban, laza, nagy mozdulatokkal.

A habos, sűrű masszát merőkanálnyi mennyiségenként sütöttem, egyszerre hármat-hármat zsúfolva a kissé kiolajozott serpenyőben.

Lehet rá kenni csokikrémet vagy valami lekvárt is, de nekem magában ízlett a leginkább. A gesztenyemassza amúgy is ízesített volt, tehát édeskés és rum aromás. Ez a palacsinta azért is jópofa, mert vastag, harapható, nem hasonlít a mi hagyományos, papírszerű változatunkra.

Az én brüsszeli káposztácskáim

Vagyis kelbimbó, de megtetszett ahogy több európai nyelvben is emlegetik. C&V már többször is értekezett a lehetőségről, miszerint nem főzővízben szétáztatva, hanem sütőben vagy olajban sütve lesz finom ez a zöldség. Én is kipróbáltam. Ha valaki nem idegenkedik a zöld golyóbisoktól, garantálom ízleni fog. Millie, Mamma és Lilahangya is így gondolta, mert ők is sütöttek-főztek mostanában kelbimbót.

Sült kelbimbó

Mi került a 4 személyes adagba? fél kiló kelbimbó, 10 deka húsos szalonna, 1 kisebb póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál balzsamecet, szűk maréknyi földimogyoró, só, bors.

Hogyan készült? A kelbimbót megtisztogattam, itt-ott levágtam az elszáradt tövét, majd a nagyobbakat négybe, a kisebbeket félbe vágtam. A zöldséget a tepsibe terítettem, ráöntöttem az olajat és az ecetet, megfűszereztem és beborítottam a hagymaszeletkékkel, illetve a szalonnával.

Mindenféle takarás nélkül sült 25 percet a forró sütőben. A kelbimbó szépen átsült, kis karamelles felhangot kapott. Ezúttal nem köretként, hanem feltétként fogyasztottuk. Főztem hozzá lágy polentát 20 dekányi kukoricadarából, belereszelt parmezánnal. A tetejére pedig szórtam némi durvára vágott földimogyorót, mert úgy éreztem, hiányzik még valami, amire lehet ropogtatni, rágcsálni.

Ez már mánia

Szoktátok úgy érezni, hogy egy-egy hozzávalót legszívesebben minden szembe jövő ételbe belepakolnátok? Például mindenhez majonézt vagy éppen savanyú uborkát ennétek?

Engem most éppen két hozzávaló tart fogságában: a gesztenye és a sütőtök. Egyre csak azon töprengek, hogy mibe lehetne még belepakolni. Szinte már-már mániákusan csempészem mindenbe, hogy aztán szégyellős mosollyal kérdezzem szegény kóstolómat (férjemet), hogy észre lehet-e venni, illetve mennyire rontottam el így az ételt.

Azt hiszem ma jutottam el a végső stádiumig, amelynek áldozata fél kiló csirkemáj lett. Készült belőle nagyon-nagyon finom májkrém, amit két változatban is továbbfejlesztettem. Nem nehéz kitalálni: egyikbe sütőtököt, a másikba gesztenyepürét kevertem. Nekem ízlett.

Sütőtökös és gesztenyés kenőmájas

Mi került a fél kilónyi csirkemell mellé? 1 csenevész póréhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 5 deka húsos szalonna, 1 löttyintésnyi olívaolaj, 2 löttyintésnyi whiskey, 10 deka krémsajt, só, bors, morzsolt majoranna és zsálya.

Hogyan készült? Az olajon megpiríottam a feldarabolt hagymát, szalonnát. Hozzáadtam a májat és a fokhagymát. Minden oldalról megpirítottam, ráöntöttem a whiskeyt, lefedtem és hagytam megpuhulni. Nem kellett neki több 10 percnél. Amikor kicsit kihűlt a máj, beleszórtam a turmixgépbe és pürésítettem a krémsajt társaságában. Fűszereztem.

Az egyik felébe került 5 deka natúr gesztenyemassza (az édes nagyon elrontja sajnos), a másikba pedig 4-5 evőkanál puhára sütött sütőtök. A gesztenyés nehézkes, tömör lett, igazi mély ízekkel, tartalommal. Érdekes módon a sütőtök hozzáadása egészen könnyed, légies állagot eredményezett. Ez lett a kedvencem.

Utóirat: A végső lökést a kenőmájasom elkészítéséhez Pamina játékának lejáró határideje adta.

Szakácskönyv ajánló

Doctor Pepper nem fér a bőrébe és újabb körkérdéssel bombáz minket. A kérdés lényege, hogy melyek kedvenc szakácskönyveink, illetve milyeneket ajánlanék karácsonyi ajándék gyanánt.

Nos, két saját szakácskönyvvel a hónom alatt, azt hihetnők tudom milyen a jó könyv. De csak azt tudom megmondani, hogy nekem mi tetszik. A szép, színes, jó képekkel telezsúfolt könyveket szeretem. Mivel nagyon ritkán főzök recept szerint, elsősorban inspirációt keresek ezek lapjain. Általában a következő zajlik: elolvasom a recept címét, megnézem a képet. Ha érdekel, átfutom a hozzávalók listáját és ha ez alapján esetleg kedvem támad elkészíteni, akkor azt is megnézem, hogyan készül.

Ezek után még azt is be kell vallanom, hogy ahogy végignéztem a szakácskönyves polcomat, rádöbbentem, hogy egyrészt a kötetek nagy részét ajándékba kaptam, illetve nagyon sok az angol nyelvű, mivel amerre járok beszerzek egyet-kettőt. Az biztos, hogy a kedvenceim között is túltengnek az angolszász sztárok. Tehát:

Donna Hay: Ízvarázs

Szerintem az egyik legszebb szakácskönyv, amit valaha is láttam. Egzotikus hozzávalók, meglepően egyszerű receptekkel.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries

Érdekes, jópofa, lendületes. Egy év története kajákban elmesélve. Néhány hónap végigolvasása után némileg egysíkú, ezért mindig az aktuális dátum miatt érdemes kézbe venni. Bővebben.

Jamie Oliver: Jamie at Home

Receptek évszakok szerint, Jamie szokásos laza stílusában. Ezúttal teljesen elérhető, egyszerű hozzávalókkal, kipróbálásra csábító ötletekkel. Bővebben.

Fabio Brambilla és Marco Perez: Pompás falatok

Haladóknak való könyv, extra ötletekkel, nehezen beszerezhető hozzávalókkal és elképesztő párosításokkal. Az igazi gasztrobolondok szeretni fogják.

Finom fogások fél óra alatt (Reader's Digest)

Az előző tökéletes ellentéte, egyszerű, nagyszerű mindennapi ötletek, de semmiképpen sem hétköznapi. Olyanoknak való, akik mindennap főznek és néha valami újat szeretnének kipróbálni.

Gordon Ramsay: Sunday Lunch

A most megjelenő Vasárnapi ebéd angol kiadása. Komplett menüsorokat tartalmaz, nekem tetszik, főleg a zöldségek ötletes, sokrétű felhasználásának propagálása. Bővebben.

Legnagyobb csalódásaim:

Nigella Lawson: How to Eat

Több száz oldal, képek nélkül. Túl tömör, nehézkesen olvasható és a receptek sem éppen csábítóak. A hölgy sokkal jobb a képernyőn.

Clotilde Dusoulier: Chocolate and Zucchini

Semmitmondó, soványka. Bővebben.

Még néhány könyv, amiről már írtam részletesen a könyv és a könyvajánló kategóriában van összegyűjtve.

Miközben ezt a szakácskönyves listát írogattam, arra is rádöbbentem, hogy sokkal több főzős újságot olvasok, de még ennél is jobban szeretek kulináris témájú regényekbe mélyedni. Hamarosan egy ilyen listát is megírok, legalább is így tervezem.

Ja igen, és mint az a kép jobb alsó sarkában is látszik, nagyon szeretem a régi szakácskönyveket. Nagy részük a nagymamámtól származik, ez az öt-hat kötet csak a jéghegy picinyke csúcsa. Mostanában szert tettem egy csomó antikvár példányra is, amelyeknek már csak a szaga is arra csábít, hogy beleolvassak, főzzek belőle. Történelmi ízutazás mindahány.

Gesztenyék és holtak

Szerettem a szabadkai temetőbe menni. Belekarolni a nagyiba, cipelni a kókadozó virágokat, vizesüveget. Söpörgettük a sírokat meg szentelt vizes keresztet rajzoltunk rá. Akkoriban azt gondoltam, hogy a temető az igazán öregek életének természetes része és egyfajta logikus folytatása. Attól, ahogy ők meg-megsimították a sírokat, igazgatták a virágokat, ahogy imát mormoltak és beszélgettek az ott lévőkkel, mindez egyszerűen belesimult az életbe.

A novemberi, deres, ónos esős temetőlátogatást pedig még inkább szerettem. Ekkor jelentek meg ugyanis a temető kapujában a gesztenyesütögetők. Gyerek szemmel hatalmas fém szitáikban rázták, pörkölték a gesztenyét, amit aztán fél literes, literes adagokban öntöttek az újságpapírból csavart tölcsérekbe. A megsült gesztenyét pedig koszlott plédekkel takarták le, hogy ki ne hűljön. Persze sokszor nem volt ideje kihűlni ennek a finomságnak, az emberek gyakran sorban álltak érte.

A papírzacskó tartalma pedig égette a kezünket, kormosak, maszatosak lettünk tőle, ahogy próbáltunk a kocsi hátsó ülésén egy-egy tisztább szemet kihalászni. A félhomályban sokszor nem láttuk vajon kukacos-e a zsákmány, de nem is igazán érdekelt. A gesztenye édes volt, forró és csak egy-két hétig kapható és legalább annyira hozzátartozott a temetőhöz, ahhoz a szinte derűs nyugalomhoz, ami ezt a helyet beborította.

Csak azóta nem tudok mit kezdeni ezzel a hellyel, amióta anya is ott van. Pedig évek óta semmi sem változik ott, évtizedek óta ugyanazok a sírok állnak sorban és a gesztenyesütők is ott sorakoznak. Csak én nem tudom magam rászánni magam, hogy elmenjek oda, de már halványan éledezik bennem a remény, hogy a gyerekeimnek ez az időszak nem az idétlen töklámpásos bulikról, hanem éppen ezekről a sült gesztenyékről fog szólni. És akkor talán újra megszáll az a derűs nyugalom és elfogadás érzése, a düh és fájdalom helyett.

VKF! Bő lére eresztve

Levest kanalazni jó dolog, ehhez kétség sem fér. Sokszor csak levest főzök ebédre, ha elég dús, nem is kell hozzá más. A leves persze felénk igazi szerepét tekintve inkább előételnek tekinthető, bár néha már az aranyló húslevessel megtellik a pocakom. Az édes, krémes gyümölcslevesek pedig nálam inkább desszertként funkcionálnak, amikor a délutáni szunyókálásból kisettenkedek és újra megkóstolom a maradékot.

Nosza, nem is gondolkodtam túl sokáig, készítettem mind a három változatból. Így lett a levesből előétel, főétel és desszert is.

Gesztenyés gombakrémleves

A gomba íze és színe egyértelmű, ez alkotja a leves gerincét. A póréhagyma halvány édessége és a fehérbor savassága is jól kirajzolódik. De a vajretek különleges háttérzamata már nem olyan egyértelmű. A natúr gesztenye pedig egészen új dimenziókba repíti ezt az étket, éppen ezért semmiképpen se jó bele a cukrozott püré.

Mi került a 2 személyes adagba? 1 vékonyka póréhagyma, 15 deka csiperkegomba, 1 vajretek, 10 deka gesztenyerizs, 1 evőkanál vaj, 2 deci fehérbor, só, bors, tárkony.

Hogyan készült? A zöldségeket megtisztítottam és tessék-lássék feldaraboltam. A vajon pirítani kezdtem a gombát és a hagymát. Amikor elkezdett puhulni és üvegesedni, ráöntöttem a bort és nagy lángon elpárologtattam az alkoholtartalmát. Az íze viszont megmaradt és kellemes savasságával tette gazdagabbá a levesemet. Felöntöttem úgy fél liter vízzel (persze húsleves még jobb lett volna). Fűszereztem. Ekkor tettem bele a vajretket is. Amikor minden puhára főtt, beleszórtam a natúr gesztenyerizst, amit már nem kell főzni. A levesemet végül krémesre turmixoltam.

Téli minestrone

Egyszer már értekeztem arról, hogy a minestronet mindenki úgy készíti, ahogy éppen jól esik. Lehet, hogy ez nem éppen az eredeti, de a paradicsomlé és a parmezán szerintem egészen olaszossá varázsolja ezt a sűrű, gazdag és teljes étkezést kiváltó levest.

Mi került a 4 személyes adagba? 5 deka szalonna, 1 hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 répa, 2 deci paradicsomlé, negyed kelkáposzta, 1 natúr, nagyszemű babkonzerv, 1 marék makaróni, 2-3 kanálnyi reszelt parmezán, olaj, só, bors és bazsalikom.

Hogyan készült? Igyekeztem minden hozzávalót értelemszerűen megtisztítani, felkockázni. A szalonna zsírját kisütöttem, majd ezen meg egy kis olajon megpirítottam a hagymát, fokhagymát, répát. Felöntöttem paradicsomlével és 7 deci vízzel. Amikor a répa nagyjából megpuhult, hozzáadtam a többi hozzávalót, mert ezeknek csak nagyon rövid főzési időre van szüksége. Mire kifő a tészta, a kelkáposzta is bőve megpuhul.

Ez után már csak annyi van hátra, hogy belereszeljük a parmezánt és jó mélyre merítsük a merőkanalat.

Sütőtökös mangókrémleves, kalácskrutonnal

Tudom, tudom, lassan mindenki megunja a sütőtökös recepteket, különösem a levesekét. De szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez a kombináció nagyon megállja a helyét. Elképesztően sokrétű az íze, minden kanállal újabb zamatok fedezhetők fel. A tejszín helyett pedig akár kókusztejjel is készíthető, ha valaki még inkább szeretne egzotikus irányban kalandozni.

Mi került a 4 személyes adagba? fél kiló nyers sütőtök, 1 mangó, 1 deci tejszín, 2-3 deci almalé, puha kalács, nádcukor.

Hogyan készült? A megtisztított sütőtököt sütőben puhára sütöttem, majd lehűtöttem. A mangót és a sütőtököt turmixban pürésítettem, tejszínnel és almalével lazítottam. A kalácsot kevés nádcukorral megszórva picit meggrilleztem és levesbetétként tálaltam.

S ha valaki ennyi levessel még nem lakott jól, itt böngészhet még az ötleteim között: Tartalomjegyzék.

Sütőtökös teakenyér

Zaklatott napjaimon, amikor egyik gyerek a földön fetrengve üvölt, a másik meg a karomban visít, illetve úgy húsz percenként pelusozom valamelyik feneket, titokban arról ábrándozok, hogy jólnevelt kislányoknak szervezek teadélután. Csipkés, fodros, sötétkék bársonyruhájukban illedelmesen ücsörögnének a székükön, ügyesen fognák a porcelán csészéket és halkan csivitelnének.

Tudom, hogy anyámnak is volta ilyen álmai, hiszen a csipkegalléros bársonyruháig eljutottunk, de sajnálatos módon már én sem voltam az a tipikus angolkisasszony, amit az egy napra jutó kiszakított fehér harisnyák száma is jelzett.

Mit van mit tenni, főzök magamnak a kedvenc almás-fahéjas teámból és sütök hozzá egy jó angolos teakenyeret. Sütőtökkel, fahéjjal és gyömbérrel. És ahogy beleharapok van egy olyan érzésem, hogy pont ilyen ízeket kóstolgattak a viktoriánus szalonok mélyén is. Aztán rámnéz a kékszemű szörnyecske és csak ennyit mond: "Anya csinál teát. Most. Nem forró!"

Sütőtökös teakenyér

Mi került bele? 10 deka vaj, 3 evőkanál méz, 1 tojás, 13 deka előre megsütött sütőtök, 17 deka liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor, fél kiskanál gyömbér és fahéj, 1 evőkanál nádcukor.

Hogyan készül? A puha vajat kikevertem a villával összetört sütőtökkel, a mézzel és a tojással. A liszthez hozzáadtam a fűszereket és a sütőport. A két masszát jó alaposan összedolgoztam, beleöntöttem egy sütőpapírral kibélelt formába. A tetejét megszórtam nádcukorral. Nagyjából fél órát, 35 percet sütöttem.