Nem titok, hogy imádom a Nespresso kávékat. Amióta megvan - úgy három éve - a gépünk a napi egy reggeli kávéról felnőttem a napi 3 kávéra. Szerencsére a vérnyomásomnak ez még pont jót is tesz és a fejem se fáj, ha kávézom.
Szóval eléggé örültem, hogy közelebből is betekinthettem egy picit a Nespresso ízei és illatai mögé is. Nem a gyártási kulisszák mögé, inkább azt tapasztaltam ma meg, hogy mi minden tárul fel, amikor beszippantok egy csésze fekete gőzébe.
Kezdődött az illatteszttel. Az öt fekete pohárban 5 különböző illat rejtőzött, amit ki kellett találni. Érdekes módon a grapefruit és az eper simán ment, viszont a fahéjra sehogy sem jöttem rá. A füst aroma sem volt túl nehéz, és a rózsán is egy picit kellett gondolkodnom.
Aztán két Chardonnay következett: egy magyar és egy chilei. Ugyanaz az évjárat, nagyon-nagyon más terület és más éghajlat. A két bor is rendkívül különböző lett ennek megfelelően. Ugye már sejtitek, hogy azt szerették volna megmutatni, hogy a kávéknál ugyanolyan különbségek vannak, mint a boroknál.
Itt következett az első kávékóstolás: a brazil Dulsao és az indai Indriya tényleg két külön világ. Nagyon izgalmas így kóstolgatni a két kávét egymás mellett, után. Mert ugye egyébként csak úgy lehörpintem, és viszonylag ritkán szánok rá időt, hogy így ízlelgessem a zamatokat, ízeket.
A Nespresso azt is megmutatta, hogy milyenek lennének a kávéjaik kávé nélkül. Létrehozták ezeket a kis ízgyöngyöket, amelyek kis zselé gömböcskék voltak, bennük folyékony zamatbombákkal. Mind a három gyöngy egy-egy nagyon erős ízélményt kínált és valóban érthető volt a párhuzam a kávés világgal. Továbbra is inkább a tonkababos, krémes és inkább kesernyés világ az enyém és nem a narancsos-savanykás.
Minden esetre jó alaposan próbára tettem az orromat és a nyelvemet. Ezentúl igyekszem majd egy kicsit még tudatosabban inni a reggeli ébresztőitókámat. Azt hiszem egy csomó új ízt fel fogok fedezni félálomban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése