Újpest nekem úgy nagyjából a világ vége. Életemben jó, ha háromszor jártam arrafelé. Ezekből egyszer a Központ Bisztróba látogattam. És megérte elautózni az őszi esőben odáig.
Ahogy elnéztem a megújuló környéket, Újpestnek úgy tűnik most kezd újjáalakulni a központi része. És a beülős lehetőségek megteremtésében élen jár a Központ. Itt ugyanis már a reggelitől egészen a vacsoráig, egész nap ehetünk, ihatunk. Akár egy jó kávéért érdemes betérni, sokan csak az elviteles koffeinadagért szaladnak be, aztán mennek tovább. Délelőtt érdemes lehet ide szervezni egy üzleti megbeszélést, egy kellemes villásreggeli felett mindjárt könnyebb előszedni a nehéz témákat is.
A belső tér kellemesen modern, olyan kényelmes, de nem túlzó és főleg nem rideg-hideg. Vannak nagy asztalok baráti társaságoknak és összebújósabb kicsik is.
Azon a szeptemberi héten, amikor arra jártam, éppen kukorica krémleves volt a napi menü része. Rég ettem ennyire jó krémlevest, főleg kukoricából készül ritkán. Ez tökéletesen krémes volt, sehol egy fogba ragadós darab. Tényleg a kukorica íze dominált, nem pedig más. A koronát pedig a chilis pattogatott kukorica tette fel az alkotásra, amelyet levesbetétként használtak.
Mindig van ebédmenü, amely minden héten változik. Úgy van összeállítva, hogy legyen benne könnyű, mondhatni diétás, sőt vega fogás és valami komolyabb is a nagyobb étvágyúaknak. Mi magunk kombinálhatjuk össze a levest, a főételt és a desszertet, ízlés szerint.
A hely leghíresebb fogásai egyértelműen a hamburgerek. Sok féle-fajta van, mind házi buciban érkezik és nagyon nehéz választani közülük. Bár nagyjából mindegy melyikre csapunk le, nagyon finomak.
Laza hétköznapi ebédnek éppen nem mondható, amit fogyasztottunk. A rántott húst itt pankóba, azaz japán morzsába forgatják. Amitől utánozhatatlanul ropogós lesz. A hús viszont omlós és lágy. Sütés előtt nem kloppfolják, hanem egy elmés szerkezettel törik meg a rostjait.
A hozzá kínált krumplisaláta akár Bécsben is megállná a helyét, nagyon kellemes kísérő. Az izgalmat ez esetben egy kis zeller jelenti.
Nagyon tetszik, hogy szinte minden ételt sikerült egy kicsit megcsavarni, de nem túlzóan és felismerhetetlenül. A Konfitált sertés tarja pirított újburgonyával és Guinness-es hagymaraguval például igen izgalmas, ám kétségkívül elég férfias fogás.
Nőként én inkább az édesség vonalon élvezkedtem. Bár már alig-alig fért belém egy morzsát sem tudtam otthagyni a Mascarpone krém erdei gyümölcs raguval, ropogós morzsával című műalkotásból. A kis, csatos üvegben érkező finomság egyszerűen tökéletes: az édes és a savanyú, a krémes és a ropogós csodás egyensúlya. Ha csak ezt ettem volna aznap, már elégedett lettem volna.
Ahogy elnéztem a megújuló környéket, Újpestnek úgy tűnik most kezd újjáalakulni a központi része. És a beülős lehetőségek megteremtésében élen jár a Központ. Itt ugyanis már a reggelitől egészen a vacsoráig, egész nap ehetünk, ihatunk. Akár egy jó kávéért érdemes betérni, sokan csak az elviteles koffeinadagért szaladnak be, aztán mennek tovább. Délelőtt érdemes lehet ide szervezni egy üzleti megbeszélést, egy kellemes villásreggeli felett mindjárt könnyebb előszedni a nehéz témákat is.
Azon a szeptemberi héten, amikor arra jártam, éppen kukorica krémleves volt a napi menü része. Rég ettem ennyire jó krémlevest, főleg kukoricából készül ritkán. Ez tökéletesen krémes volt, sehol egy fogba ragadós darab. Tényleg a kukorica íze dominált, nem pedig más. A koronát pedig a chilis pattogatott kukorica tette fel az alkotásra, amelyet levesbetétként használtak.
Mindig van ebédmenü, amely minden héten változik. Úgy van összeállítva, hogy legyen benne könnyű, mondhatni diétás, sőt vega fogás és valami komolyabb is a nagyobb étvágyúaknak. Mi magunk kombinálhatjuk össze a levest, a főételt és a desszertet, ízlés szerint.
A hely leghíresebb fogásai egyértelműen a hamburgerek. Sok féle-fajta van, mind házi buciban érkezik és nagyon nehéz választani közülük. Bár nagyjából mindegy melyikre csapunk le, nagyon finomak.
Laza hétköznapi ebédnek éppen nem mondható, amit fogyasztottunk. A rántott húst itt pankóba, azaz japán morzsába forgatják. Amitől utánozhatatlanul ropogós lesz. A hús viszont omlós és lágy. Sütés előtt nem kloppfolják, hanem egy elmés szerkezettel törik meg a rostjait.
A hozzá kínált krumplisaláta akár Bécsben is megállná a helyét, nagyon kellemes kísérő. Az izgalmat ez esetben egy kis zeller jelenti.
Nagyon tetszik, hogy szinte minden ételt sikerült egy kicsit megcsavarni, de nem túlzóan és felismerhetetlenül. A Konfitált sertés tarja pirított újburgonyával és Guinness-es hagymaraguval például igen izgalmas, ám kétségkívül elég férfias fogás.
Nőként én inkább az édesség vonalon élvezkedtem. Bár már alig-alig fért belém egy morzsát sem tudtam otthagyni a Mascarpone krém erdei gyümölcs raguval, ropogós morzsával című műalkotásból. A kis, csatos üvegben érkező finomság egyszerűen tökéletes: az édes és a savanyú, a krémes és a ropogós csodás egyensúlya. Ha csak ezt ettem volna aznap, már elégedett lettem volna.
1 megjegyzés:
Csak "igazolhatom" a leírtakat, valóban remek hely, kedves személyzettel!!!
Megjegyzés küldése