Tegnap nagyon hosszú, tartalmas napom volt postán való sorbanállással (kétszer), belvárosi parkolóhely vadászattal (háromszor) és első ovis szülői értekezlettel a kisebbnek. Mindezt pedig megkoronáztam a Chefparade csokikurzusával. Bár alig álltam már a lábamon, a 3 órát végigpörögtem én is a többiekkel együtt. Csiszér Dóri fantasztikus oktató - vicces, ügyes és tényleg minden úgy meg a keze alatt, mint a karikacsapás.
Lenyűgözően jól sikerült végignavigálnia a teljes folyamaton az egész csapatot. Bár többször is remegett egy kicsit a kezem, a bonbonforma kiöntésénél meg a "talpalásnál" például, valahogy mindig jól sikerült minden mozdulat. Feldolgoztunk vagy 2 kilónyi csokit, temperáltunk, ganache-t gyártottunk és folyamatosan nyalogattuk az ujjunkat. Isteni volt!
És amikor reggel kivettem a hűtőből a kis dobozka kóstolót! Hmmmmmm. Roppanós burok, krémes töltelék és ízbomba. El se hittem, hogy erre én is képes vagyok.
Persze itthon gránitlap és meghőmérő hiányában nem biztos, hogy reprodukálni tudnám az eredményt, az élmény önmagában is megérte.
2 megjegyzés:
:))) Ugye-ugye, mekkora élmény, amikor a saját bonbonod kipotyog a polikarbonát formából? Aztán meg gyönyörűen roppan, mikor kettéharapod a vékony csokiburkot? Hát ezért nem tudok lekattanni a bonbonozásról! De. Hidd el, otthoni körülmények között, 3 négyzetméteres konyhában is simán lehet bonbonozni! A maghőmérő egy-kétezer forintos tétel egy konyhafelszerelési boltban, gránitlapom nekem sincs, anélkül megoldható a dolog :)
Köszönöm a biztatást! Lehet, hogy karácsony környékén rákattanok a témára. Sőt, szinte biztos...
Megjegyzés küldése