Matróz, Balatonfüred



Balatonfüreden sétálgatva az esi helyet néztük ki magunknak. Egymás mellett sorakoznak már az új meg a felújított helyek, a blogok és a magazinok is a megújuló Balatont zengik és ennek mi nagyon-nagyon örülünk, hiszen úgy 10 éve vadásszuk korgó gyomorral az új kedvenceket.

A Matróz seafood-ot ígért, hát betértünk szombat este. Hely már nem volt túl sok, csak a kicsi lejtős részen elhelyezett sörpados asztaloknál, de sebaj.



Minden tengeri herkentyű és hal is elfogyott szombat estére, de steak még maradt. Végül is, borozgatáshoz az is jó lesz, fel már nem kelünk innen.

Kezdésnek megkóstoltuk a padlizsánkrémet meg sonkát. Mind a kettő erős kezdés, mondhatni mesés. A padlizsánkrém szuper krémes és erősen fokhagymás, de nekem ez nagyon tetszik.

A borlapot sem sikerült még újat nyomtatni a tavalyi helyett, így a pincérre támaszkodunk. Megengedőek vagyunk, mert jókat ajánl.

A többiek egytől egyig a bélszínre szavaznak, ki salátával, ki cukkinis lecsóval, ki grill zöldségekkel. Szép darab húsok, éppen csak megmutatva a hőnek, szóval kellően véresen és kellemes zöldséges kísérőkkel. Azért érződik, hogy ki a főszereplő.

Én kilógok a sorból a marha oldalasos szendvicsemmel, ami egy hatalmas baguette, jó mustáros, potyog ki belőle a saláta és a húst sem sajnálták. Felét sikerül eltüntetnem, mielőtt kipukkadok. Azért a húst kieszegettem belőle, nem lett volna szívem ott hagyni.

És persze azt sem bírjuk ki, hogy ne együnk valami édeset a végére. Az édesből végül savanyú lesz: 21. századi citromtorta. Ez egy elemei bontott citromos édességet takar. Van morzsa meg egy citromos lé, aminek funkciója számomra nem teljesen tisztázott. És a citromkrém, amit önmagában, nagykanállal, minden nap ennék. Tökéletes.

Aztán persze nem árt egy jó nagyon sétálgatni még a füredi sétányon, valahogy nem árt ledolgozni ezt a sok finomságot.

Jó hely ez, még jövünk vissza. Gyerekkel is lehet nyugodtan, semmi flancolást nem véltünk felfedezni. Jó ez a fesztelenség, ha ilyen minőséggel párosul és legközelebb remélem a tintahalról sem késünk le.
 

Nincsenek megjegyzések: