Cukkíni, kapor, hal

Szomorkás hangulat ellen pedig lejegyzem egyik kósza recept ötletemet, amit egyik hétvégén rittyentettünk Anyuval, aztán egy másik változatát meg anyós pajtival.

Kapros cukkíni
A cukkíniket hosszában felvágtam, kevéske olaj átsütöttem. Tejből és lisztből közepesen sűrű mártást főztem, sóval és rengeteg kaporral fűszereztem. Egy tűzálló tálba egymásra rétegeztem a cukkínit és a mártást, némi sajttal a tetején pedig pirosra sütöttem.

Kapros hal
A tonhalfiléként árusított (de teljesen biztos, hogy ez még messziről sem látott tonhalat) típusú fagyasztott halakat megsóztam, kevéske lisztben megforgattam, néhány evőkanálnyi olajon átsütöttem. A tűzálló tál aljára tettem a halat. A maradék, kicsit lesült olajat felöntöttem tejszínnel és pici liszttel besűrítettem. Szórtam bele nagy csomó kaprot, meg szerecsendiót. Ráöntöttem a halra, reszelt parmezánnal megszórtam és végül ezt is pirosra sütöttem.

Barcelona és környéke

Ismét itt, barnára sülve, rövid hajjal, sok-sok élménnyel gazdagabban.

Az egyik legjobb piac Barcelona híres városában. Bár van belőle néhány. Már az is biztató, hogy ennyien nyüzsögnek a bejáratnál. A sok kaja önmagában is felér egy turista látványossággal. Mit nekünk Sagrada Familia. Elképesztő kínálatukkal kínozzák az igényes és éhes embert. Miért nincs ilyesmi nálunk is? Miért?Lehet, hogy csupán ez tart vissza attól, hogy száz kilósra hízzak egy szemvillanás alatt?

Az a hihetetlenül bőséges választék mindenben megnyilvánul. Csak győzzön az ember válogatni. Friss és szárított fűszerek, gyümölcsök. Számomra teljesen ismeretlen tengeri élőlények garmadáját és szebbnél szebb húsokat kínáltak. Érdekes módon leginkább disznót esznek, de láttam kacsát, libát, pulykát és nyulat is. A frissesség bizonyításaként a fejet is rajta hagyják az állaton. Nekem ez igazi kulináris paradicsom volt, de egy gyengébb idegzetű vegetariánus lehet, hogy belepusztulna ennyi hús látványába. A képen ezért inkább a fűszeres pult látható.

A gyümölcsöket például úgy is meg lehet venni, hogy rögtön megehesd. Az ananászt négybe vágják, felszeletelik és becsomagolják, sőt hozzá még egy műanyag villát is kapsz. A többi gyümölcsöt kis edénykékbe csomagolva lehet venni és enni. Csak egy dolgot bánok, de nagyon. Fügét nem nagyon találtunk, és ebből következően nem is ettem. Pedig aaannyira szeretem.

A híres jamon iberico, aminek kilója akár 100 euró is lehet, vagy még sokkal több. Ezen a piacon 40 és 60 euró között árulták kilóját, de a repülőtéren volt egy 200 grammos csomag, ami 94-be került. Nem érdemes átszámolni. Borzasztó sok pénz egy kis sonkáért. Viszont finom kis sonka az már biztos.

Elmondanám még továbbá, hogy gyakorlatilag folyton sonkát ettünk és más, végtelenül egyszerű ételeket. A hozzávalók viszont tökéletesek voltak, így nem nehéz akár egy sajtos szendvicsből is fenséges eleséget varázsolni.

Az utolsó pillanatok

Szóval totális őrület van. Délelőttönként a városban rohangálunk: virág, egyik ruha, másik ruha. A papok, a vendéglő. Hajfestés. Mindenkivel egyeztetni kell újra és újra. És még nincs harisnyám. Pánik. Délután általában alszok, mert éjszaka úgysem birok. Tegnap este a rózsa kertésznél voltunk, akitől 1000 szál rózsát rendeltünk. Döbbenetesen gyönyörű a színe. Hihetetlen, de pont olyan, mint amit elképzeltem. Ma este még elmegyünk az egyik szálláshelyre, ahova a 80 pesti vendéget rakjuk. Mindeközben még bizonyos vendégek el akarnak jönni átadni előre az ajándékot. Az Anyu meg megőrült, kitört rajta a rendmánia és egész nap pakol. Csattog a botjával végig a lakáson én meg frászt kapok, hogy elesik vagy a kristályvázát dobja le a földre. Egyszóval áll a bál. Amióta nem írtam volt a nagyikám egy éves gyászmiséje, sőt a hugocskám 25. szülinapi bulija is. Nem unatkozok. A kép a szülinapi bulin készült és azért teszem ide, hogy megnyugtassam magam, hogy a megviselt idegeim ellenére úgy érzem, egész jól formába hoztam magam és képes leszek „a világ legszebb menyasszonya” lenni. Bár minden menyasszony az. Legalább egy napig.