2013. 04. 26.
Azért kíváncsi lennék, hányan ismerik az autentikus vietnami konyhát Magyarországon? Őszitén szólva, nekem halvány lila fogalmam sincs arról, milyen is ez a konyha, milyen fűszereket használ és milyen alapanyagokat.
A híres pho levest már kóstoltam, de hogy például annak pontosan milyennek is kell lenni a "nagykönyv" szerint, hát nem tudnám megmondani.
Amit itt kaptam, az viszont tetszett. Nagyon tetszett.
Ebédidőben mentem, a kicsi, meglehetősen egyszerűen berendezett hely csurig van. A négyszemélyes asztalokhoz idegenek ülnek le egymás mellé, hogy elfogyasszák gyorsan a menüt, aztán menjenek vissza a közeli irodaházakba dolgozni.
Minden nap 3féle menüből lehet választani, ami a hét minden napján más fogásokból áll össze. Aznap (hétfőn) NEM tekercsek és pirított tészta volt az egyik, amit megkóstoltam. A tekercsek és a tészta is picit hasonlít a kínaiaknál megszokott dolgokra.
A tekercsek jó vaskosak, talán darált hús és tészta van bennük, sőt mintha egy kis gombát is felfedeznék. Kellemesen, lágyan sós, nem túl fűszeres.
A tészta kicsit olajos, lehetne sokkal több a zöldség rajta - de ez csak az én ízlésem szerint van így.
A leves nem túl különleges, az áttetsző lében pok choi úszkál, arra mindenképpen jó, hogy egy meleg folyadékkal megágyazzunk a főfogásoknak. Persze így nekem már nem is fér az egész a pocakomba, felét szégyen szemre hazacipelem és vacsorára eszem csak meg.
A fénypont egyébként a pici adag saláta, ott a leves mögött elbújva. Savanyított zöldségek, amolyan édesen savanykásan - tökéletes ízkombináció. Legközelebb ebből kérek sokat! És persze ígérem, hogy szépen lassan végigeszem majd az étlapot és elmesélem, hogy milyen is ez a vietnami konyha.
Ha megkóstolnátok a menüt vagy akár az étlap fogásait ide menjetek: Hai Nam Vietnami konyha - 1117 Budapest, Október huszonharmadika u. 27. (Nagyjából az Allee-val szemben)
Nekem külön örömhír, hogy végre nem kell bemennem a belvárosba, ha valami jó helyet keresek. Talán lassan a 11. kerület is felkerül a gasztro térképre. Biztató jelek már vannak, szerencsére.
2014.05.13.
Az elmúlt egy évben havonta legalább egyszer visszatértem. A legtöbbször én is pho levest eszek. Szinte mindenki azt eszi, bár a menük is igen kecsegtetőek.
A leves maga a tökély: savanykás, alig-alig csípős. Rengeteg tészta van benne, meg persze egy kis marhalábszár. A koriander és a babcsíra teszi igazán tartalmassá.
Én már a kisebb adaggal is jól szoktam lakni, de persze sosem állunk meg itt.
Az étlapról a gyerekek legnagyobb kedvence egyébként a rákszirom, de ez nem mindig van. Jó kis ropogtatni való előétel. Egy kókuszvízzel kiegészítve egészen különleges élmény.
További igen kiemelkedő étel a ropogósra sütött csirkecomb, falatnyira szeletelve. Hozzá párolt zöldség is jár. Illetve mi szoktunk sült tésztát is kérni, ami önmagában is megállná a helyét.
Még sohasem távoztunk rossz szájízzel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése