Nem először jártunk Etyeken, Vidák Zoltán séf konyhájának gyümölcseit élvezni. Most egy jó nagy társasággal terheltük le az éttermet, vagy 10 gyerekkel cimbáltuk a pincérek idegeit. De az ételek, amiket elénk tettek fantasztikusak voltak. Egyre jobb és jobb ez a hely, a szezonális, hétről hétre változó kínálat tényleg az idény legjobb hozzávalóiból csemegézik.
A hagyományosabb fogásokat felvonultató étlap se rossz, onnan is bőven van mit választani, akár szalontüdőt bármely évszakban. Ebből a sorból egyébként a nyúlcomb a kedvencem, mustáros, zöldséges tésztával. Vagy a szintén örök klasszikus sárgadinnye-sonka párosa. A sonka természetesen helyi illetőségű, hajszálvékonyra szelve kelleti magát.
De amiért igazán érdemes menni, az az aktuális étlap. A múlt héten spárgakrémleves bugyantott tojással: könnyű, lágy, igazán krémes. Az eperkrémleves meglepően szénsavas és savanykás. Kiderült, hogy joghurt és ásványvíz is akadt benne.
A víz egyébként amúgy is jó itt, hiszen régimódi szódásüvegből tölthet magának mindenki, hozzá pedig házi szörpöt is kortyolhat a nagyérdemű.
A főételek közül egyértelműen a borjúszelet aratta a legnagyobb sikert. Zseniálisan puha szelet hús, picit meg is pirítva. A két szelet között pedig egy kacsamáj-fasírt pöffeszkedik - ömagában is elviszi az egész műsort. A mártás, a krumpli meg a spárga már csak szükséges kísérők, bár maguk módján mind nagyon jól sikerültek.
A rókagombás tészta rántott kecskesajttal pont az a nyári fogás, amit akár otthon is képes lennék reprodukálni. De mennyivel jobb, ha elém teszik. Hozzá egy pohárka pinot blanc, természetesen Rókusfalvy pincészetből. Jól illenek egymáshoz.
A legtöbb étteremben a desszertek nem mindig viszik tovább a főételek színvonalát. Itt szerencsére ez nem igaz. A hagyományos vonalon akad aranygaluska, de a kísérletezők akár borsóhabos, epres, túrós piskótába is döfhetik a villájukat. Egyébként egyáltalán nincs borsó íze, a menta dominál. Vagy megkóstolhatják a csupa hab és krém csokitortát narancsos fagylalttal.
Kilátás a dombokra, kis játszótér a gyerekekenek és hátradőlős élvezkedés a felnőtteknek.
1 megjegyzés:
Ízlések és pofonok - mi tavasszal nem voltunk lenyűgözve (írtam is róla).
Azt a mustáros nyulat pl. a párom nem volt hajlandó megenni, a gerincfilét nagyon savanykásnak és túl kakukkfüvesnek találta, az egyéb nyúlalkatrészeken pedig alig volt valami ehető hús.
Engem a szörp se nyűgözött le (pontosabban a konstrukció). Kérek egy pohár gyümölcslevet, ajánlják a szörpöt, rábólintok. Erre kihoznak egy üveg szódát és egy deci szörpöt, 900 forintért. Ez szerintem gáz. Mi van, ha nincs az asztalnál más, aki szörpöt óhajt inni?
A csokitorta mellé helyezett fagylalt pedig feltehetőleg egy húsleves közelségében hűlt a hűtőben...
A fentieket mérlegelve is jó hely a Fogadó, de a hasonló árfekvésű budapesti helyekhez képest aligha autókáznék a kedvéért.
Megjegyzés küldése