Az úgy volt, hogy elindultunk haza a nyaralásból és az 1-es számú gyermeknek sikerült pont arra a napra időzítenie a belázasodását. Végülis egész jó: két hét folyamatos strandolás után már várható volt valami ilyesmi.
Nagy duzzogva és éhesen indultunk, és tudtuk, hogy ennünk kellene valamit, mielőtt az M7-esre merészkedünk. De a gyermek félálomban nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból. Viszont pont ekkor jött szembe a Facebookon (idegnyugatónak szoktam ilyenkor átpörgetni a híreket) Dr. Pepper bejegyzése a füredi helyekről. Tehát, fék, jobb kanyar és ámulat. Hogy évek óta elhajtunk mellette, de sosem jutott eszünkbe lekanyarodni.
Pedig! Ez valami csoda, de most komolyan. Egy kicsit hagymázas ugyan, de egészen álomszerű. Eleve: ott a Balaton csodazöld felülete a háttérben. Meg aztán ezek a kis kuckók, ahová elheverdhetünk kedvünk szerint. Plusz függőágyak és egyéb kényelmi alkalmatosságok.
És a tulaj, hát az valami leírhatatlan fickó. A laza stílus azonnal ránk ragadt. Családilag befaltunk egy szemlátomást házi gyúrású tésztán kínált pizzát. Rengeteg, de tényleg roskadásig pakolva zöldségekkel, itt-ott egy kis szalonnával megtoldva.
Nagyon jól esett a limonádéba oltott bodzaszörp is, és persze a szintén házias tiramisu. A jegeskávé akkora adag volt, hogy alig tudtuk meginni. És még órákig ejtőztünk volna itt, körbe körbe nézelődve, ha nem várt volna ránk a hosszú autókázás.
Jövőre újra jövünk, remélem már bicajjal, ahogy a legtöbb vendég egyébként.
na akkor ez egy szerencsés időzítés volt. köszi a visszajelzést!! a találkát megint elbénáztam, ne haragudj, olyan sűrűek nálunk ilyenkor a napok, hogy csak na..
VálaszTörlésValahogy sejtettem :)
VálaszTörlésMég egyszer köszi!