Főztem egy vacsorát, csupa csodás fogással, türkíz terítékkel, kedvenc tulipánjaimmal kidekorálva és mint végül kiderült, csupa fotózhatatlanul rusnya étellel. Mivel azonban annyira, de annyira finom volt minden, mégis mesélnem kell róluk.
Volt egy egészben hagyott, vajban sült, rózsaborsba forgatott bélszín, porhanyósan, puhán.
Készítettem salátát, amit édesköménnyel és naranccsal bolondítottam meg.
A fénypont azonban a szabadkáról elszármazott bárányka nyesedékéből készített spenótos ragu lett. Ezt az ételt ajánlott a múltkor a Marsbéli boltosok figyelmébe, ők is gyorsan feltették a menüjükre. Ekkor eszméltem rá, hogy itt a blogon viszont nem is szerepel. Itt az ideje, hogy méltó módon megemlékezzünk erről a finom étekről, de hogy könnyebb legyen majd megkeresni, külön bejegyzésben adom a receptjét.
Körete rizs volt, amit vöröslencsével dúsítottam, együtt főztem ezeket és nagyon jót tettek ám egymásnak!
Végül pedig a habos, giga-csokis torta. Hát, szegénykém inkább egy düledező tákolmányra hasonlít, mint cukrászati remekre. Az ízei, az állaga, azonban fenséges lett. Nagyon jól sikerült összehangolni egy finom, 3 tojásból készült kakaós piskóta alapot, a vörösborban puhára párolt aszalt meggyet meg a zselatin fixszel megtámogatott 4 dl tejszínből és 200 g csokoládéból álló habot. A tetejére is került még egy 100 grammnyi olvasztott csoki, csak a móka kedvéért.
Arra a giga-csokis történetre szívesen beneveztem volna :-))
VálaszTörlésHát az a csokis azért nagyon jól néz ki! Az egész vacsora is finom lehetett, a teríték meg csodás!
VálaszTörlésNa de milyen alkalomból volt ez a mesés vacsora?
VálaszTörlésViki, Moha, üdvözlet a csokirajongóknak.
VálaszTörlésVesta, hát naná, hogy a szülinapomat ünnepeltettem meg másokkal is.
Milyen jól tetted :)
VálaszTörlésIsten éltessen sokáig!