Stangli

Gyerekkoromban az uzsonnaszünet fénypontja az volt, ha a Fidelinka hosszú kiflit szállított. Ez a jószág vagy 40-50 centi volt, egyenes és valami sós cucc is rá volt csorgatva. Joghurt is járt hozzá, ebbe mártogattuk. A joghurt sem olyan volt, mint Magyarhonban, hanem egészen folyékony, csöppet kesernyés felhanggal.

A sós cucc, valami öntet szerű, amit talán még sütés előtt csorgattak rá a péksüteményekre, fogalmam sincs, hogyan készülhetett. Nem vonta be az egész kiflit, hanem csak úgy csíkokban és le is lehetett szedni, mint egy gumit. Van valakinek ötlete erre vonatkozólag?

A hosszú kiflire pedig már megtaláltam egy nagyon jó alternatívát. Jó ez a tészta, mert könnyen kezelhető, nem ragad, amikor pedig kisül pont kellő arányban ropogós, illetve puha.

Ami pedig nincs megszórva semmivel, ideális baba csemege, nagyon jól kézbe fogható és nyammogható. 9 hónapos kortól simán adható, még akkor is ha nincs sok foga az illetőnek.

Hozzávalók: 500 g kenyérliszt, 1 kiskanál só, 1,5 dl olaj, 7 g száraz élesztő, 1 kiskanál cukor, köménymag, durva só.

Elkészítése: Az élesztőt 2,5 dl langyos, cukros vízben elkevertem, a többi hozzávalóval együtt kemény, ruganyos tésztává gyúrtam. 1 órát kelesztettem, átgyúrtam és 4 részre osztottam. A gömböcöket téglalappá nyújtottam és háromszögeket vágtam le belőle. A leghosszabb oldalnál fogva sodortam fel őket, megszórtam köménymaggal és himalája-sóval. Sütőpapíros tepsire tettem, negyed órát kelesztettem. 200 fokos sütőben sütöttem, 15-20 perc alatt szép pirosra sülnek.

Megjegyzés: Hidegen sajtolt napraforgó olajjal készítettem, aminek nagyon erős íze van, ez még a kész tésztán is átütött. Sima étolajjal viszont teljesen semleges tészta lesz a végeredmény.

Recept forrása: Kenyérsütés (Holló és társa)