Még mielőtt vége a nyárnak...

Bár a naptár szerint most hétvégén véget ér a nyár, még egy utolsó lendülettel kiélvezhetjük minden szépségét, mielőtt elkezdődik az ovi, suli és meló úgy isten igazából. A Free People (kedvenc, de csak távolról csodált ruhamárkám blogja) 7 pontban megírta, hogy ők mit szeretnének még elindézni, hát én is álmodoztam egy picit. Mondhatni, hogy turbó fokozatra kapcsoltam a napi mosolyok gyártási fázisát.

1. Készíts fagyit!
Akkor is, ha egész nyáron nem álltál neki, még mindig van időd összekeverni egy kis gyümölcsöt, joghurtot és betenni a fagyasztóba.
Ha nem megy, akkor séltálj el a legközelebbi fagyizóba és legalább 3 gombócot kérj egyszerre! Akkor is ha a kezdre folyik és ruhádra csöpög - évente legalább egyszer jó alaposan be kell fagyizni.

2. Hajókázz!
A nyáron voltunk már Balatonfüreden sétahajózni meg kompoztunk is, de amióta elindították a BKV hajókat Budapesten, azóta vágyom rá, hogy ezt is kipróbáljam.
Ha nincs közeledben nagy hajó, akkor keríts egy csónakot vagy vizibiciklit és élvezd a hullámokat meg a vizet meg a csöndet.

3. Nézz naplementét és teliholdat, vagy akár villámokat!
Órákig, igen, órákig tudunk ülni a teraszon a srácokkal, ha vihar van. A naplemente csak percekig érdekli őket, de a színorgia mindig megéri azt a pár rászánt pillanatot. Ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy festék után kellene nyúlni és megörökíteni. Még akkor is ha csak szánalmas pacsmagolás lenne belőle.

4. Maszatold össze magad!
Mindegy mivel, csak kend össze a kezeidet! Legyen az homomvár építése közbeni sarazás, kenyérdagasztás közbeni ragacs vagy nutellás kenyér majszolása. Engedd meg magadnak, hogy ne legyél makulátlan.

5. Feküdj le a földre!
Most, amíg elég meleg van, egyszerűen fel kell szívnia az embernek egy kis energiát közvetlenül a földből. Ezoterikus baromság? Lehet, de valami hihetetlenül erős érzés egyszerűen csak lefeküdni a földre és bámulni fölfelé. Lehetőleg valami szép rajzolatú fa lombjára.

6. Egyél egy jó lángost!
Ez hozzá tartozik a nyárhoz meg a maszatoláshoz is. Mi ezt a kihívást alaposan túlteljesítettük, ezért szívből ajánlom mindenkinek. Például a Dunaparty Megállóban (Dél-Budán a bicajút mellett a két emeletes angol buszban) vagy a Lángos Szaküzletben a Fehérvári út vége felé, a villamos megállóban, vagy Balatonudvariban a strandon vagy ahol csak jól esik.

7. Tartsd számon a jót és engedd útjára!

Túl sok lenne egyetlen hétvégére? Hogy nem lehet bepótolni egy egész nyaralást egyetlen nap alatt? Nem is ez a célom. Csak megfejelni ezt a forró nyarat még néhány emlék-morzsával, amit aztán a dunnyha alatt vacogva majd előkapirgálhatok.

Hideg céklaleves

Lehet, hogy színe sokakat visszatettent. Szerintem gyönyörű és nagyon frissítő ez a kombináció. A nyers cékla nyáron is elérhető és nagyon jól megtalálja útját a konyhába.

Hozzávalók: 40 dkg nyers cékla, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, só, bors + 1 kisebb kovászos uborka, 2 kemény tojás.


Elkészítése: A céklát, hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, meghámozzuk, majd felkockázzuk. 1 liter vízben teljesen puhára főzzük. Akkor jó, amikor a villa már könnyedén beleszalad a cékla húsába.

A levest teljesen lehűtjük. Hozzáadjuk a tejfölt, fűszerezzük ízlés szerint és simára turmixoljuk. Levesbetétként apróra kockázott uborkával és főtt tojással tálaljuk. Friss kaporral is megszórhatjuk.

A háttérben pedig egy különlegs limánédé figyel: uborkával és bazsalikommal. Szintén rendkívül frissítő!

Egy bizar saláta

Első pillantásra igen fura párosítás. Másodikra is. De ettől még jó volt. Még a drágám is, - aki igazán nagyon kritikus (el van kényeztetve rendesen), - azt mondta, hogy ez menjen a blogra. Úgyhogy itt van:

2 kisebb, de zamatos őszibarackot meghámoztam és felkockáztam.
1 kisebb kígyóuborkával ugyanígy jártam el.
2-3 újhagymát is felkarikáztam, de nagyon vékonyan. Ezt megsóztam, ráfacsartam egy lime levét.

Összekevertem 1 evőkanál tejfölt, 2 evőkanál majonézt és 1 kiskanál curryport.

Az összes hozzávalót óvatosan összeforgattam. Jót tesz neki, ha áll 1 órát, de nem többet.

Az pedig még jobbat tesz neki, ha még egy kis rákhúst is beleforgatunk, sőt akár még egy kis főtt rizzsel is dúsítható lehet, hogy tartalmasabb főétel legyen. Mi sült hús mellé ettük amolyan köretként.

Színátmenetes torta és a világ legegyszerűbb csokikrémje

Az van, hogy egyszerűen nem tudok szép tortát csinálni. Fotózni meg aztán pláne nem sikerül. Pedig ez is mennyire jó ötlet volt: 4 piskótaréteg és közte egyre sötétedő krémes rétegek. Csak valahogy a piskóta girbe-gurba lett, a krém meg istenért nem lesz szép sima, mint a menő fotókon.

Mindettől függetlenül ez a cucc egyszerűen zseniális, csak, hogy kellőképpen szerénytelen legyek. Fő zsenialitása pedig egyszerűségében rejlik. A krém, amelyet simán el lehet adni főzött krémként is, ráadásul annyira addiktív, hogy még a legádázabb fogyókúrázó is kér még egy szelettel.

Nos ez: MASCARPONE + OLVASZTOTT CSOKI! Ennyi az egész. Arányait tekintve a tortában pl. 500 g mascarpone és 300 g csoki.

A csokit nagyon-nagyon óvatosan éppen csak langyosra melegítem, mert ugyebár alacsony az olvadáspontja és semmiképpen sem akarom megégetni. Aztán gyors mozdulatokkal belekeverem a krémsajtot és voilá! készen is van.

A torta alsó rétege fehér csoki, aztán tej- majd étcsoki következett. A tetején meg sima olvasztott csoki szerepel bevonatként. Én egyébként a Bocit szoktam használni, valahogy jól el van találva az olvadáspontja, bár az íze lehetne egy picit jobb is.

A kókuszos piskóta még nem az igazi, annak fejlesztésén dolgozom. Kezdek rájönni, hogy a vaj nehezítette el annyira, hogy túl tömör lett. Remélem legközelebb azt is leírhatom majd, mint sikertörténetet. Muffin formátumban kisütve már jobb egy fokkal, mert nem nyomja össze a krémet.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért még megjegyezném, hogy a torta a 6 éves szülinapjára készült. Nagyon lelkesen segített keverni és kenni, na meg persze kóstolni. Bár végül azt kellett látnom, hogy a nagy áldozatok árán megszerzett marcipán Pókember sokkal nagyobb sikert arat bármiféle tortánál.

Kukorica krémleves

Egy csipetnyi chilivel, de egyébként meg szinte csak kukoricából. Isteni belemeríteni a kanalat és csak enni, enni, enni. Hidegben, melegben, nyár végén vagy ősz elején, mindegy.

Hozzávalók 4 személyre: 4 csöves kukorica vagy 1 kukorica konzerv, 1 póréhagyma, 5-6 dl húsleves (vagy víz), 1,5 dl fehérbor, 1,5 dl tejszín, 5 dkg Cheddar sajt, 1 kis chilipaprika, 1 kanál vaj, só, bors.

Elkészítése:
A csöves kukoricáról egy jó éles késsel levágtam a szemeket. A chilit egy kis darabon bemetszettem, hogy kiadja az erejét, de ne főjjön bele teljesen a levesbe.
1 kanál vajon megpároltam a felkarikázott póréhagymát, felöntöttem a fehér borral és nagy lángon elpárologtattam. Hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, felöntöttem vízzel és fűszereztem. Puhára főztem.
A levest a tejszínnel együtt igyekeztem a lehető legsimábbra turmixolni. A paprikát még a turmixolás előtt kivettem, mert nem szeretjük, ha túl csípős.
Beleszórtam a sajtot is, hogy felolvadjon. Ha szükséges, lehet még fűszerezni.

Napi mosoly

Meglepő kaland: a balatonudvari strandon bográcsban csülkös pacalt főzött a büfés. Vártunk rá vagy másfél órát, de megérte!

Napi mosoly

Rájönni, hogy igazából nagyon szeretek biciklizni. És az a friss, jellegzetes víz-szag, amikor 20 perc kerekezés után végre kiérek a Duna-partra.

Karolina vagy Bergmann? Bergmann vagy Karolina?

Na, mi életem legnagyobb dilemmája? Soha ennél nehezebb kérdéssel ne szembesüljek egész éltemben. Aki járt már Balatonfüreden bizonyára ismeri ezt a súlyos kétségek között hánykolódó állapotot. Mert mi van, ha épp a Karolinában menőzünk egy isteni kávé mellett és éppen lemaradunk a világ legjobb krémeséről? És mi van, ha éppen Gellért roládot tömünk magunka és nem látjuk közben közvetlen közelről a Balatont, Tihanyt meg néhány kósza celebet?

Éppen ezért tudományos alapossággal álltam neki a témának és nagyon-nagyon szigorúan pontoztam a két kedvenc balatonfüredi helymet: a Bergmannt és a Karolinát.

A hely 1-1
A Karolina a város legmenőbb helyén tanyázik, a vitorláskikötő ölelésében, a korzózó turisták túraútvonalának kellős közepén. Parkolás szempontjából viszont nem ideális: csúcsidőszakban nehéz helyet találni az autónak.
Az új Bergmann csendesebb nyugodtabb helyen van, sétálgatva ez is bármikor könnyen útba ejthető. A parkolásért ebben az utcában is fizetni kell, de általában van hely. Ebből a szempontból a legjobb az öreg Bergmann - kicsi, de mégiscsak saját parkolóval. Itt viszont cserébe el kell viselni a főút közelségét.

A berendezés 1-1
A Karolina kiülős részén a rózsamintás huzatok, bent meg valami bordó-krém kombinációba fojtott nosztalgia fogad. A terítő tényleg túlzás, ahogy a plafonról lelógó üvegmadarak is. Egy kicsit túl sok a jóból, hogy igazán hátradőlősen jól érezze magát az ember. Főleg, hogy cserébe jó zsúfolt a tér, a vécé méretéről pedig nehéz pozitív hangvételben nyilatkozni.
A Bergmannban valami hasonló életérzés mentén készült a berendezés csak itt ép csodás penészzöldben játszik. De mindegy is, mert a székek cserében nagyon kényelmesek, hosszú ücsörgésre csábítanak. Külön örömöket tartogat a vécé cizelláltsága, a tükör meg önmagában is egy műalkotás.

A közönség 0-1
Míg a Bergmannba egészen normálisnak látszó emberek, nyaralók és uram bocsá' helyiek is járnak, addig a Karolinában magasan az átlag feletti a szilikonnal feltöltött szájak (és gondolom más testrészek) aránya. A Tommy Hilfigeres pólókról már nem is beszélve.

A kávé 1-0
Itt a Karolina kiütéses győzelmet aratott. Konkrétan életem legjobb kávéja: egy nagyon rövid eszpresszó egy csöpp hideg tejjel. Semmi keserűség, semmi savanyúság, csak a krémes, finom mégis erős kávé. Hiába no, helyben pörkölik és őrlik - csak tudnak valamit.
Azt nem mondom, hogy a Bergmannban rossz volna a kávé, csak olyan átlagosan jó.

A sütik 1-1
Na jó, ilyen helyekre én elsősorban a sütik miatt megyek. Ezek pedig mind a két helyen igen-igen jók. Isteniek. Ezért is olyan nagyon nehéz a választás.
A Bergmann sokrétegű krémesét már vagy 10 éve rajongásig szeretem. Annyira jól el van találva! Mondjuk villával és elegánsan elfogyasztani komoly kihívás, de ez nem szokott engem hátráltatni. Van itt még Gellért rolád - kicsit alkoholos, nagyon csokis tekercs. A Morgan kapitány tortája is zseniális, ahogy a többi sorban.
A Karolina sütijei hagyományosnak akarnak látszani, de igazából egyáltalán nem régimódiak. Viszont iszonyatosan nagyok, egy szelet valójában egy-egy családi adagot rejt. A kuglófon csokimáz van és baracklekvár jár hozzá. Maga a puha mennyország. A Zorba kedvencében van egy kis Metaxa és ez szerintem mindent elmond róla. És ott van még a gesztenyés ügy is: csokis-kekszes alapon egy könnyű, de mégis tömény gesztenyés hab, azon meg egy cseppet sem spórolós csokiöntet. Uhhhhh.

Napi mosoly

Balatonfüredet egyszerűen nem tudjuk megunni

Napi mosoly

Sümeg meg az ő vára

Napi mosoly

Levendulát morzsolni és illatos párnácskákat készíteni belőle.

A halsütő

Komoly marketing stratégiai felkészültségre vall ez, kérem szépen. A forgalmas út mellé (Tihanyt elhagyva Tapolca felé) kitenni egy-két fekete táblát. Rajta meg fehér krétával: Halsütő, hekk, kolbász. A nyálelválasztás azonmód beindul, az éhes söfőr már nyomja is a féket és kanyarodik.

A hely, régebben talán tüzéptelep még egy hónapja sem üzemel. Az, hogy lepukkant, nem is írja megfelelően körül. A vécére menetelt konkrétan elhalasztottam. Ettől még folyamatosan tele van. A sütésre bizony várni kell, ami önmagában és egészségmegőrzésileg is jót tesz. Reményeink szerint a forró olaj kiirtja a bacikat. Még ha a tocsogó zsírt nem is, a bacikat biztos.

Van itt ponty meg keszeg is talán, a debreceni éppen fogyóban. Mi mégis a hekkre szavazunk első körben. Igen, pontosan tudjuk, ez egy távoli tengerből érkező műhal, mégis a balatoni nyár részévé lett valahogyan. És végülis jó. Nem haute coture élmény, de jó.

Aztán kerül még egy kis sült kolbász is, finoman csípős, házias. Sült krumpli is akad a gyereksereg kevéért. Meg iszonyat mennyiségű kovászos uborka, ami végre nem vizesen puha, hanem jó roppanós.

Most őszintén: Hol lehet még 4 főnek 3 ezerért így bekajálni?

Napi mosoly

Homok és még több homok - így készül a homokvár

Napi mosoly

A nyaraláson készült 900+ képet nézegetni, rendszerezgetni.

Napi mosoly

Jégkorszak 4 a srácokkal, hogy aztán egész nap csak erről lehessen beszélni és jéghajót építsünk a nappali közepén. Mindenki kardfogú tigris akar lenni. Én a szürke vagyok :)))

Napi mosoly

Késő esti bobozással búcsúzni a Balatontól és a nyaralástól.

Mogyorós nyári sütemény

Ismét a bögrés sütinél kötöttem ki, mert nyaralásra nem hurcol magával az ember lánya mérleget, mixert és hasonlókat. Ehhez pedig csak egy szimpla kanál meg egy joghurtos pohár kell és a végeredmény hatalmas sikert aratott.

Halkan elárulom, hogy még a mogyorót is készre darálva vettem... Fő az egyszerűség.

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 2 pohár natúr joghurt, 4 tojás, 1/2 pohár étolaj, 2 pohár cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 pohár darált mogyoró, 3 pohár liszt, 1/2 tasak sütőpor, 3-4 őszibarack és 10-15 dkg szeder.

Elkészítése: A joghurtot, tojásokat, olajat és cukrot kikevertem. A mogyorót, lisztet, sütőport vegyítettem. A két keveréket alaposan elkevertem egymással is.
Tepsibe öntöttem, amit előzőleg érdemes kibélelni sütőpapírral - ennek hiányában pedig vajjal kikenni és kilisztezni nagyon vékonyan.
A puha, ragacsos nyers tészta tetejére szórtam az összevágott gyümölcsöt.

180 fokos sütőben sütöttem. 25-30 perc alatt lesz kész. A teteje kicsit meg is pirulhat, sőt szórhatunk rá egy kis plusz cukrot is, hogy kapjon egy ropogós réteget.

Az a legjobb ebben a tésztában, hogy hihetetlenül puha és ruganyos, még napok múltán is.

Kővirág másodszor is

Július kétségkívül leghidegebb napján keveredtünk vissza a Kővirágba. Volt vagy húsz fok és minden pillanat a szemerkélő esővel fenyegetett. Az aprócska belső étterem sajnos tele volt már, így az eresz alatt húztuk meg magunkat, három pulcsiba meg takaróba burkolódzva.


Az meg, hogy a miénk volt az egész kerthelyiség, tulajdonképpen egy nagy mázli, hiszen négy ördögfióka jött velünk, akik minden talpalatnyi helyet kihasználnak a rosszalkodásra. Pont az asztalunk mellett volt egy kiszáradt, levelétől megfosztott, ám mászókának csodálatosan beillő fa. Ha már a libikóka meg a többi játék nem kelti fel az érdeklődést.

A kertben történt pár változás: új (vagy csak átfestett?) székek, meg valahogy egy kicsit finomabb színek, hangulat lett uralkodó. Az egész hely továbbra is egy tökéletes álomkép kivetülésének tűnik: egy eldugott kert, ahol fantasztikus vacsorákat lehet elkölteni.

Az étlap állandó ajánlataival rövidke, de lényegre törő. Rántott hús a gyerekeknek, túrógombóc az édesszájúaknak, vagy lecsó és csirkepaprikás a hagyománytisztelőknek. Mind végigettük és ezúttal semmiben sem csalódtunk.

A lecsóban lehetett volna egy picit több kolbász, de egyébként nagyon finomra sikeredett, nem túl száraz és nem is túl szottyos. A kovászos uborka hozzá meg egyszerűen tökéletes. Láttuk is, hogy helyben készül. Nagy üvegek ücsörögtek a kemence tetején a napsütésre várakozva.

A rántott csirkemell puha, biztos nincs túlsütve. Kívülről pedig ropogós a bundája – épp ahogy azt kell.

A kedvenceink azonban nem a szokványos étlapon szerepelnek, hanem egy nagy fekete táblára krétával felirogatva. Így jutottunk el a cukkíni krémleveshez. Enyhén zöldfűszeres, kellemesen sűrű és tejszínes. És meglepetésként egy juhtúrós gombóc csücsül a közepén. Ez a fogás az „ezt otthon is elő fogom állítani” kategória győztese lett azonnal.

Ráböktünk még az egyébként csirkepaprikás köreteként szereplő tökös rétesre. Ebben meglepetésként szalonnadarabkák is szerepelnek, még jó, hogy nem vagyunk vegák. Az ízei viszont nagyon jól megkomponáltak.

A legjobban összerakott fogás az enyém: grillezett sajt, kuszkusz fasírttal és tökmagolajos majonézzel. Bár csak utólag jöttem rá, ez maga a vegetáriánus tökély. És tényleg nagyon jók az ízek együtt, mert egyik sem túl tolakodó, hanem összesimulnak.

Végül a kukoricamáléként tetszelgő, egyébként inkább palacsintára hajazó édességet sem tudtuk kihagyni. A szilvalekvár rajta kissé folyós, de legalább jól elkenhető mindenfelé a ropogós szélű, porcukorral alaposan meghintett lepényeken.



Bár tavaly nem voltunk éppen elájulva a helytől, a barátainknak tetszett, így velük együtt tértünk vissza. Ezúttal nem bántuk meg. A srácok még rohangáltak egy sort a kert körül, aztán a parkolóként funkcionáló domboldalon is, mire sikerült őket beterelni az autókba.

Úgy tűnik családi hagyomány született: barátainkkal jövőre is ide fogunk jönni vacsorázni.

Napi mosoly

- Végre strand! Kitartani, amíg el nem kezdődik az zuhé!
- Hatalmas vizicsatát vívni a térdig érő vízben.
- Éjjel a vaddisznók röfögésére, rágcsálására és trappolására ébredni, zseblámpával "vadászni" és természetesen nem látni semmi.

Híres vagyok . ? !

Vannak érdekes időszakok, amikor minden összecsúszik és egymásra rakódik. Úgy tűnik ez a tavasz ilyen volt. Tegnap esete például azt kellett megtudnom, hogy még a május 19-i Népszabadságban is emlegetve voltam. És én ezt eddig miért nem tudtam?

Az Egybesült Balkán című cikkben kétszer is leírtk azt, hogy "Kern". :-)))


Szóval ez adta a lökést, hogy elmeséljem nektek, merrefelé jártam, szerepeltem ezen a tavaszon.

Először is a szabadkai tévében beszélgettem a 4 gráciával arról, hogy miért és hogyan ír szakácskönyvet az ember lánya. Sok nevetéssel, igazi érdeklődő hölgyekkel körülvéve. Még sosem éreztem magam ennyire jól a kamerák közelében.

A Quartett május 4-i adásban szerepeltem, a 40. perctől.


Aztán hozzám jöttek forgatni a Parlament TV-től. A kihívás adott volt: 2000 forintból készíteni 4 fős ebédet. Valójában ez nem annyira nehéz, mint ahogy látszik, hiszen egy sajtos tészta bőven kihozható ennyiből, de egy forgatáshoz az ember lánya valamivel izgalmasabbat szeretne ennél. Végül tavaszi karalábé leves lett – jó sűrű és almával dúsított amerikai palacsinta. A stáb felfalta, tehát csak jó lehetett.

A 17:30 perctől szerepelek.

A HVG-ben mindig is szerettem volna szerepelni, amióta csak az egyetemen elkezdtem olvasni. De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fagyi receptem kapcsán kerülök bele. Nos, így történt. Ott áll feketén-fehéren: