Melengető leves dél-indiai ízekkel

Esik, tehát levest eszünk. Méghozzá sűrűt, meleget, jó fűszereset, hogy felpörögjenek egy kicsit a dolgok ott bent, gyomortájon.




Ami izgalmas ebben a levesben, az az édes-savanykás-csipős és persze sós ízek kavalkádja. Az édest többek között az alma adja, és a kókusztej is hozzájárul.

Hogyan készült?
Feldaraboltam 1 jó nagy, meghámozott almát, 1 póréhagymát, 1 répát. Ezeket kevés olajon pirítani kezdtem. Megszórtam római köménnyel, 1 kiskanál kurkumával és hozzáadtam még 2 gerezd leresztelt fokhagymát, illetve egy hüvelyujjnyi darab szintén lereszelt gyömbért is. Sóztam és borsoztam is.
Felöntöttem fél liter vízzel és puhára főztem.
A kókusztej nekem a konzervben általában ketté válik. Most nem kevertem össze, hanem a vizesebb részét a leveshez öntöttem, a krémesebb részt pedig félretettem a tálaláshoz.
Amikor már jó puha volt minden zöldség, mély tálkákba kanalaztam. Belefacsartam egy zöldcitrom levét és belereszeltem a héját, hogy savanykás is legyen.
A krémes kókusztejet hozzáadtam, megszórtam kókuszchipsszel, durvára tört kesudióval és megtépkedett korianderrel.

2 személyes adag lett.

Napi mosoly

Ezek a kifőzdék és főzelékfalók szégyenben hagyják az összes, magát fúziós konyhaként magasztaló, menő fine dining éttermet. 
Ma is találkoztam egy csodás alkotással, aminek receptjéért minden menő séf térdre hullva könyörögne. Hiszen legalább három nagy konyha egyesül e tányéron!
Elmondom: curry fűszerezésű rizottó megszórva Trappista sajttal! Ismétlem: curry+rizottó+reszelt sajt!
Ha nagyon éhes az ember lánya, még akár ehető is. Egyébként meg adtam az életérzésnek rendesen: ecetes céklát is toltam hozzá. Naná!