Ilyenkor, amikor

Ezt pont tíz éve írtam, de még mindig így van :)


Amikor hirtelen vége szakad a karácsonyi csodaváró hangulatnak és csak a bejgli morzsák maradtak.

Amikor a dús, zöld fenyőfa már csak csontváz, amelyen néhány szaloncukor üres, gyűrött papírja zizeg.

Amikor a keményre, csillogósra vagy éppen porosra fagyott hó ropog, nyikorog a csizmánk talpa alatt.

Amikor reggelente úgy kell kiásni az autót és a házat a hó alól, pedig mi legszívesebben álló napra visszaásnánk magunkat a párnánk és paplanok birodalmába.

Amikor egyszerre megutáljuk a korcsolyát, a hógolyózást és a hóemberépítést.

Amikor ambivalens érzéseink közepette elkezdjük tervezgetni, hogy melyik déltengeri szigetre költözünk el. Előkeressük a nyaralásos fotókat és már azon töprengünk milyen virágokat ültetünk majd a kertbe, ha végre megjön a tavasz.

Amikor látványosan fogyni kezd a felhasogatott tüzelőfa és a pincében lévő szénhalom. Amikor úgy érezzük, hogy megvesz az Isten hidege, pedig volt ennél már hidegebb tél is. Persze arra csak az igazán öregek emlékeznek.

Amikor magába fordul az ember, lehajtott fejjel közlekedik, mélyen a kabátjába burkolódzik és azon gondolkodik, miért nem vett fel még egy gyapjú pulóvert a rajta lévő kettő tetejére. Amikor a kesztyű átázik, a csizma talpa pedig annyira áthűl, hogy fáj rálépni is és csak nem jön a fránya busz.

Amikor még a verebek is depressziósan hallgatnak és azon bosszankodnak, hogy reggelre már megint odafagy aprócska lábuk a kábelekhez.

Amikor gonosz vigyorral, kárörvendő krahácsolással végigsöpör a városon a minden eddiginél ellenállóbb influenza-járvány.

 

Ilyenkor jó a sütő melegével befűtött konyhában ücsörögni.

Ilyenkor jó belesüppedni a sütemények, kalácsok, torták zamatába.

Ilyenkor jó beleszippantani a csokoládé, a fahéj, a vaníliás cukor, a pörkölt mogyoró és a barnára karamellizálódó cukor illatába.

Ilyenkor jó egyenként lenyalogatni a langyosra olvadt csokoládémázat minden ujjunkról. Addig verni idétlen mozdulatokkal a tojásfehérje habot, amíg selymes, kemény habcsúcsokká alakul.

Ilyenkor jó előkeresni a legnagyobb kuglóf-formát és a vörösréz mozsarat.

Ilyenkor jó szerezni valahol egy méretes, narancsszínű tököt, kikaparni a magokat, percek alatt felszeletelni, bedobni egy tepsibe és belökni a forró sütőbe. Egy óra múlva pedig kikapkodni a harsogóan kemény tökbélből krémesen puhára sült nyalánkságot, ami olyan édes, mint a tiszta cukor.

Ilyenkor jó ujjuainkkal végigsimítani az ablakra fagyott jégvirágok kesze-kusza vonalát. Nagyot szippantani a jegesen éles, tiszta levegőből. Elmorzsolni néhány hihetetlen alakú hópihét, révedezve figyelni, ahogy a fehér kristályból csöppnyi víz lesz, ami felszívódik a kesztyűbe.

Ilyenkor jó ott toporogni a gesztenyesütő előtti sorban, kézbe fogni a forró, kormos papírtölcsért. Bele-bele merítkezni és újabb gesztenye-kinccsel a felszínre bukkanni.

Ilyenkor jó esténként langyos, mézes tejet kortyolgatni. Szorongatni a bögrét, ami átmelegíti az ujjakat, a mézes tej lágy íze pedig lélek- vigasztalóként is megállja a helyét.

Ilyenkor jó belépni a spájzba, levenni egy derűs őszibarackokkal teli üveget a polcról. Ilyenkor jó kompótot enni, sűrű, édes levét kiszürcsölgetni a tálkából. Befőttet tálalni sült húsokhoz, desszertként vagy csak úgy vacsorára. Pillanatokra a konyhába idézni a nyár zamatait, a barackba zárt napfényt.

Ilyenkor jó megölelni valakit, hozzábújni valakihez, betakargatni valakit. És tartozni valahová.

Napi havas mosoly

Miután elviszem őket oviba, suliba és hazafelé a saját lábnyomaimat követem vissza a friss hóban :)

Jono Yogo - önkiszolgáló joghurtos fagyibár

Most, hogy a cégek végre felfedezték maguknak az Alleé-t  (és környékét), végre nem kell messzire zarándokolnom semmiért. Gyermeki örömmel tudtam például rácsodálkozni erre a "frozen yogurt" helyre.
 
 
 
A Jono Yogo lényege, hogy natúr és sokféle ízesítésű joghurtot csapolhatsz magadnak egy papírpohárba.
Már önmagában ez is egy nagy móka, kiválasztani az ízeket aztán a nagy fekete kar meghúzásával a pohárba csorgatni. Ki ne vágyott volna gyerekkorában arra, hogy kezelhesse a kinyomós fagyigépet???
 
Aztán jönnek a különböző cuccok, amikkel még megpakohatjuk a fagyinkat. Többféle gyümölcs, háromféle öntet és túl sok féle édes ez-meg-az között válogathatunk.

"A joghurtnak köszönhetően a fagylaltnál sokkal kevesebb zsírt, szénhidrátot és kalóriát tartalmaz." Ez áll a fagyi hirdetésében. Ami önmagában meg is állja a helyét, ha az ember lánya nem csábulna el és nem pakolná tele mindenfélével még a pohárkát.

Az adagokkal egyébként nagyon-nagyon el lehet szállni. Simán bekerülhet egy ezresbe egy fagyival és miegymással telenyomott pohár. Az árat ugyanis grammra számolják ki.
Más kérdés, hogy egy olyan nagy adagot képtelenség megenni. Nagy önmérsékletet kell tanúsítani az első néhány alkalommal, amíg rájön az ember, hogy pontosan mi az az adag, amit még be lehet tolni.

Curry House, indiai étterem Budapesten



Nyílt egy újabb indiai étterem, a Curry House, amit egyszerűen ki kellett próbálni. Mert az indiai konyha már évek óta fogva tart és mert mindig reménykedek, hogy találok valami új, autentikus helyet.

Ha sikerült megtalálnunk a Blaha környékén megbúvó helyszínt, a berendezés némileg sokkolóan fog hatni. Igazi Bollywood-feeling: harsány, színes és egy percre sem hagyja pihenni a szemet. Piros falak, aranyszínű minták és hatalmas falfestés. Tehát minden rendben van és pont olyan, amilyennek lennie kell.



A menüsor amolyan szokásosra sikeredett, előkerültek azok a fogások, amelyeket egy indiai étteremtől elvárok. Szóval nagyon élveztem, hogy megkóstolhatom az ismerős ízeket.

Kezdésnek hagymás bhaji, ami tulajdonképpen hagymás előétel, amit csicseriborsó lisztbe keverik és bő olajban sütnek ki. Fűszeres és mártogatós is jár hozzá. Kellemesen megágyaz a többi fogásnak.

Ilyenkor én mindig lassit szoktam inni, ami tompítja a csípősséget, de ezúttal nem tudtam nemet mondani a koktélokra. Elég izgalmasnak ígérkeztek ugyanis. Elsőre azt hittem, hogy a joghurtos frissítő, amit kapok nem tartalmaz alkoholt, mert nagyon kis kellemes íze volt. De miután viszonylag gyorsan lehajtottam, megéreztem, hogy került bele szesz is. :)

A vajas csirke minden ilyen étterem kötelező eleme, itt is tökéletesre sikeredett. A paradicsomos-tejszínes szósz puhán öleli körül a csirkét. Rizsre halmozva vagy lapos kenyérrel tunkolva az igazi.

Kóstoltunk még dahlt-ami egy lencsés egytálétel, jó tartalmas.

A spenótos-zöldséges ételt leginkább köretként tudnám elképzelni, de itt teljesen önálló fogásként szerepel. Nagyon kellemesen kiemeli a fűszerezése a spenót jellegzetes ízét.

Ami nagyon meglepő volt, hogy az ételek egyáltalán nem voltak csípősek. Sőt! Én ezt élveztem, mert így előtérbe kerülhettek a többi fűszerek és végre nem csak azzal voltam elfoglalva, hogy levegőt kapjak.

 

Karácsonyi gesztenyés krémleves



Ez volt a karácsonyi vacsoránk legtökéletesebb fogása. Egyszerűen mennyei. Ahhoz képest pedig, hogy milyen jó, meglepően egyszerű elkészíteni. Tényleg csak néhány jól megválasztott hozzávalóra van szükség. Külön plusz pont, hogy semmiféle lisztes rántást, sűrítést, krumplis trükközést sem igényelt.

FONTOS! Az ízesített, cukrozott gesztenyemassza ehhez a recepthez nem jó. Ez alapvetően egy sós leves, tehát a mű rumaromás íz nem illik hozzá.

Hozzávalók 4 adaghoz: 1 kanál libazsír, 1 nagy póréhagyma, 1 alma, 2 dl almabor (cider), 6 dl leszűrt húsleves (vagy zöldség alaplé), 250 g teljesen natúr gesztenyemassza, 2 dl tejföl, 1 kiskanál szárított tárkony. Só, bors, ízlés szerint.

Elkészítése:

A hagymát felkarikáztam. Libazsíron pároltam, felöntöttem az almaborral és elforraltam az alkoholtartalmát.

Az almát megpucoltam és durván feldaraboltam. Tárkonnyal fűszereztem. A leveshez adtam, felöntöttem a húslevessel és puhára főztem benne a hagymát, almát.

A levest jó alaposan leturmixoltam. Belemorzsoltam a gesztenyét, hozzáadtam a tejfölt és újra átturmixoltam. Ha túl sűrű, akkor vízzel lehet lazítani. Illetve itt érdemes kóstolni és még egyszer fűszerezni.

Kiszúróformával magos kenyerekből formákat vágtam ki, és ezekkel díszítettem a levesünket.

Új év - új kávézó?

Eladó a törzshelyeim egyike. A már 5 éve működő Kockacukor új tulajdonosokat keres!




Ha még nem ismered ezt a bájos kis helyet: a XI. kerület egy csendes, de villamosmegálló közelében található utcájában, a Temesvár utcában található.

Igazi törzshelynek való kávézó, fantasztikusan finom Semiramis kávékkal, kézműves forró csokival és bonbonokkal, diabetikus és francia stílusú süteményekkel, szálas teákkal. Barátságos, meleg berendezéssel, jó hangulattal és rengeteg törzskávéivóval.


Néhány adat:
Utcaszint: 22 nm 10 ülőhellyel
Alsó szint 22 nm 7 ülőhellyel
Terasz (ami nem közterület) 20 nm tavasszal és nyáron 4 asztallal.

Ez a kis ékszerdoboz most akár a tiéd is lehet. Érdeklődni Kelemen Zoltánnál lehet a 20/327-3727 telefonszámon.

Napi mosoly

Ezek voltak az elmúlt két hét főszereplői. És most vissza a hétköznapokhoz :)

 

Napi mosoly

Még egy hatalmas pancsolást beiktattunk mára, mielőtt újra elindul a nagy verkli.

A velencei Resort és Spa élményfürdő részlege egy szuper hely, sok, jól kialakított medencével és a kilátás a ködös tóra, sirályokra meg vadkacsákra... mesés, főleg a meleg vízből nézegetve.