Napi mosoly

- Te, mi ez a hang?
- Békák!
- Nem, nem békák, figyelj csak!
- Tényleg, mi lehet ez?
- Anyaaaa, nézd, sirályok!
- Nem, nem sirályok ezek! Vadlibák, te jó ég mennnnyiiiiii!
 

Nyavalyaűző tészta



Annyi remek csodagyógyszer receptje kering a net forgatagában. Ilyenkor csak az jut mindig eszembe, hogy ezek mennyire büdösek és rossz izűek lehetnek. Ki képes lenyelni ezeket? Hát, én nem.

Még szerencse, hogy az ilyen 5 perces, házi gyógymódok nagy része valójában teljesen hétköznapi hozzávalókból áll és akár ehető formába is önthetőek. Ez történt nálam ma.

Egy személyes adag következik:

Vékonyan felkarikáztam 4 gerezd fokhagymát, 1 kisebb répát, fél kaliforniai paprikát.

Lereszeltem fél kiskanálnyi friss gyömbért.

Kifőztem 8 deka szélesmetéltet.

Serpenyőben ezúttal nem olajat, hanem egy kiskanálnyi libazsírt forrósítottam. A fokhagymát, répát és paprikát átforgattam. Ráöntöttem mindössze 2-3 kanálnyi vizet és ezt jól elpárologtattam. Ennyi pont elég, hogy roppanósra főljenek a zöldségek. Rálocsoltam 2 evőkanál szójaszószt, hozzákevertem a gyömbért és beleszórtam egy evőkanálnyi földimogyorót.

Végül a leszűrt tésztát is hozzákevertem és még egyszer jól átforgattam, hogy kicsit összesüljenek-érjenek az ízek. Fogyasztás előtt még rácsorgattam egy kevéske zöldcitrom-levet is. Így igazán jó egyensúlyba került minden íz.

Egy mesés nap Budapesten

Én szeretem ezt a várost. Volt egy időszak 18 éves korom környékén, amikor folyamatosan arról álmodoztam, hogy majd itt fogok élni. És amikor ide költöztem és nagyjából azóta is folyamatosan úgy érzem, hogy egy álomban élek. Annyi élmény, néznivaló, fantasztikus program sorakozik itt egymás hegyén-hátán! Annyira sok-sok-sok arca van ennek a városnak. Még nem tudtam megunni.

Kinek, mi az álom, ugyebár.




Tegnap felkerekedtünk, hogy elmegyünk egy mászóbirodalomba, a Challengeland Kalandpályára. Egyrészt mert olyan idő volt, másrészt, mert hamarosan sajnos bezár ez a szuper jó hely! Ki kellett próbálni. Legalábbb is a nagyobbik gyermek úgy érezte, hogy ez a ő helye. Szinte minden pályán végigment, ahol csak lehetséges volt, ügyesen és büszkén.

Viszont a kisebb nem akart mászni, sőt unta a dolgot, de veszettül. Így aztán mi ketten otthagytuk a nagyot meg a drágámat, had másszanak. Mi pedig terv és cél nélkül gyorsan felpattantunk az éppen arra zakatoló Úttörővasútra. Vagyis most már csak Gyerekvasút. Egy szuper régi kocsit fogtunk ki, bár nem gőzmozdony húzta, így is nagy élmény volt!

Ja és természetesen egy Lego Chima Laval is velünk utazott, csak a miheztartás végett. Meg egy Star Warsos tábornok vagy mi is, de azt nem fotóztam le. Pedig fénykarja is volt...

Aztán az történt, hogy a vonatból megláttuk a táblát, hogy Libegőhöz itt kell felmenni. Erre felcsillantak a szemek és még az utolsó pillanatban le is pattantunk a vonatról.
Kicsit közelebbinek gondoltam a Libegő végállomását, de azért buzgón felcaplattunk így is. Főleg, hogy útközben izgalmas gyökérzeteket lehetett megmászni, gombákat nézegetni, narancsos leveleken áttűző napfényt csodálni, rengeteg száraz levelet a cipőnk orrával feltorlaszolni...

Fent pedig gyorsan jegyet venni és egy tejfölös-sajtos lángost betolni. Úgy tűnik ez a lángosozás immáron a libegőzés elválaszthatatlan része nálunk.

A Libegőn lehet bámulni az egyre közelebb kerülő várost, belesni egy-két udvarba-házba. És persze szorosan fogni a melletted ülő kezét.

Odalent találtunk egy buszjáratot, ami elvitt miket - jó kacskaringós, hegyi úton - a Nyugatihoz. Itt pattantunk át a Combinóra. Ez a kedvenc villamosunk, különösen, amióta Tigris Oszkár eltérítette a mesében.

Erről a Blahán pattantunk le és jól becsevapoztunk a Montenegró Gurmandban. Már nagyon kellett egy kis energia utánpótlás. Ez után már csak a hetes buszt kellett megvárnunk, hogy hatalmas Budapest-körünk végén szépen hazaszállítson miket.

Összeszámoltuk: összesen 5 féle járművel utaztunk, de igazából 6 fajtával (mert 2 busz volt) és mindet nagyon élveztük. Legjobban talán a vonatozást.

Remélem így is érződik a beszámolómon, de azért el is mondom. Csudajó volt a gyerekkel lenni kettesben. Egy ötévessel már komolyan és sokat lehet beszélgetni. Már megy, gyalogol, akár sokat is. Már nem nyűgösködik mindenen és nem fárad el olyan könnyen. De még érdekes neki a villamosozás, a hidak, a Duna és persze az összes izgalmas látványosság, még ott fenn a hegyen.

Ez egy váratlan, egyáltalán nem tervezett, de hatalmas ajándék nap volt!

Napi mosoly

Rájöttem, hogy szeretek meglepetéseket szerezni. Kitalálni, megszervezni és titkolódzni. A titkolódzás a legjobb az egészben.

Keksz dióval, csokival és aszalt cseresznyével

 
A drága iskolás gyermekemnek nem elég, hogy szendvicset kell csomagolni az uzsonnás táskába, valami édességre is igényt tart. Egy ideig édes péksüteményekkel láttam el, de mostanában nekiláttam sütögetni.
Olyan sütit kell kitalálni, ami jól bírja a gyűrődést és lehetőleg több van benne, mint vaj és cukor. Ezt most itt mindenféle földi jóval telepakoltam. Elég jó lett, még felnőtt szemmel is.
 
Hozzávalók: 1 tojás, 100 g cukor (csökkenthető), 100 g vaj, 150 g liszt, fél kiskanál sütőpor, 100 g darált dió, 30 g durvára vágott dió, 30 g csokoládé, 50 g aszalt cseresznye (vagy meggy).
 
Elkészítése: Először a tojást kikeverem a cukorral. Aztán hozzáadom a puha, szobahőmérsékletű, de nem folyékony vajat. Ezzel is jól kikeverem.
Beleszórom a sütőporos lisztet, a darált diót. Jól vegyítem, majd a durvára vágott dió, cseresznye, csoki is belekerül. Alaposan összedolgozom, általában már kézzel, hogy mindenhova egyenletesen jusson a darabkákból.
 
Ujjnyi méretű hurkákat vagy 3-4 centis korongokat formázok belőle. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt meg is sülnek.
Egy kicsi megnőnek a kekszek, ezért nem érdemes közvetlenül egymás mellé sorakoztatni őket.

 


 
A kapszlik az Ezt ettem boltból.

Mézes-mázas paszternák



Miért, ó miért nem lehet mindenhol paszternákot venni? Talán akkor nem is ízlene ennyire? Most úgy kell vadászni, mint valami különlegességet, pedig csak egy egyszerű, régimódi illatos gyökérről van szó. Amikor megláttam a Tescóban, ahova viszonylag ritkán tévedek be, gyorsan lecsaptam rá.

A lehető legegyszerűbben készítettem el, és sült csirke mellé ettük köretként.

Szóval a fél kilós adagot szépen megpucoltam, mintha répa lenne. Vékonyan, olyan fél centisen felkarikáztam.

Egy mélyebb serpenyőben vajat olvasztottam. Beleszórtam a zöldségkarikákat. Sóztam, borsoztam. Pár percig pirítottam, majd 3-4 részletben aláöntöttem összesen úgy 2 dl vizet. Mindig megvártam, hogy elpárologjon, így tökéletesen megpulult a gyökér. Ez nem tartott tovább, mint 15 perc. Maximum. Persze használhattam volna fehérbort is, akár.

Végül, már teljesen folyadék nélkül még pirítottam egy kicsit, sőt, rácsorgattam 2 evőkanál mézet is, hogy legyen minek megkaramellizálódnia.

Durva sóval, frissen őrölt borssal megszórva: Gyorsan, forrón, már ehető is!

Ui: Bocs a fotóért, ez még a tanfolyam előtt volt :) Viszont remélem látszik, hogy még gőzölög!

Fényképes mosoly

Nagy szavak ezek, de tegnap úgy éreztem, hogy végre megtanultam fényképzeni! Fantasztikus napot töltöttem egy óbudai harisnyagyár lepukkant épületében kialakított hatalmas, hófehérre meszelt fotóstúdióban 13 társammal. Aki pedig vezette kattintgató ujjainkat nem más volt, mint Studer-Tüske Veronika. Fotóival itthon főleg az Éva magazinban találkozhattok, de van saját magazinja is, a Spoon!

Azt hogy honnan indultam, láttátok a korábbi képeimen. Itt most azt mutatnám, hova érkeztem. Remélem a jövőben itthon is képes leszek ezt megismételni. :)

 
Innen indultam.
 

 
A csapat



 
A fentiek még automatán készültek, az alsók már manuálisan :)









 
 

Csirkecombok ciderben, rozmaringos birsalmával



A Köles gluténmenetes étterem napi menüajánlójában olvastam valamelyik nap, hogy Rozmaringos birsalmás tepsis csirke lesz náluk. Úgyhogy az lett nálunk is :)

Négy nagy csirkecombot tettem a tepsibe. Jól megsóztam, borsoztam.

3 birsalmát kimagoztam és négybe vágtam. Azt is mellé fektettem.

Hagymát, fokhagymát pucoltam.

Került még néhány répa is, mert a család azt is nagyon szereti jól megsütve a hús szaftjában.

Néhány rozmaring ágacskát pakoltam mellé és aláöntöttem 2 dl cidert (a többit meg gyorsan megittam :)

Úgy 1 óra 10 percig sütöttem a 200 fokos sütőben fólia nélkül. A csirke szép piros lett, a zöldségek teljesen puhák.

Érdekes, hogy a birs furcsa, tejszerűen fehér levet engedett és egészen savanykás maradt. Minden esetre egészen isteni volt ez így együtt.
Köszi Köles!

Vissza az egész!

Kedves Olvasóim!

Azt hittem jó lesz nekünk, ha átköltözöm az NLCafé blogfelületére, de úgy tűnik ez mégsem volt olyan jó ötlet, hiszen nem tudtatok utánam jönni, én pedig itt nem tudtam megfelelően kommunikálni, hogy mi történt.

Elnézést kérek a kavarásért, és igazából csöndben azt remélem, hogy hiányoztam.

Ígérem ezentúl csak a receptekkel, éttermekkel, jó helyekkel fogok már csak foglalkozni.

 
Ági

Napi mosoly

Hirtelen felindulásból elkövetett palacsinta sütés. Természetesen menet közben elfogyasztott 6 db palacsintával.