Rakott kocsonya




A kocsonyát lehet utálni, imádni vagy éppen rettegni tőle. Én nagyon szeretem. Volt egy erős kezdésem mindenféle kilógó orrokkal, ami egy-két évre visszavett a lendületből, de ezen a télen újra próbálkoztam.

Szerintem kocsonyát csinálni könnyű és egyszerű. Copákos, porcogós disznó alkatrészekre van szükség és akkor csak jó lehet. A köröm, a fül, orr, farok és a bőr a legjobb források e tekintetben. Több helyen már csinos kis kész csomagokat is lehet kapni, minden fontos résszel.

Amire még szükség lesz: egy jó nagy lábas, amibe szépen belefér minden. Tulajdonképpen egy húslevest főztem, hiszen tettem bele répát, petrezselyem gyökeret, sőt egy kisebb zellert is. Ment bele még 2 fej hagyma, pár gerezd fokhagyma. Só és kevéske bors is.

Nálam mindig minden étel eléggé sótlan, ezért nem tudnám megmondani, hogy pontosan mennyi só a jó ez esetben. Kóstolni kell, a vége felé.

Szóval mindent bepakoltam a lábasba, meg még annál is többet. Ugyanis ebbe a kocsonyába került egy szép szűzpecsenye is, hogy legyen mit enni végül. Azért lássuk be, a körmön, meg pláne a fülön azért nem sok husis dolog van.

Aztán főtt, fődögélt minden órákon keresztül. 2, de inkább 3 órás menetidőre számítanék a helyetekben. Van aki 9 órát mond, azokra nem feltétlenül kell hallgatni. Az a lényeg, hogy a porcokról, csontokról szinte lemáljon a hús, a lé pedig sűrű legyen. Nem kell forralni, elég csak szépen gyöngyöztetni a levet, de azért ne álljon le a "hőkezelési folyamat".

Amikor úgy érzem, most már készen vagyunk, most már jó lesz, fogom a lábast és kiteszem a teraszra, a minuszokba, hogy lehűljön. Nem fagyasztani akarom, csak annyit, hogy a zsír kiüljön a tetejére és le tudjam kanalazni. A zsíros kocsonya ugyanis nem annyira finom.

Aztán szépen kiemelem a húsokat, copákokat, elrendezgetem egy üvegtálban. A levet leszűröm és ráöntöm. Hideg helyen szépen meg is szokott dermedni.
Tudom, pocsékolkás, de ez esetben a lében főtt zöldségeket mi nem szoktuk megenni.



És hogy mitől lett rakott? Gondolom, már tűkön ültök, hogy megtudjátok. Szóval a Szakácsok könyvében volt egy nagyon szépséges húsos-uborkás cucc, valami terrine vagy mi a szösz. Ők azt ott zselatinnal csinálták, de kérdem én minek az, ha van tisztességes köröm a lében?
Szóval fogtam a szűzpecsenyét, apróra kockáztam. Ugyanígy jártam el pár szem csemege uborkával is. Egy formába rétegeztem a kettőt, majd minden réteget óvatosan felöntöttem a kocsonyalével.

Ez esetben nem éreztem szükségét, hogy plusz citromlevet csorgassak a kocsonyámra, de egy kis mustár még jól jöhet azoknak, akik élnek vele.

Ugye milyen kis csini lett?

3 megjegyzés:

Seafalcon írta...

Számomra a kocsonya csak színhús nélkül... de hát ahány blog, annyi szokás!
Az enyém egy éve így nézett ki:
http://hajoka.blogspot.hu/2012/01/kocsonya-avagy-serteskorom-sutemeny.html

Névtelen írta...

Nagyon jól néz ki, biztos nagyon finom volt! És nagyon jó ötlet!
Judit.

fakanal írta...

Én ugyan nem élek vele, de nagyon guszta!