Lucifer

Frissítés, 2015: A hely azóta bezárt :(


Lucifer Vászoly és Balatonudvari között valahol félúton kavargatja az üstjét. Elég jól teszi azt, hiszen évek óta vissza meg visszajárunk, hogy megkóstoljuk mi rotyog a kondérban.
A Lucifer egyébként egy igencsak tudathasadásos csárda. Az étlapot nézegetve még mindig nem sikerült megérteni a szakács szándékait. Rákokat meg olaszos tésztaételeket, tengeri halakat meg amerikai sztékeket emleget. Miközben nincs egy rendes túrós tészta.
Valami csoda folytán sikerült mégis a kínálatba rejteni néhány ehető ételt is, amire mi szoktunk rárepülni. Például velős pacalt. Vaddisznó pörköltet. Vagy éppen többféle gulyást. Még szerencse, hogy ezek is vannak, különben messziről kerülnénk ezt az akármilyen gyönyörűen panorámás, akkor is kicsit koszlott helyet.

Ezúttal a szőlőlugas alatt telepedtünk le. A fiúk elmentek a helyben lakó fiúcskával focizni, ahogy azt is már évek óta megszoktuk. A fiúcska nevét még mindig nem sikerült megkérdezni, de jó érzés, hogy ő is ott van minden évben, ahogy mi is.



És ismét biztosra mentünk. A drágám választása lábszárpörkölt galuskával. Nagyon korrekt kis fogás, nem túlzó adag, de pont elég. A vegyes savanyúság is azt takarja amit ígér: káposzta, uborka meg töltött csípős paprika. Nagyjából az, amit egy ilyen csárdától elvárnék.



A gyerekek választása némi presszióra és az egyszerű tésztavariációk hiányában rántott harcsa és sültkrumpli. A hal kicsit zsíros, kicsit még mocsárízű is. De legalább igazi és nem az a bizonyos mélyhűtött "rudacska", amivel mindenhol kiszúrják a kis vendégek szemét. Ez is elfogyott becsülettel.



Én nem akartam semmi komoly történetbe bocsátkozni. Így csak egy szimpla levest rendeltem. Nos, egy egész bográcsnyit kaptam a káposztás bablevesemből. Amiben a répa mellett akadt jó adag zeller is. A tetejét tejföllel meg friss, vékonyra szelt lilahagymával koronázták. Puha kenyérrel isteni egy fogás! A káposzta nem nyári, hanem savanykás, nagyon jól összeillik a babbal meg az itt-ott felbukkanó kolbászszeletekkel. Sajnos egyéb hús nem úszkált a sűrű, zsíros lében.



Végül még egy diós palacsintát is bevállaltunk, ami nagyon dús csokiöntet alatt érkezett. Egy kicsit mikrósan, egy kicsit kiszáradva, de valahogy mégis annyira finoman, hogy az utolsó falatokért már komoly vetélkedés folyt a családtagok között.

A Lucifer egyébként nem összekeverendő a kertszomszéd Laci pincével, ami ugyan tisztább, polírozottabb és mindig több autó parkol előtte. Megkockáztatom, hogy az ott kapható ételek valamivel jobb minőségűek is, de koránt sem ilyen finomak. A Lucifer bájához nekünk hozzátartozik az a bizonyos keresetlen beütés, amitől utánozhatatlan lesz minden fogás. Míg a Laci pincében azt kapjuk, amit ezer másik magyar vendéglőben, korrekt kis sült húsokat szokványos salátákkal, addig a Lucifernél semmi szokványosat sem tudok felfedezni és főleg semmi unalmasat nem kaptunk még sohasem. És persze a panoráma mindkét helyen fantasztikus - gyakorlatilag a Tihanyi-félsziget felett/háta mögött ücsörgünk a helyoldalban.

1 megjegyzés:

Kispiskóta írta...

Sajnos későn, csak esemény után olvastuk a tippjeidet. Így egy ehetetlenül rágós steaket sikerült rendelni, igaz, nem kellett kifizetni. A kilátás tényleg szép volt.