Napi mosoly

Császármorzsát sütni hirtelen felindulásból és rengeteg csillag-hópelyhet horgolni.

Kukoricás kenyér



Ez persze nem az a klasszikus, élesztős, rendes kenyér, hanem csak egy olyan amerikai stílusú, sütőporos kenyérke. Viszont nagyon finomra sikeredett és simán lehet rá kenni finom kencéket (lazacos krémet, tojáskrémet, vagy fetás krémet), eszegetni hozzá valami jóféle sajtot.

Mércének egy kb. 2 decis poharat használtam és minden hozzávalót ezzel kimérve egy nagy tálba öntöttem. Az alábbiakat: 1 pohár liszt, 1 pohár kukoricadara, 1 kiskanál sütőpor, 1 pohár tej, 2 villával összekevert tojás, 1 pohár reszelt sajt, 1/2 pohár csemege kukorica, só, bors.

A jól összedolgozott masszát sütőpapírral kibélelt hosszúkás őzgerinc formába öntöttem. Fél órán keresztül sütöttem a 180 fokos sütőben.


Adventi mosolyok

Nos, még mindig nincs adventi koszorúnk, de...

- Reggel 8-kor arra ébredni, hogy még alszik az egész család apraja-nagyja.
- Elkezdődött az ovis anyukák kórusa - készülünk a karácsonyi műsorra. Ez a két óra éneklés rengeteg érzelmi muníciót ad minden hétre.
- Hazafelé felfedezni, hogy a lakóparkban milyen sokan felégőzték az erkélyt és az ablakokban ott virítanak a világító díszek.

Csirkés "torta"




Vagy "nem lehet abbahagyni" csirke vagy egyszerűen csak rakott csirke. Azok az ételek, amelyeknek sok-sok neve van (lásd Ferdinánd-tekercs) általában nagyon jók! Ezt is imádom, tényleg nem lehet abbahagyni. Éppen ezért csak egy nagyon egyszerű, párolt zöldséges köretet csináltam hozzá, ellensúlyozandó az egyébként igencsak kalóriadús fogást.

Csirke "torta"



Hozzávalók 4 személyre: 2 egész csirkemell filé, 3 tojás, 1,5 dl tejföl, 20-20trappista és füstölt sajt, 15dkg szeletelt szalonna, só, bors, szerecsendió.

Elkészítés: Csirkemellet lefejtjük a csontról, vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és megfűszerezzük. Egy tűzálló tálat húsos szalonnával kibélelünk (vagy kivajazzuk, ha nincs a láthatáron szalonna). A csirkeszeleteket belerétegezzük úgy, hogy minden réteg után megkenjük a tojás-tejföl keverékkel és a reszelt sajtot szórunk rá. A legfelső réteget mindenképpen a sajt alkossa! Ha ügyesen rétegeztük a szalonnát, akkor a végeit vissza tudjuk egy kicsit hajtani a tetején is.
Az így előkészített ételt sütőben közepes lángon, letakarva egy órán keresztül sütjük. Az utolsó negyed órában eltávolítjuk a fóliát, ekkor fog ropogós sajtkérget kapni.

Az csirkemell még finomabb, „szaftosabb” lesz, ha előzőleg a felszeletelt húst néhány órán keresztül reszelt fokhagymával ízesített tejben tároljuk a hűtőben. A rétegezés megkezdése előtt természetesen le kell itatni a tejet.

Trattoria Toscana, Budapest

Kaptam egy kedves e-mailt a Trattoria Toscnatól, hogy szeretnék megmutatni mit tudnak. Nos, erre a megmutatásra nem sajnáltuk az időt. Egy négytől nyolcig tartó szeánsz keretében kóstoltuk végig mindazt, amit ez az étterem nyújtani tud. Korábban már jártam itt, de az évekkel ez előtti teljesítményük nem győzött meg olyan mértékben, mint a mostani trakta.
Visszatérni több dolog miatt is érdemes, első helyen talán a fergeteges borválszték, második helyen pedig a húsok, illetve úgy általában az étel maga. Toszkán konyhát visznek, amiben nincs túl sok helye a szokásos olaszkodásnak. Nyomát sem láttam a paradicsomos darálthúsos ragunak és hasonlóknak. Mégis nagyon olasz az egész, de sokkal inkább autentikus és valóságos. Egy régesrég tervezegetett utazás előtt érdemes itt kezdeni az ismerkedést vagy éppenséggel ide visszajönni, nosztalgiázni egy kicsit.

Prosecco-val indítani mindig jó óment jelent. Bár nekem ez inkább nyári ital, odakint meg tombol a szmogos november. A sok kis buboréktól menten jókedve kerekedik az embernek, főleg ha hozzá focaccia-át ropogtathat. A lepényék még melegek, frissen ugranak a kosárba a kemencéből.
Hamarosan megkóstolhatjuk a sonkaválogatást is. Hajlamos vagyok nem foglalkozni az ilyen dolgokkal, de most pár pillanat alatt rá kellett döbbennem, micsoda különbségek vannak sonkák között. És most nem a minőségről, hanem az ízekről és állagokról beszélek. San Daniel az abszolút kedvenc: puha, édeskés és behízelgő.

Közben már azon tanakodunk mi is az a "pici". Persze gyorsan kiderül egy kézzel sodort tészta, amihez tejszínes mártás dukál házi kolbásszal és vargányával. A házi kolbász kifejezés Magyarországon becsapós, hiszen nekem meglepő, hogy egy teljesen színtelen kolbász került a tésztámra, semmi pirosan tocsogó kisült zsír nem pettyezi.
A hozzá kínált bortól viszont mámoros leszek. Sőt, nagy bátran kijelentem, egyenesen szerelmes. Ezt a bort egyszerűen nekem szüretelték és préselték. Ő pedig a RosaMara a Costaripa borászattól. Halvány színű, mesésen virág- és vanília illatú, simogató ízű borocska ő. Megintcsak a nyári estéket, naplementés színeket jutattja eszembe.

A Spagetti Scolio a tenger gyümölcseit takarja. Mesés úgyszintén. A tésztával már alig-alig foglalkozom, amikor puha polipdarabkák, friss kagyló és rákocska kelleti magát a tányéron.
Meg aztán ott van a rizottó is. Folyik, ahogy kell, a parmezánt meg frissen reszelik a tetejére. Ami szokatlan, bár nem teljesen meglepő, hogy vörösborral készül. A radicchio levélkék kellemesen kesernyések, a füstölt sajtfalatkák pedig egészen jól kiegészítik az összes többi ízt. A Rosso di Montalcino már egy komolyabb vörösbor a sorban, de még mindig a könnyedebb válfaj versenyzője ő. Az a típusú bor, amit szívesen eliszogat az ember, pont az olyan könnyű ételek mellé, mint amilyen a rizottó is.

És akkor jöjjenek végre az est főszereplői, ami miatt egyáltalán elzarándokol az ember egy ilyen étterembe. Újfent meg kell állapítanom, hogy bár nagy zöldségevő vagyok, néha szét kell marcangolnom néhány húscafatot, hogy kiegyensúlyozott életet tudjak élni. És ezúttal megkaptam a magam kis húsadagját. Bistecca annak a jelenségnek a becsületes neve, amikor a szép darab steak húsokat éppen csak megmutatják a tűznek, aztán már mehet is a tányérra. A szopós borjú, a Limousine és a Chianina marhafajták húsa egészen más élményeket kínál. Hosszú, hideg érlelés teszi őket porhanyóssá, a gyors sütéstől meg ízletes kérget kapnak. Nehéz megfogalmazni, hogy mitől annyira különlegesen jók ezek a húsok, de tény, hogy élmény ilyesmit enni.
Persze az egyik nagy olasz kedvencemmel, a Brunello di Montalcinoval megitatni a marhát - nos, ez sem egy rossz élmény.

Aztán volt még némi desszert is, citromos tiramisu meg csokihabok, sőt creme brulée is. De most őszintén, van olyan pillanat, amikor nem a desszert a legfontosabb. Még nekem sem. És ez igazán nagy szó.

Napi mosoly

Miután két napig küzdöttek a társasházunk kazánjának életben tartásáért, nagyon tudom értékelni, hogy újra forró víz folyik a csapból! (De könyörgök, miért kell egy kazánnak számítógépes vezérlés?)

Burgonyakrémleves tormával és füstölt libamellel



Jártamban-keltemben valami megállító-táblán láttam ezt, hogy "Burgonyakrémleves tormával és csülökkel". Nagyon jó ötletnek tűnt, meg is valósítottam.
Egyébként is gyakran nézegetem az éttermek menüajánlatát, meg a napi ajánlatokat. Jó kis ötleteket lehet így "lopkodni". Csak az a gond, hogy egy-egy ilyen ötlettől általában úgy beindul a nyálelválasztásom, hogy gyorsan ennem kell valami péksüteményt, mert mondanom sem kell, hogy beülni egy vendéglőbe alig-alig akad időm a hétköznapokon.

Még november elején vásároltam a füstölt libamellet, nálam az helyettesítette a csülköt. Viszont újfent rájöttem, hogy a libamell így elkészítve nem a szívem csücske. Lehet, hogy furán hangzik, de nekem túl nyers marad. Így aztán vékonyan felszeleteltem és minden szeletkét pár perc alatt ropogósra, amolyan chipsesre sütöttem.

A levest pedig így készítettem:

Megpucoltam 3 közepes, szétfövős krumplit, 1 póréhagymát, 2 gerezd fokhagymát. A zöldségeket puhára főztem. Adtam hozzá 2-3 kanál tejfölt. A főzővízzel együtt simára turmixoltam.
A tányérban ki-ki kapott egy kiskanál reszelt tormát és néhány szelet libafalatkát. 

Azt kell mondjam, szuperek ezek az ízek így együtt. Különösen ugye a torma meglepő, de egészen különlegesen jó! Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy valami sülthús mellé a krumplipürébe is keverek legközelebb egy kis tormát.

Napi mosoly

Még abban is van valami jó, ha az ember itthon kucorog a lázas gyerekkel. Legalább kötöttem jó sokat.

Anyukám mondta

Ugye mennyire jó név ez egy étteremnek? Aki egyszer hallotta, az biztos nem felejti el. Viszont cserébe egészen Encsig kell érte elautózni. Igazi, lelkesítő sikertörténet, amit nekünk is meg kellett nézni és kóstolni. Ha már éppen arrafelé (mindössze 40 kilométernyire) jártunk.
Szombat este (előzetes helyfoglalással) érkezünk. Kellemes nyolcvanas évekből származó butiksor, lapostetős, gyorsépített. A sarokban ott a cégtábla, úgyhogy be is óvakodunk. A hely tele van. Az előtérben egy bárpult, aztán a pizzasütő kemence, ahogy mindezeken átverekedjük magunkat, végre ott az asztalunk. Három-négy fiatal felszolgáló szaladgál az asztalok között. Vannak itt pizzázó fiatal párok meg komolyabb vacsorára berendezkedett társaságok is.
Az éttermi rész úgy néz ki, mintha régen istálló vagy valami hasonló gazdasági épület lett volna. Mint később kiderül, ez a legújabb, alig pár éves része az épületnek. A téglapadló és a gerendák becsaptak.

Az étlap rövid, velős és többé-kevésbé szezonális. Gyerekrajzokkal tarkított, családi fénykép is mutatja, hogy hol járunk.

A málnaszörp meg igazi málnából készült, olyan szemcsésen iható. Vannak jóféle borok is, meg hasonlók, de valakinek ugye haza is kell vezetni.
Bár azt tanácsolták, hogy ne egyek levest, én nem bírom ki. Végül pizzát nem eszünk. Az illat, a látvány és a kemence mind azt mutatják, hogy ez itt egy nagyon-nagyon jó pizza, de azért a leves se kutya. Hagymaleves, amit imádok, és amit igazán könnyű elrontani. Nos, ez egyszerűen tökéletes. Sűrű, édeskés. Rengeteg hagyma van benne és mind olvadósan puhára főzve. Hozzá van sajtos pirítós is, lefogadom, hogy nem gazdaságos trappistával olvasztva.

Az olasz pacal elő- és főételként is kérhető. Mi nem vagyunk annyira bátrak, így csak a kóstoló adaggal barátkozunk. Paradicsomos, zöldséges mártásban ücsörögnek a pacalcsíkok. Kellemesen puhra főzve, kellemesen sok-sok fűszerrel. Igazi különlegesség ez a magyar éttermek kínálatát ismerve.

A kacsamáj ugyan előétel, de ezt meg dupla adagban kérem, így lesz belőle kissé eltúlzott kalóriabevitelt biztosító főétel. De a kacsamáj is jól sikerült: kívül megpirult, belseje pedig olvad el, ha belevágok. Alatta bundás kalács. Mellette almapüré és sült füge. Egy izgalmas összhangzat.

Van még kacsaragus házi tészta is. Ezt csak egy fél percel kellett volna előbb kivenni a vízből, hogy még ne legyen ennyire puha, de azért teljesen vállalható és főleg ez is nagyon-nagyon jól eltalált fűszerezéssel kényeztet.

A desszert ügy már egy kicsit necces: gyakorlatilag minden felfogyott, amit kinéztünk. A drágámnak még jut tiramisu: habos, krémes, jóóóó. A csokitorta pedig amolyan huhhhh érzés: egy kekszes rétegen ücsörög a csokihab. Nagyon tömény, nagyon csokis és egyáltalán nem édes. Annak is a tetején meg van egy nagy kanálnyi odalöttyintett házi tejszín. Semmi cukor, csak a tejszínhab könnyed érintése. Bár úgy érzem, hogy kidurranok és fogalmam sincs, hogy jutunk haza, egyszerűen nem tudom otthagyni.

Szerencsére ekkor már odajött az egyik tulajdonos, Dudás Szilárd, míg a másikuk Szabolcs még mindig buzgón a pizzakemencével foglalatoskodott. Talán huszadszorra, talán kétezredszerre, de nekünk is elmesélték, hogy milyen véletlenek összjátéka nyomán lett ez az étterem olyan, amilyen és persze hogy honnan jött a név. Mint minden rendes dologra, erre sincs igazi magyarázat: egyszerűen csak jött.
És bizony ők nagyon élvezik a hírnevet, a sok-sok vendéget, akik visszajönnek és a kik beszélnek róluk. Cserébe főznek, főznek, főznek. Azt is mondhatnám, hogy ennél már nem is lehet jobban. Majd az anyukájuk úgyis megmondja, hogyan.

Sok kicsi 2011



Újra eljött a Sok kicsi nyereményjáték ideje. Aki még nem ismeri ezt a szép történetet, a Sok kicsi honlapján művelődhet tovább. A kezdeményezés lényege, hogy bloggerek és cégek felajánlanak különböző, izgalmasabbnál izgalmasabb nyereményeket. Akik támogatni szeretnék a jó ügyet, ezúttal a Menedékház Alapítványt, azok vehetnek 1000 forintos sorsjegyeket a kiválasztott nyereményért indulva. Az összes program megismerése után 2011. december 1-14 között a Nyereményjáték menüpontban megnyílik a lehetőség a támogatások felajánlására.

Az általam felajánlott nyeremény a Balkán konyhája köré szerveződik:


- A nyertessel megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk együtt a Mongenegrói Gurman Gyorsétterembe és jól bekajálunk. Kedvenc és autentikus helyem ez, ahol parázson sütik a csevapot és pljeskavicát, van helyben készült lepény, ajvár és kajmak is. Miközben falatozunk én mesélek, vagy hallgatok, kívánság szerint. Sokszor csak ülök ott egyébként és hallgatódzom a szakács meg a vendékör párbeszédét hallgatva. Igazi balkáni utazás ez, pedig csak a Blaha Lujza térig kell elmetrózni érte.

- És egy csomag Szabadkáról, Ex-Jugoszlávia jelszóval: rizses csoki, Bajadéra, mézes szív, Cedevita, ratluk meg ajvár. Esetleg némi szilvapálinkával megöblögetve.

- Plusz egy szakácskönyv csomag is várja gazdáját a fentiekkel együtt.

A könyveket és a tartós élelmiszereket Magyarországon belül bárhova el tudom postázni, viszont a a Montenegrós kajáláshoz bizony Budapestre kell jönni. Esetleg a Szabadkára vezető út mentén (M5-ös autópálya közelében) tudok még időről időre kitérőket tenni a nyertes kedvéért.

Mogyorós finomság



Mindig szentül megfogadom, hogy nem veszek több főzős újságot, így is több van itthon, mint szükséges. Aztán mégis elcsábulok. Most is tudtam, hogy várnom kell valahol fél órát, úgyhogy megvettem a két legolcsóbbat, lapozgatni. A Fanny konyhájában akadt meg a szemem a Hamis sportszeleten, amit aztán jól átgyúrva megalkottam ezt az abbahagyhatatlan finomságot.

Ezt kevertem össze jó alaposan: 200 g darált keksz, 100 g darált, pörkölt mogyoró, 100 g olvasztott vaj, 2 evőkanál kakaópor, 0,5 dl mogyorólikőr.
Sütőpapírral kibélelt hosszú őzgerinc formába simítottam, 1 órán keresztül dermesztettem a hűtőben. Kiborítottam egy hosszú tálra és beborítottam csokimázzal.
A csokimáz 100 g óvatosan felolvasztott tejcsoki és 2 evőkanál tejszín keverékéből született.

Szerintem jegyezzétek meg ezt a receptet, amit persze lehet variálni meg kombinálni különböző magokkal, likőrökkel is. Karácsonykor még jól jöhet egy ilyen könnyen, gyorsan készülő finomság.

Bolgár borvacsora a Heller's étteremben

Van ez a hely a Fehérvári úton, úgy ezerszer mentem már el előtte, de eszembe se jutott bemenni. Pedig a Heller's már ránézésre is egy jó hely. Egy régi házikó beékelődve a hetvenes évek betonkockái közé. És tényleg olyan: régimódi, kényelmes, kellemes. Nos ide hívtak egy bolgár borvacsorára. Én pedig mentem, örömmel.
Azt nem is gondoltam át, hogy valójában itt nem az ételek, hanem a borok lesznek bolgár illetőségűek, de így legalább az étterem valós kínálatáról is képet kaptam. Nem is beszélve a számomra teljesen ismeretlen, bolgár borok világáról.

Egy pincészetet, a Katarzyna-t kóstoltuk végig. A bolgár-török senkiföldjén üzemel ez a borászat, ahol úgy 40 évig ember nem tette be a lábát. Szép tisza a föld, a víz és rengeteg a napsütés. Minden adott, hogy jól beérjenek a borok, alapos alkoholtartalmat generálva.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbáljon ki egy-két bolgár bort, mert nagyon jók! Ezen a weboldalon, a Bolgarborok.hu-n keresztül akár haza is rendelhetünk belőlük.

Így mentünk végig a menüsoron:

MEZZEK, 2010 Sauvignon Blanc & Pinot Gris - üdvözlő ital
Látszólag selymes kis finomság, valójában nagyon komoly alkoholtartalom. Símogató, telt, finom bor. Rendkívül kellemes. Nagyon egyben van, igazi fehérbor-kedvenc jelölt a jövőre nézve. Mondjuk éhgyomorra nem volt annyira jó ötlet rögtön egy pohárral legurítani belőle.

MEZZEK Rose, 2010 Merlot & Malbec & Syrah + Lazac pástétom
A lazacpástétom tényleg lazac ízű, hozzá paprikamártás is dukál. A bor ugyan külön életet él, viszont csodás, aromás, izgalmas.

MEZZEK 2009 Merlot + Rosé kacsamell hibiszkusz epermártással
Az ételsor kiemelkedő tagja, isteni kacsamell egészen zseniális mártással. És az állandó étlapon is szerepel. A bor olyan merlot-os, mondhatni újvilági stílussal, bármit jelentsen is ez.


MEZZEK, 2009 Cabernet Sauvignon + Rozmaringos bárányborda lencsepürével
Bevallom, itt már kezdtem elveszíteni a fonalat, így a bárány és a lencse már nem igazán tudott lenyűgözni. A borról pedig nem tudok túl értelmes infóval szolgálni.

MEZZEK, 2009 Cabernet Sauvignon & Mavrud + Kavarma – bolgár nemzeti étel
Jelentem, visszatérő lelkesedés: az étel egy gombás pörköltre emlékeztet leginkább. Isteni. A bor nemkülönben. A Mavrud fajta egészen különleges, érdemes volt ismerkedni vele.

MEZZEK, 2009 Mavrud + Sajtválogatás aszalt gyümölcsökkel
A Mavrud magában is fantasztikus, sajtokkal majszolgatva pedig isteni.

Egyetlen, ám jelentős problémát ezek után a hazajutás okozott, szerencsére közel lakunk, úgyhogy legközelebb is megyünk!

Tokaj

A hétvégén Tokajba megyünk kirándulni. Adjatok ötleteket, hova menjünk ebédelni, vacsorázni és bort kóstolni!
Előre is köszönöm!

Ragacsos oldalas zöldborsos kelkáposztával



Iiiimádom az oldalast, vagy ahogy a gyerekek nevezik: a csontos husit. Kézbe fogva, körberágcsálgatva, aztán a ragacsos ujjakat nyalogatva. Hmmm...

Az oldalas receptje:
És igazán annyira, de annyira egyszerű elkészíteni, igazi kényeztető és kényelmes téli kaja. Most a szép darab oldalast szójaszósz és méz keverékébe pácoltam 2 órára, aztán levestül és mindenestül betettem a sütőbe, de csak 150-160 fokra. Ott töltött vagy 2 órát, a zsírja szépen kicsorgott, kiolvadt. A végén úgy 15 percig rápirítottam 200 fokon.

A fűszeres kelkáposzta készítése:
Mivel a fentiek nem okoztak túl nagy megerőltetést, inkább egy izgalmas köretet készítettem hozzá. A kelkáposztát lehet helyettesíteni kelbimbóval, sima káposztával vagy lila káposztával is. Mindegyik zöldséghez jól megy ez a fűszerkombináció, amit használtam.
1 póréhagymát nagyon vékonyan felkarikáztam és 1 kanál vajon megfuttattam. Rászórtam 1 egészen vékonyra felcsíkozott kelkáposztát és picit megpirítottam. Sóztam és hozzáadtam 1 jó evőkanálnyi zöldborsot.
Ezt a fajta zöldborsot, ami nagyon jó mártásokba, pici üvegekben árulják sós lében eltéve. Használat előtt mozsárban egy kicsit megtöröm, hogy intenzívebben kiadja az aromáját. Viszont egyáltalán nem túl csípős, nagyon kellemesen aromás.
Ekkor még löttyintettem a káposztára úgy fél deci fehérbort, aztán lefedtem és 10 percig pároltam. Legvégül belekevertem néhány felcsíkozott bazsalikomlevelet, de ezt már nem főztem tovább.

Készült még hozzá krumplipüré is, hogy valami felfogja a sok zsírt a gyomrunkban. De egészen tökéletes kombinációt alkottam, úgy éreztem. Ja és persze az oldalasból kisült zsíros szaftjával a krumplipürét meg a káposztát is jól meg lehetett locsolgatni.

Napi mosoly

- Jaj, gyerekek! Mi van már veletek?
- Megcsípett a buta szúnyog! - vágja ki büszkén vigyorogva a hároméves.
- Neeeem buta szúnyog, az! Hülyelégy! - mondja fensőbbséges komolysággal a nagy ötéves.

Pasztinák püré és pasztinákos fánk



Úgy egy éve ismerkedtem meg ezzel a gyökérrel. Külsőre semmi különös, pont úgy néz ki, mint a petrezselyemgyökér. De az íze az valami fergeteges. Nem igazán tudnám hasonlítani semmihez, édeskés és fűszeres. Persze szokni kell az élményt, de én jóban vagyok az ilyen gyökérféleségekkel, gumókkal és szeretem azt a világot, amit képviselnek.
Most pedig kaptam egy egész zacskónyit, úgyhogy gyorsan főztem is belőle a magam kedvére és örömére. Tényleg érdemes vele barátkozni, ismerkedni, hiszen ősi és őshonos zöldség ezen a tájon. Ideje újrafelfedezni az ilyesmiket és a bennük rejlő lehetőségeket.

Egyébként egészen megbíztható (egyenesen a Kertészeti Egyetemről) származó információ szerint ez bizony pasztinák. Mert a Paszternák egy orosz író, ha jól emlékszem.

Az Olive novemberi számában találtam egy pasztinákos levesre hozzá passzoló indiai fánkocskákkal. Nagyon megtetszett az ötlet, bár nálam egy kicsit máshová tevődtek a hangsúlyok. Eredeti recept elnevezése: Curried parsnip soup with parsnip bhajis.

Úgy kezdődött a történet, hogy szépen megpucoltam 3 nagyobb pasztinákot, 3 gerezd fokhagymát és egy nagy póréhagymát. Durván feldaraboltam és feltettem főni. Épp csak annyi vizet adtam hozzá, amennyi ellepte. Sót, borsot és egy kiskanálnyi curry fűszerkeveréket is kapott.
Amikor teljesen puha lett, az egészet pépesítettem, de nem teljesen simára. Itt-ott maradtak benne kisebb-nagyobb darabkák is. Az egyik feléhez hozzákevertem 2 evőkanál tejfölt - ez lett a püré. Állagra nagyon hasonlít a krumplipürére, de az íze sokkal fergetegesebb.
A másik felébe, ami egy jó tálkányi volt, belekevertem 1 jó evőkanál liszet meg 1 tojást. Ezt a puha masszát kiskanállal kiszaggatva forró olajban kisütöttem. Isteni kis fánkocskák lettek belőle.

Hasonlóan szinte csak gyökérzöldségeket használó receptjeim a múltból:
Juhtúrós zeller-sörretek gratin
Zeller gratin dióval és kéksajttal
Sült répa saláta
Zeller krémleves

Napi mosoly

Amikor a Duna megállítja a felhőket: Pest felett türkízkék ég, Buda felett sűrűn hömpölygő szürkeség. (Ebben gyönyörködni végig a rakparton.)

Mit lehet Szabadkán csinálni?



Sétálni, sétálni, sétálni. Esetleg biciklizni.

Igazi ajándék hosszú hétvégét töltöttünk a napfényben és az ostorfák sárgájában fürdő Szabadkán. Még nyáron kaptam egy e-mailt, hogy mit is lehet ott csinálni, de igazából nehezen tudok rá válaszolni. Egy turista más élményekre vágyik, mint én, aki hazamegyek és találkozom a családdal.

De most azt éreztem, hogy kicsit turista is voltam.






Az Állatkert

Úgy ötven éve épül, szépül. Egy igazi kert vagy még inkább park. A növényzet legalább olyan gyönyörűséges és izgalmas, mint az állatok. Hatalmas a tér, körbesétálni vagy két óra. Közben nézhetünk répát rágcsáló tarajos sült, kukucskáló szurikátákat meg persze szendergő oroszlánokat is.
Sok okos feliratról tájékozódhatunk, hogy melyik állat hány órát alszik. (Oroszlán szeretnék lenni a továbbiakban a 18 órával, mert nem szeretek fejjel lefelé lógva aludni, mint a denevérek, akik vagy 22 órát nyomnak). Megpróbálhatjuk, hogy tudunk-e akkorát ugrani, mint egy elefánt (igen, mert az elefánt nem tud), vagy mint egy bolha (ez már nem biztos).
Szóval, igazi gyerekbarát hely, de a szülők is jól érezhetik magukat közben. Három éves korom óta járok oda, évente többször is akár, de egyszerűen nem unom meg. És jól emlékszem arra is, amikor nyári éjszakákon néha hallani lehetett az oroszlánok bőgését a távolból.



A Korzó, a Városháza és a Szökőkút

A belvárosban is lehet nagy-nagy sétát tenni. Szabadka központja tele van gyönyörű szecessziós épületekkel. A Városházán szombat délután egymást érik az esküvők, így be lehet oldalazni a násznéppel és megcsodálni a dísztermet.

A Korzón egymást érik a kávézók, nagyon szeretek itt ücsörögni.

A kék zsolnay-csempés szökőkút még működik, a zöld sajnos nincs a legjobb formájában. Minden esetre jó egy kicsit leülni és nézni a vízcsöppeket vagy éppenséggel azon izgulni, melyik gyerek hajol túl közel és esik bele...

Ó igen, van sok rondaság meg csúfság is. Félig kész színház meg hasonlók, de én így is nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Nagyon erős hangulata - ezoterikusan fogalmazva aurája - van. Néha azon kapom magam, hogy arra várok, hogy a Gimnázium kapuján kilép Kosztolányi, de legalább Csáth-tal összefutok valahol.

A Piac

A piac nekem a tejpiac. Itt nincsenek egzotikus gyümölcsök, fűszerek. Van viszont sok-sok őstermelő. Apu minden héten ott vásárol, hát vele nem nagy élmény oda menni, hiszen úgy trappol végig, hogy jobbra-ballra sem néz, csak a kedvenc, megbízható árusait ejti útba. Én pedig csak ámulok és bámulok. Szezonális zöldség kínálat? Na itt csak az van! Garantáltan saját kertből/üvegházból.
Meg rengeteg friss sajt, valódi tejföl, zsíros túró. Egy néni pedig előrukkolt az érlelt, de nagyon kellemes ízű kecske- és juhsajtjaival.
Lehet venni mindenféle száraztésztákat, krémeshez, baklavához való lapokat. Sőt még fagyis tölcsért is!
És akkor még be se mentem a henteshez, egy sima mezei henteshez, ahol borjú, malac és bárányhús sorakozott egymás mellett. Plusz természetesen a felnőtt állatok legjobb részei, hatalmas füstölt hús kínálattal megspékelve.
A nagy kedvenc a vastag - kulen névre hallgató - szalámi. Hajszálvékonyra szelve. Természetesen.

Képtelenség nem telepakolni a kosarat.