András napra, megkésve

A gyermekek

A híres író bezárkózott a dolgozószobájába. Megint jöttek az unokák, a kismenyével együtt. Három fiú, három égetni valóan rossz fiú. Az anyjuk már nem is merte őket egyedül itt hagyni, mert a nagyanyjuk egyáltalán nem bírt el velük, mindent rájuk hagyott, sőt leste a kívánságaikat.

A híres író eleinte még örült az unokáknak, de az utóbbi időben már ő sem tudott velük mit kezdeni, teljesen elvadultak. A fia meg persze most is dolgozott, bankárkodott nagy fontoskodva. A menye meg csak ült a nappaliban egy fotelban, magába roskadva és mindenre csak legyintett.

A híres író úgy tett, mintha még ezer fontos írnivalója lenne, de mivel éppen a múlt héten kezdték nyomtatni az új könyvét, ennek elengedésével meg a kiüresedettség érzésével is meg kellett küzdenie. De valahogy sehogy se akaródzott kimenni a szobájából. Inkább szórakozottan nyitogatta és csukogatta a file-okat a számítógépén. Kintről beszűrődött az ordibálás meg a lábdobogás.

Valahogy érezte, hogy ki kellene találnia valami értelmes elfoglaltságot a fiúknak, akkor talán nem lenne ilyen nagy a felfordulás, de éppenséggel semmi sem jutott eszébe. Csak azon jártak a gondolatai, hogy a múltkor is az új cserépkályha párkányán törték a mandulát a fiúk, persze, hogy megrepedt egy mázas cserép.

Dühös volt, meg tehetetlen, legszívesebben kirontott volna egy jót üvöltözni, mégsem volt hozzá mersze. Elképzelte a felesége meg a menye döbbent arcát és hagyta az egészet rájuk. Küzdjenek csak, amíg nem lesz kész az ebéd.

Aztán hirtelen beugrott valami és olyan sebesen kezdett írni, mint ahogy még sohasem. A kimunkált, évekig írt és az irodalmi elit által ünnepelt könyvei helyett most egy egyszerű krimi folyt ki az agyából. Egy sztori, amivel mindössze két hónap alatt végzett, bár ez idő alatt egy pillanatig sem foglalkozott a családjával, az unokáival, de még a feleségével sem. Szendvicseken élt, alig mozdult ki a szobájából.

Persze nem a saját neve alatt jelentették meg a könyvet, de a dübörgő siker álnéven is jól esett. Azon pedig még hónapokig ment a vita különböző blogokon, folyóiratokban, sőt tévéműsorokban is, hogy ki írhatta azt a velejéig gonosz történetet egy titokzatos körülmények között gyerekeket gyilkoló sorozatgyilkosról.

3 megjegyzés:

Tóth Júlia Éva írta...

Rettenetes napom volt!Köszönöm, hogy te tetted a végére a pontot egy nagy mosollyal!
Aranyos történet!
Üdv: Julcsi

Hobbychef írta...

Jó story, bár nem értem, mi köze van az András naphoz. Mellesleg én is érintett vagyok valamelyest, mivel Endre (András)ma nevem.

Ági, aki főz írta...

Júlia Éva, köszönöm!

Chef, az egyik gyerek neve András, aki ihlető forrásként működött közre.