Köménymag, édeskömény, római kömény


Volt ugye a köménymag. (Az angoloknál ez a caraway seed és nem a cumin, arról később.) Őt mindenki ismeri. Ott csücsül a nagyi pogácsája meg vajas kiflije tetején, tojássárgájával odaragasztva sütés előtt. Finnyásabb gyerekek egyesével piszkálják le, mutatóujjuk körmével.

A köménymag legfontosabb előfordulási helyszíne mégis a köményleves, más néven tojásleves. Ha tényleg nincs semmi otthon, csak hagyma meg fűszerek, akkor is lehet belőle levest csinálni, ezt mutatja a bölcs népi konyha tapasztalata. Meg azt is, hogy a köménymag segíti az emésztést, ezért a belőle főzött teát még a kisbabák hasfájóssága esetén is bevetik.

Ha pedig körözöttet kíván valaki, hát abból sem hagyhatja ki ezt a szerény, mégis aromás fűszert.

Az édeskömény már egészen más tészta, akarom mondani fűszer. (Ez még mindig nem a cumin, hanem ő a fennel.) Jóval erősebb az íze, ánizsos aromái sokakat visszarettentenek, vagy idézik fel a szoptatós, tejserkentő teák rettenetét, az első görögországi úzózás hidegrázós meglepetését.

Az édesköménynek a magja és a gumója is hasonlóan illatos. Ez utóbbit főként mostanában, a hipermarketek áldásos hatásának közönhetően egyre többen fedezik fel. Friss salátaként, de akár krémlevesként is működőképes zöldségről van ugyanis szó. Bármilyen levest, ragut különlegessé tesz, ha kerül bele egy-két édeskömény darab.

Nem feledkeztem meg a római köményről sem! (Bizony, ő a cumin.) Az arab és indiai ételek háttérben meghúzódó, de mindenhol jelenlévő fűszere. Elsőre nem érződik ki az íze, de nélküle nem teljes az összhang. Sokan nincsenek oda érte, pedig egy jó kis lencselevest, bárányragut vagy padlizsános curryt is elvarázsol melegségével, teltségével.

5 megjegyzés:

Beatbull írta...

Kiskoromban én is a lepiszkálósok közé tartoztam, sőt, minden nap Nagyimnál ebédeltem és csak egyetlen egyszer voltam képtelen megenni a levest - ki kellett önteni a köménylevest. Manapság viszont néha egész jól esik a köménymagos zsemle, ill. errefelé a húsokhoz egész jó köménymagos mártást készítenek (amiben hál ég nem dominál túlságosan a köménymag és nem is úszkál benne).

Örülök, hogy egyre több helyen lehet kapni édesköményt. Nem csak a gumója és a magja használható fel, kitűnő fűszer a zöldje is, ami ánizskapor néven ismert. Ha otthon próbáljuk termeszteni gondoljunk arra, hogy akár 1,5 méteresre is megnőhet! Szóval jobb szélvédett helyet keresni neki. Tálalás előtt szépen meg lehet szórni az ánizskaporral az ételt - s nem kell félni, egyáltalán nem kapros. Amúgy az édesköménymag és az édesköménygumó (ezeket félreértés elkerülése érdekében jobb mindig különválasztani) egyaránt rendkívül jól megy mindenféle halhoz és tengeri élőlényhez - nekem spec. naranccsal ízlik a legjobban. A köményhez egyébként nincs sok köze, mindössze a mag alakja emlékeztet köménymagra, ízre viszont nem köményes. És a belőle készült tea rendkívül jó szomjoltó - mindig édesköménymagból készült teát iszom, amikor beteg vagyok és sok folyadékra van szükségem.

Ági, aki főz írta...

Beatbull, köszi! Rég hallottam felőled, jó, hogy visszatértél.

Szamóca írta...

De jó kis kömény-összefoglaló!
Én mindháromért odavagyok meg vissza! Nagyon szeretem a köményt, a só mellett ez a fűszer fogy a legjobban itthon, mindenbe teszek - nem is keveset!
Viszont néhány éve, mióta ismerem a római köményt, azóta az viszi a pálmát.
Az édesköménygumó meg egyszerűen fantasztikus! Legtöbbször csak bedobom a sütőbe és puhára sülve a legfinomabb egy kevés héjában sült krumplival.
És az édeskömény teát is szeretem. Sőt, a férjem minden köményt utál, a római köménytől egyenesen kiveri a víz, az édesköménynek még a szagától is rosszul van, de az édeskömény teát ő is szereti.

Kriszta írta...

Hiánypótló volt ez az írás. Én a sima kömény meg a tejszaporító köménynél leragadtam. :-)

anyahajó írta...

A római kömény túróban elkeverve pici sóval szuper és egyszerű kenyérkence. Én főleg így használom.

Az édeskömény meg a legjobb szerintem parmezános tejszínes raguban vagy tepsiben lesütve szintén parmezánnal. Ma is ez lesz nálunk ebédre.