Chili és Vanília szakácskönyv


A Chili és Vanília blogot 2006. januárja óta biztosan olvasom. Azóta ott van a kedvenceim között. Őt mindenki ismeri és szereti. Én is. Alapos, választékos, figyelmes, kedves és a receptjei újra és újra meglepnek, felcsigáznak.

Már egy éve, amióta először személyesen találkoztam Mautner Zsófiával, nógattam, hogy legyen már könyv. Gondolom, voltunk így ezzel páran. Most a kezemben tartom és forgathatom. Nem kell többet bekapcsolni a számítógépet.

A borító az erőteljes pirosakkal és a fűszerpolccal. Minél többet nézegetem, annál jobban meggyőződésemmé válik, hogy telitalálat! A könyv nagy méretű, vaskos és rendkívül jó papírra lett nyomva. A képek fergetegesek, egyszerűek, letisztultak, mégis ötletesek. Sajnos nincs minden ételről kép, így néhány esetben a képzeletünkre kell hagyatkozunk. Lehet, hogy a véreshurka kelkáposztás krumplipürével még ebben a környezetben se lett volna elég szép? Ha a tatárbifszteket sikerült ilyen gyönyörűségesen megdizájnolni, akkor ezek után már bármit el tudok képzelni!

A receptek? Öt fejezetbe tagolva, nem a megszokott módon, hanem helyekhez és élményekhez kötődően. A bevezető szövegek nagyon személyesek, kedvesek. Utazunk mi is papíron, gondolatban és az ételek nyelvén. Van itt ezeregy éjszaka, New York meg Párizs. De arra csak most jöttem rá, ahogy át meg átolvastam a leírásokat, hogy a legtöbb recept nem az eredeti másolása, hanem saját képre formált szárd túrós félhold, quiche meg lúdláb tiramisu.

Az utolsó húsz oldalon mindenféle listák: beszerző helyek, külföldi kedvencek, menü javaslatok, stb. A receptkereső rajtam nem sokat segít, ezt az egész részt kihagytam volna, vagy egy kicsit összéb húztam volna a receptek javára.

Becsukom a könyvet. Zsófi mosolyog a hátsó borítóról és mintha nekem töltené a mentateát. Várok és várok. Miért nem rohanok a konyhába? Mi ez a hiányérzet? Aztán rájövök. Ezt én már mind olvastam, némelyik receptet többször is kipróbáltam. A történetekre is emlékeztem régebbről. Szép gyűjtemény, de attól tartok a jövőben is a blogot fogom böngészni újabb és újabb receptekért.

3 megjegyzés:

Kriszta írta...

Nem ismerem a könyvet, de szerintem itt: "Sajnos nincs minden ételről recept" recept helyet képre gondoltál. :)

Ági, aki főz írta...

Ó, igen, már félrebeszélek.

Á la carte írta...

Nekem nagyon tetszik a könyv, de két dolgot megjegyzésem lenne:

1. hiányérzet: valóban nincs kép minden recepthez, de ami nekem nagyobb hiányérzet, hogy nincsennek benne hangulatképek. Elvileg ez egy multikulti utazós recept könyv tele történetekkel stb. Nekem ahhoz, hogy ez valóban az legyen kellene több kép, ami az utazások alatt készült, ami bemutatja az adott hangulatot, ami valóban érdekessé teszi a könyvet. Illetve kicsit több történet, leírás, élmény is beleférne. Olvasnék még.....a szerző személyisége, amit magáról ír, nekem nem jelenik meg benne.

2. A szerkesztés: ez nálam elég közepes kategóriának felel meg. A tördelés, a képek helye, az átcsúszó szöveg egyik oldalról a másikra, a különböző betűtípus... na jó persze ízlések és pofonok : )) lehet nagyon kritikus vagyok, de azt gondolom, hogy egy könyvnél erre igenis adni kell, ha az ember profi hatást akar.

Mindezektől függetlenül imádom a könyvet, és örülök, hogy megkaptam karácsonyra.